A Pellengérre állított Írónő! Lázadnak a Karakterek! Adam Avens #3

szeptember 16, 2017
By Bree
0 Comments

A vadnyugatról eljött hozzánk a Törékeny vonzerőben megismert Adam Avens is, hogy feltegye kérdéseit Anne-nek. :) Olvassátok szeretettel!

Izgatottan vártuk őt is. :)

Adam: Amikor megteremtettél csak mellékszerepet szántál nekem. Miért helyeztél mégis központi szerepbe? Nem vagyok az a feltűnősködős pasi.

Anne: Nem, valóban nem, de volt benned valami, ami megmozgatta a fantáziám. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Cat karjai közt sínylődj. Emellett te annyira más vagy, mint a többi férfi karakterem. Szerettem volna bebizonyítani, hogy nem kell beképzelt macsónak lenni, hogy szerethető férfi karakter légy.

Adam: Nem tartottál attól, hogy nem jön be?

Anne: Oh, dehogynem! Rettegtem.

Adam: Azt azért vágod, hogy velem szúrtál ki a legjobban... meghalt! Érted? Meghalt! Volt szíved kiírni Catet. Egyetlen tollvonással véget vetettél az életének.

Anne: Nem volt hozzád méltó lássuk be. A látszat ellenére szerettem őt. Jobban szerettem annál, hogy negatív karaktert csináljak belőle, így nem maradt más hátra, meg kellett oldanom, hogy eltűnjön a képből. Ha életben marad, Chloe és közted sem alakultak volna úgy a dolgok, ahogy. Chloenak szüksége volt rád. Ha Cat életben marad, egy részed sosem engedte volna el. Ismerlek. Tudom. Nyugodjon békében!

Adam: Pedig mi szerettük egymást! Jók voltunk együtt.

Anne: De...a húgod is figyelmeztetett a Remény hajnalában. Látod...

Adam: Ne gyere nekem azzal, ez most nem az a sztori. Én is figyelmeztettem Amyt és mégis nézd mi lett belőlük. Happy end, mert adtál nekik még egy esélyt.

Anne: Na jó, veled nem vitatkozom. Habár nem úgy tűnik, te vagy az egyetlen olyan karakterem, aki mindig észérvekkel hozakodik elő. Tartok tőled.

Adam: Most azt akarod mondani hogy okoskodok?

Anne: Fején találtad a szöget.

Adam: Most nem ez a lényeg! Te a mi megkérdezésünk nélkül véget vetettél a közös életünknek!. Honnan tudod, hogy nem oldottuk volna meg idővel?

Anne: A Sors sosem kérdez, beteljesedik. Ne idegesíts fel, mert írok még egy történetet neked, és annak nem biztos, hogy happy end lesz a vége.

Adam: Oké, rendben. Visszaélsz a hatalmaddal. Értem én. Viszont, hogy tehetted ezt Chloeval? Josh! Nem érezted úgy, hogy ez már sok?

Anne: Chloe elég erős lány volt, hogy elviselje a sors, vagy, ahogy te mondod az én csapásaimat. Azért valljuk be, az élet nem mindig habostorta. Tanulunk és fejlődünk. Ezáltal tanultátok meg ti is értékelni, amitek van. Egymást. Kicsit mérlegelted te is az elkövetett hibáidat.

Adam: De Josh... egy pszichopata. Már bocs, de meg kell kérdeznem, te pszichopata vagy?

Anne: Nem tartom magam annak, de nekem is meg van a sötét oldalam. Ahogy a gyerekem mondta egyszer az oviban, amikor gonosz szerepet játszott a színpadon: jól esik büntetlenül rossz dolgokat csinálni. A környezetem örülhet, amíg ezt csak papíron művelem.

Adam: Sokszor csináltatsz a karaktereiddel olyan dolgokat, melyeket nem akarnak megtenni. Ez aljasság!

Anne: Mondj egy példát!

Adam: Például, mikor elcipeltem magammal Mattet, abba a sztriptíz bárba. Amit ott műveltem, az nem én vagyok!

Anne: Ahogy Matt mondta az interjúja során: ez nem rólam, hanem rólatok szól. Én csak azt vetem papírra, amit ti gondoltok, vagy tesztek. Lehet, nem kellene mást okolnod a hibáidért.

Adam: Már megint ezek a hibák. Hisz azzal kezdted, én voltam a legtökéletesebb. Milyen hibám van nekem?

Anne: Adam! Hibátlan ember nincs. Nézz magadba, vagy kérdezd Chloet!

Adam: Chloe? – nézett feleségére.

Chloe: Bocsi kicsim, de Anne-nek igaza van.

Anne: Na ugye!

Adam: Akkor is van egy utolsó megjegyezni valóm. Állandóan keresztbe tettél nekem. Élvezted?

Anne: Nem írok olyan könyvet, amit nem élvezek - kacagott fel hangosan Anne.

Ezek az interjúk egyre jobbak és izgalmasabbak! Mi nagyon élvezzük csinálni. Remélem Ti is szeretitek! Következő vendégünk Jason Scott, aki az érzelmek vihara közt vallatta ki sorsa íróját. Jövő szombaton újra itt ;)