EXKLUZÍV részlet Veda Sylver, elsőkönyves írónő könyvéből!
- szeptember 12, 2017
- By Bree
- 0 Comments
Veda Sylver: Törékeny Boldogság
Mire felocsúdtam, barátnőim már végigvonszoltak a szűk, szürke folyosón, becsöngettek és behúztak a lakásba. A személyzetnek nyújtották a kabátjaikat, én pedig kicsit irigykedve néztem végig a szürke és piros kisestélyiken, a tökéletes frizurájukon és a sminkjükön. Ők tényleg rögtön be tudtak illeszkedni a gazdagok és szépek világába. Intettek, hogy én is vetkőzzek, majd lassan beljebb indultak. Néha hátrapillantottak, nehogy idő előtt kereket oldhassak, majd hamarosan eltűntek két jóképű férfival a táncparketten.
A pufi dzsekimben úgy festhettem, mint egy hóember az előszoba közepén, de még nem olvadtam fel a kinti hideg után. A sapkámtól és a sálamtól azért megszabadultam. Igyekeztem felrakni a fogasra, ám az túl magasnak bizonyult. Az egyik pincérfiú a segítségemre sietett, miközben hirtelen valaki más is mögém lépett és kivette a kezemből a bolyhos anyagot. Amint megszólalt, rögtön felismertem. Sly volt az.
– Minden rendben, megoldjuk! – szólt a srácnak és utasította, hogy vigyen még pezsgőt a nappaliba, mert már fogytán van.
– Kösz – fordultam Sylvester felé –, és a meghívást is.
Sly bólintott és egyik karját kitárva előre mutatott.
– Örülök, hogy eljöttél. Matt épp az erkélyen van. Gondolom, szeretnél kimenni hozzá. Ha viszont inkább ennél, vagy....
Aprókat lépkedtem előre. Teljesen másra számítottam. Unalmas, klasszikus zenés, visszafogott bálra. Ám helyette egy modern fény- és hangtechnikával rendelkező, éjszakai klubokat idéző házibuliba csöppentem. A DJ fején a fülhallgatóval, a pult mögött élvezettel váltogatta a különböző ritmusokat. Előtte igazi harc zajlott. Néhány lány azon versengett, melyikük tudja jobban rázni magát a srác előtt. Szinte már vicces volt, ahogy riszálták magukat a csillámló miniruhájukban. A vendégek nagy része a zenével eggyé válva táncolt középen, de páran még a háttérbe húzódva kortyolgatták a szivárvány minden színében játszó koktéljaikat.
– Nem! Igen! – vágtam rá és Sly-ra mosolyogtam. – Úgy értem, megkeresem… – Sarkon fordultam és folytattam utam az erkély felé, s közben azon morfondíroztam, vajon jól láttam-e, Sly tényleg megbámulta a fenekemet? Eszembe jutott, hogy a feszes, fekete nadrágomhoz talán egy hosszabb kabátot kellett volna felvennem, nem a rövid rózsaszínt.
Az üvegajtó előtt megálltam egy pillanatra. Matt nekem háttal a korláton támaszkodott, és a nyüzsgő, fényárban úszó utcát kémlelte. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Vettem egy mély levegőt, és a kilincsnél fogva eltoltam az ajtót, mire ő felém fordult, én pedig átestem a küszöbön.
Nevetve elém lépett és elkapott.
– Pedig még korcsolya sincs a lábadon – jegyezte meg tréfás, de egyáltalán nem bántó hangon.
– A te hibád. Zavarba hozol.
– Zavarba, én? Mégis mivel? – kérdezett vissza Matt játszott méltatlankodással, még a szemöldökét is felvonta kissé.
A puszta jelenlétével is képes volt rá, de ezt nem állt szándékomban a tudtára adni.
– Azzal, ahogy nézel rám – kacérkodtam vele.
– Miért, hogy nézek? – dobta vissza a labdát megejtve egy pimasz félmosolyt.
Némán álltam perzselő tekintetét, ami lassan a számra siklott. Reménykedni kezdtem, hogy talán arra gondol, amire én, és végre beteljesül a vágyam. Elepedtem egy csókjáért. És akkor hirtelen a fohászom meghallgatásra talált. Az ajka az enyémhez ért. Majd elolvadtam. De a következő pillanatban el is húzódott. Kérdés csillogott a szemében, mire egyből azt vettem számításba, mit csinálhattam rosszul. Esetleg félreérthető jeleket küldtem?
– Nem...nem tudom, mit mondjak – suttogtam reszkető hangon.
– Akkor ne is mondj semmit! – fogta két kezébe az arcomat, és újra a számhoz hajolt. Rögtön megszűnt körülöttem a világ. Senki és semmi más nem létezett csak mi ketten. Eleinte finoman cirógatva, ismerkedve kért bebocsátást, aztán ahogy a nyelve utat talált elmélyítve a csókunkat, teljesen elvesztem. A fekete szövetkabátjának gallérjába kapaszkodva húzódtam még közelebb hozzá, ha ez egyáltalán lehetséges volt, hogy többet és többet kérjek belőle. Nem ismertem magamra, mikor lettem ilyen szexuálisan túlfűtött, szemérmetlen vadmacska?! – Hiszen te reszketsz! – szólított finoman vissza a valóságba.
A szemem csukva tartottam, de érzékeltem a hangjában bujkáló nevetés és aggódás elegyét. Örültem, hogy átölelt, mert a lábaim nem bírtak el. A szavai igaznak tűntek, remegtem. Pedig belül forrt a vérem. Milyen abszurd érzés! – gondoltam. Azelőtt nem történt még hasonló velem.
– Jól vagyok – rebegtem, miközben belenéztem gyönyörű szemeibe.
– Be kellene mennünk, mielőtt megfázol. – Mire a mondat végére ért, hirtelen elkomorodott. – Jaj, ne! – nyögött fel. Megvakarta a fejét, és ha jól láttam, zavarba jött. Hátrafordultam, amerre ő, de visszahúzott. Megköszörülte a torkát és a fekete bőrcipőjét bámulva odasúgta. – Előre bocsánatot kérek! Ha jót akarsz, meg se szólalj, bár nem is nagyon fogsz tudni. – Felemelte a fejét. – Tina!
Tetszett a részlet?
Kíváncsi vagy hogyan alakul Matt és Becca sorsa?
A könyvet ITT rendelheted elő, közvetlen az írónőtől most kedvezményes áron, dedikálva ;)
0 megjegyzés