Beletörődtem a sorsba. Az öröklétbe. Hogy ennyi ideig tart, míg elengedlek, hogy tiltakozásom hiábavaló, egy önámítás. Lelkem gyötrelme. Terelni próbálom gondolataimat, de minden irányban te vagy. A szőke hajad lengén a szélben, szoknyád is tartja a ritmust, és lépteid nyomán zeng a dallam. Innen tudom, hol jársz. Melyik lépcsőfokot taposod, átkelsz-e értem a sáros utcán, vagy félreáll utadból a világ, hiszen felismerte, amit én nem mertem ez idáig: itt nincs megállás.
Létezik olyan szerelem, mely örökké tart? Ami nem múlik el akkor sem, ha már rég véget ért a kapcsolat. Lehet tiszta szívből szeretni valakit, akit évek óta nem láttál? Élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?
Tóth-Bertók Eszter regénye e kérdésekre keresi a választ, és egy olyan pár életébe enged bepillantást, akik mérhetetlenül, lehetetlen módon szeretik egymást. Így vagy úgy, de örökre.
Kiadó: Álomgyár ( 2016)
Oldalszám: 256
Hűha!
Amikor utánajártam ennek a könyvnek, akkor sohasem gondoltam volna, hogy ez egy ilyen különleges történet lesz. Őszintén egy kikapcsolódásra alkalmas szerelmi történetre számítottam. Ehelyett pedig egy egészen érdekes művet olvashattam.
Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak!
Nehezen indult a könyv olvasása. Kicsit lassan vettem fel a tempót a könyv hangulatával és nehezen tudtam belépni a könyv világába. Aztán ma, leültem és egyhuzamban kiolvastam.
Nem is tudom, hogy tudnám leírni azt, ami történt a műben, vagy, ami nem. Mert kicsit kuszának éreztem. Gerda, a mű főszereplője egyhetes szabadságát élvezi, a heti eseményekről kaphatunk beszámolót. Ő az a fajta lány, aki gondosan megtervezte, hogy mit, hogyan fog csinálni. Nem szereti a meglepetéseket, mindent úgy szeret csinálni, ahogy előre kigondolja.
Tetszett ez a rész, izgalmas volt és titokzatos. Körbeöleli az egész történetet, a cselekményt Gerda szemszögéből.
A két fiatal, akik valójában már kiskoruk óta ismerik egymást, de még sosem beszéltek egymással. A hirtelen jött szerelem. Az érzések, a vágyakozás. Az az érthetetlen dolog, hogy csupán pár pillanat egymással, és már nem tudtak elszakadni a másiktól. Ákos rossz ügyletei miatt az utcára kerül. A drogfüggőségét már nem tűrték tovább a szülei és kitették. Vagyis csak félig, mert napközben felmehetett enni, zuhanyozni meg minden, de este nem lehetett otthon. Ezt egy kicsit érdekesnek találtam. Milyen szülő az ilyen? De nem szeretnék ítélkezni, mert az ő véleményüket nem tudhattam meg.
A legnagyobb meglepetést Joli néni vallomása hozta, "Szombat" este. Meglepődtem és nem tudtam mit kezdjek ezzel az információval. Kicsit én is átverve éreztem magam, úgy, mint Gerda.
Most akkor mi történt?
"(...) néha talán nekem se ártana eltűnődnöm, hogy hol kezdődik a képzelet, és hol ér véget a valóság..."
Ákos, az idegen, aki mindig a rosszban sántikál. Akiről csak rossz dolgot lehet hallani. Akihez a rendőrség vagy a mentő jár, felváltva. Gerda mégis megszerette és nem tudta elengedni.
"Én csak szerettem, egyre erősebben és biztosabban, hiszen egyértelművé vált, jelen helyzetben neki egyedül én vagyok."
Viszont úgy érzem, hogy valami akkor is történt azon a bizonyos héten. Történnie kellett, hiszen Ákos ezután veszi rá magát az elvonókúrára. Ezután gyógyítja meg magát. Hogy alakult a kapcsolatuk az elvonókúra után? Együtt maradtak-e?
Ákos szemszögében megtudhattam az ő szemével látni a dolgokat. Hogy ő mit élt át abban a bizonyos hétben. A szüleivel tartó folyamatos vívódásokat, a rossz társaságot, a lépcsőházban élők mindennapi életét. A Gerdával való véletlen találkozást.
Összességében számomra egy nagyon jó könyv volt. A borító és a fülszöveg nagyon ütős és figyelemfelkeltő, de a történet valójában teljesen másról szól, mint első gondolatra. Tele van olyan mondatokkal és érzésekkel, amik megérintik az olvasót. Eléggé elgondolkodtató. Le kell ülni hozzá, és még a zenét is ki kellett kapcsolnom, mert teljes koncentrációt igényelt. Így is akadtak bennem kérdések és kételyek, de emellett egy új stílust is megismerhettem. A történet egyedi, még sosem találkoztam hasonlóval.
Vannak benne hibák, például néha mintha a bekezdések nem lennének egységesek, hanem csak egymás után lettek volna dobálva. Mint azt már az elején is mondtam, kissé kuszának éreztem. De most, az értékelést írva az az érzés van bennem, hogy megérte elolvasnom, mert Gerdában néha megláttam önmagamat és sok hibámat, a naivságomat és néha még a "mindent úgy, ahogy elterveztem" furcsa szokásomat is. :)
A vége pedig nagyon tetszett. Ott bizonyosodik be az, hogy igaz nincsenek egymás mellett ,mégsem tudják elfelejteni egymást.
"Így vagy úgy, de örökre." ❤
Értékelés:
Egy igazán különleges történet!
