A Pellengérre állított Írónő! Lázadnak a Karakterek! Jason Scott #4
- szeptember 23, 2017
- By Bree
- 0 Comments
Elérkeztünk interjúsorozatunk negyedik jelöltjéhez, a Viharos érzelmekben megismert Jason Scotthoz, aki már nagyon várta, hogy végre feltehesse sorsa írójának kérdéseit :)
Nem is húzom tovább a szót...
Jason Scott vs Anne L. Green ;)
Jason: Kedves Anne! Én valóban elmondhatom, hogy belevágtál engem a sűrűjébe már rögtön az elején. Durva volt. Ezt tapasztalva, úgy gondolom, te a karaktereiden éled ki a beteges hajlamaidat. Kire voltál ennyire mérges, hogy elkaszáltad az addigi életem?
Anne: Nem voltam én mérges senkire. De ahhoz, hogy eljussunk oda, ahová, alaposan fejbe kellett téged kólintani. Tudod te, mi lett volna, ha nem teszem? Egy napon arra ébredsz, magányos vagy és nincs senkid. Neked ez volt megírva.
Jason: Vért izzadtam a nővel, akit a nyakamba varrtál. Meg akartál leckéztetni vele? A hajamat téptem a sok szívatástól és csajos dolgoktól. Erre nem voltam felkészülve.
Anne: Hidd el, én se. Nina karakterének kordában tartása nekem se volt kis feladat. Többször is meg kellett fékeznem őt. Ő volt az a karakter, aki rajtam is kifogott időnként. De azért valljuk be, téged sem kellett félteni. Egy nőt az ágyhoz kötözni? Erre még én sem számítottam. Ahogy arra sem, hogy rádmászik majd. Sokszor kapkodtam a fejem, kiket szabadítottam egymásra.
Jason: Vessünk számot! Isten játszottál. Ha akartam, ha nem, bele kellett habarodnom egy kezelhetetlen csitribe. Oké. De az a robbanás... miért?
Anne: Azt ne kend rám! Nem én, te játszottál istent. Te akartad Nina apját megmenteni. Ha nem teszed, akkor nem így történt volna.
Jason: Hmm. És Nat? Neki miért kellett meghalnia? Őt miért nem menthettem meg? Úgy intézted, hogy esélyem se legyen rá.
Anne: Jason! Egy valamivel azért nem árt, ha tisztában vagy. Nem vagy Batman! Nem menthetsz meg mindenkit.
Jason: A bénulás nem volt vicces. Utáltalak. Kiborultam. Nagyon. Kegyetlen és embert próbáló dolog volt.
Anne: Sajnálom. Ez Nina jellemfejlődésének egy fontos szakasza volt. Így nőtt fel hozzád.
Jason: És ezért nekem kellett megszenvednem? Okééé, de, ez neked még nem volt elég! Miután a bénulásból hosszú küzdelem árán felgyógyultam, elvetted volna tőlem Ninát? Hát milyen ember az ilyen?
Anne: Bocsi... igazából nem akartam megírni az epilógust. Csak megsajnáltalak, mert ráébredtem, te az a fajta ember vagy, aki csak egyszer szeret az életben igazán.
Jason: Nem akartad az epilógust?
Anne: Nem Jason. Nem akartam. Két napig nem szálltál ki a fejemből és már nem bírtam a szenvedéseid, így muszáj volt megírnom, hogy a helyére kerüljenek a dolgok.
Jason: Akkor ez azt jelenti, hogy te egy disszociatív személyiség vagy?
Anne: Én magam sem tudom. A Törékeny vonzerő szerkesztésénél megkérdeztem a pszichológust nőt, aki segített a munkámban. Ő azt állította, hogy az egészséges tartományon belül vagyok... de azt nem kérdeztem, súrolom-e a határvonalat.
Jason: Egy lehetséges tudathasadásos személyiség kezébe került a sorsom. Félelmetes.
Anne: Hát, ki tudja, a végzetünk milyen fordulatokat tartogat a számunkra. Sokszor érezzük úgy az életben is, hogy ez egy beteges tréfa…
Jason: A végén...Ashley? Megrémültem. Komolyan féltem, hogy ez a maximum, amit nekem szánsz, amit kihozol magadból.
Anne: Mindig igyekszem, hogy a karaktereim elégedettek legyenek. Nem szerettem volna, ha magányosan éled le az életed. Meghagytam őt neked egy második esélynek.
Jason: Hogy én egy másik nőbe beleszeressek? Ezt te sem gondolhattad komolyan. Mit szóltak volna az olvasók?
Anne: Beletörődtek volna, úgy hiszem. Az életben sem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezzük, elgondoljuk. Történnek váratlan események, melyek felülírják a biztosnak hit sorsunkat.
Jason: Ezzel most azt akarod mondani, lesz olyan szerencsétlen karaktered, aki nem kap majd happy endet?
Anne: Ki tudja? Talán. Igen. Ha a történet visz, bármi megtörténhet. Sodródom. A sodródás pedig olyan, mint mikor a tömeg magával visz, pedig lehet, hogy nem is akarom.
Jason: Ne haragudj Anne, de lehet vissza kellene menned a pszichológushoz! Nem értek veled egyet. Téged sok olvasó azért olvas, hogy szebb és boldogabb életet ismerjen meg. Rengeteg nehézségen mennek át a karaktereid, de végül megkapják a megérdemelt boldogságot.
Anne: És ettől nem lesz túl kiszámítható a történet?
Jason: Nem, mert véleményem szerint, éppen eléggé el tudod bizonytalanítani az olvasóid a rengeteg fordulattal. Ugye, Nina drágám? Tedd már le azt a könyvet és figyelj kérlek!
Nina: Jó teszem már, de pont most jelent meg Josh! ( Törékeny vonzerőt olvas)
Anne nevet, majd Jasonra néz: Szóval te úgy érzed, magamhoz ragadom a hatalmat és ez a hatalom a fejébe száll? Én inkább úgy élem meg, mint egy fejemben pörgő filmet. Habár úgy tűnik, én irányítok, ez nem minden esetben van így.
Jason: Nem csak téged olvaslak ám! Dan Brown azt írta: "A részecskék reagálnak a gondolatainkra... ami azt jelenti, hogy a gondolatainknak hatalmukban áll megváltoztatni a világot." A te esetedben a történetet.
Anne: Hmm... ahogy meg is teszem néha, de ha mindig mindenbe beleavatkoznék, kiszámítható lenne a történet, az az unalmas.
Jason: Unalmas? Ugyan már! Nincs olyan dolog, amiről ne írtak volna már! Hiába igyekszel, te is klisés vagy!
Anne: Klisének számít minden, ami a „szerelem" szóval összekapcsolható. Így kár lenne tagadnom. De ugyanakkor azt gondolom, azok az olvasók, akik leveszik a polcról a könyveim, tudják, mire számíthatnak. Lehet, klisés vagyok, de az olvasók unatkozni nem fognak, az egész biztos. Emellett minden történet az író egyediségének, stílusának sajátosságaitól válik különlegessé.
Jason: Veled kár vitatkoznom. A hatalom a kezedben van.
Anne: Ámen!
Azt hittem Jason nem tud már újat mondani, és nézzétek csak! Micsoda furfangos kérdések. Rendesen pellengérre állította az Írónőt. Tartsatok velünk jövőhéten is, hiszen Andrew Dark lesz itt, és... talán mesél a februárban megjelenő bővített könyvről is egy s mást ;)
Anne könyveit ITT érheted el :)
0 megjegyzés