Jane Corry: A férjem felesége

  • augusztus 31, 2017
  • By Brigitta Perger
  • 0 Comments


Mi van, ha az egész életed hazugságra épült? 
Amikor Lily, a fiatal ügyvéd férjhez megy Edhez, elhatározza, hogy elölről kezd mindent, a múlt titkait pedig maga mögött hagyja. De, amikor első ügyébe belekezd, valahogy furcsa vonzódást érez ügyfeléhez. 
A férfihoz, akit gyilkossággal vádolnak. 
A férfihoz, akiért hamarosan mindent kockára tesz majd… 
De valóban ártatlan? 
És ki ő, hogy megítélje?
Jane Corry ismert angol újságíró, az Oxford University kreatív írás tanára. Bemutatkozó regényének megírásakor hosszú időt töltött egy nagy biztonságú fegyházban, hogy tanulmányozza a foglyok viselkedését. 

A férjem felesége fordulatos pszichológiai thriller, amely gyorsan nemzetközi bestseller lett.

Kiadó: 21. Század
Oldalszám: 430 oldal

Imádom a pszichológiai thrillereket. Valahogy meglátom bennük a tanulságot, az izgalmat, a félelmet. Ez a könyv is hozta a megszokott borzongó formát. De kezdjük az elejéről. Az első párszáz oldalt végig szenvedtem. Nem értettem a sok részletezést, a sok cselekményt. Negatív karaktereket ismertem meg és nem tudtam hova rakni őket. Átvertnek éreztem magam, de közben pedig féltem, hogy még mi fog kiderülni. Miért érzem gonosznak a kislányt? Miért ne szerethetné a férj a feleségét? Joe Thomas ártatlan? Úgy forgatta az írónő a mondatokat, hogy ezernyi kétely ötlött fel bennem. Kérdések sorozata, melyekre vártam a választ.

Annyira ellentétes érzésekkel nézek erre a könyvre. Az egész olyan bonyolult volt. Mintha minden a feje tetejére állt volna. Egyre jobban féltem Carla tetteitől, aztán volt idő, amikor sajnáltam. Izgalmas és fordulatos volt. Viszont mellette alig vártam, hogy végre egy fejezet végére jussak. Szorongtam és nem akartam elhinni, hogy ilyen történhet.


Nagyra becsülöm, hogy az egész történetnek a hátterét is elénk tárta az írónő, így tudatosabban, jobban beleláthattunk a dolgok mélyébe. Nem hiszem, hogy egy pár oldalas prológussal érteni lehetett volna a könyvet. Belecsöppenhettünk a jog világába, emellett pedig megbizonyosodtam, hogy sok esetben tényleg a gyerekkorunk határozza meg a későbbi, felnőtt életünket. Megdöbbentő volt olvasni Carla történetét, és belegondolni mi lett volna belőle, ha jó élete van. Lily-ét szintén. Borzasztó, hogy vannak ilyen emberek. Borzasztó, hogy ilyen élet van. 


Összességében egy izgalmas, fordulatos regény, egyedi témával. Szépen ki volt dolgozva, a legnagyobb gondom az volt, hogy ennél a könyvnél egyik karaktert sem éreztem magamhoz közel. Sőt, volt, akit egyenesen rühelltem. Dühös voltam rá. Sokszor kellett leraknom, mert nem bírtam tovább olvasni. Biztos fogom még lapozgatni, mert a végére sok meglepetést tartogatott, van, amit még mindig nem tudok felfogni. Viszont nem tudok szemet hunyni afelett, hogy míg eddig a pszichológiai thrillerek letehetetlenek voltak számomra, ez a könyv mégis egy hétig húzta nálam. Nem éreztem azt a lendületet, azt a fokozatos rettegést és izgalmat. Nem éreztem úgy, hogy lerakhatatlan. Mindenesetre ez nagyban, idő, emberfüggő.
Ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi, türelmes, és olvasna valami egyedi, mégis mindennapi témájú könyvet!

Házasság, barátság, gyilkosság. Valahol mind bűnösök vagyunk, nem?

Kedvenc idézetek: 

"Meddig lehet színlelni? Mennyi haladékot kap az ember, mielőtt előtoppan valaki a múltjából, hogy felkavarja az állóvizet?"

"Meg se próbáltam úgy tenni, mintha szerelem lenne, ugyanis sokkal jobb volt annál. S hogy miért? Mert a szerelem túlságosan is törékeny. A vágy robusztusabb, azonnali örömöt hoz."

"Amire vágyunk, és amire szükségünk van az életben, az két különböző dolog."

"A mama azt szokta mondani, a cipő az egyik legfontosabb fegyver a nők kelléktárában."

"Létezhet-e barátság férfi és nő között egy szakítás után?"

"Mindenkinek szüksége van álmokra."

Értékelés:

You Might Also Like

0 megjegyzés