Bree S. világa: április 2018

"Egy kicsit másra vágytam..." - EXKLUZÍV INTERJÚ Anne L. Green Írónővel!

április 24, 2018
By Bree
0 Comments

2015-ben első könyvével debütált Anne L. Green immár három év elteltével az elkövetkezendő hetekben hetedik regényét adja ki.

A nagy sikerű írónővel találkozhattatok már könyvpremiereken, dedikálásokon, író-olvasó találkozókon is. Jelenleg új regényével kapcsolatban faggattam :)

🎲 Mikor megírtad a Sötétség fogságában bővített kiadását, már tudtad, hogy a benne szereplő Reggie Reymolds a következő könyved főszereplője lesz?

Az ötlet, hogy bővített változatban megjelenjen még 2016-ban felmerült, amikor megtaláltuk nekem az új stílust az Eltitkolt múlttal. Azért vetődött fel, mert szerettük volna, ha az összes könyvem „Anne L. Greenes” lesz. Nemcsak új köntösbe öltöztettük, hanem akkor már éltem a lehetőséggel, hogy bővítsem is őket. A remény hajnala könnyű feladat volt, hiszen az az első könyvem volt, így örömmel ugrottam neki a tökéletesítésnek. A sötétség fogságábannal már kicsit bajban voltam. Itt a szerkesztőm tanácsát kértem, ő javasolta a sztori folytatását. Hálás is vagyok neki az ötletért. Tudtam-e, hogy Reggie egy külön történetet kap? Nem. Tulajdonképpen nem. Közben fogalmazódott meg bennem a gondolat. Szerettem volna kicsit „átverni” az olvasókat vele. A sötétség fogságában című regényben Chris és Andrew szemén keresztül egy teljesen más Reggie Reynoldsot ismerhetünk meg, mint az Ördögi kísértésben. Biztos vagyok benne, hogy az olvasókban kialakult róla egy kép, és itt nem csak a jellemvonásaira gondolok. Azt hiszem, fog még meglepetéseket okozni.

🎲 Mennyi idő alatt sikerült megírnod a regényt?

Azt hiszem három hónap volt. Ha belelendülök, éjjel-nappal írok. Ezt természetesen megelőzi egy egy-két hónapos felkészülés a sztorira. Legelőször mindig a történetet hátterét találom ki, ezt követően a karaktereket építem fel. Ha ez kész, olyan embereket kutatok fel, akik segíthetnek a történet hitelesebb megírásában, anyaggyűjtésben stb. Jegyzetelek, piszkozatokat gyártok… csakis ezt követően merülök el a történetben, mert ha ez egyszer megtörténik, megszűnök létezni. Csak írok.

🎲 Hogy jött az ihlet/ötlet a történetre?

Nem tudom, amikor a Törékeny vonzerő kijött én már ebben voltam benne. Azt azért elárulom, az Ördögi kísértés hamarabb kész volt, mint A sötétség fogságában bővített változata. A történetet magát egy bűnös világba akartam helyezni, és egy kaszinónál mi is lehetne bűnösebb? Alvilági kapcsolatok, szerencsejáték, könnyűvérű lányok, afférok, csalások, hazugság, dörzsöltség és persze szenvedély. Egy kicsit másra vágytam. Nem kívántam jófiú lenni. Ő az, aki sosem úgy cselekszik, ahogy azt ALG-től már megszokták az olvasók. Reynolds egy ördögi karakter, akit a pokolba kívánunk, míg a sötétség fogságában egy „angyalibb oldalát mutatja”

🎲 Ördögi kísértés. A cím ismét tökéletesen passzol a történethez. Sokat gondolkodtál rajta? Volt esetleg más ötleted is a könyv címére?

Hááát… Bizony volt. Egy történetnek van, hogy kipattan a fejemből a címe, és az rajta is marad, lásd: Viharos érzelmek, de olykor hónapokat töprengek rajta. Nem ez volt a legnehezebb cím megtalálás, mindössze egyszer cserélt címet. A bűn barlangjában címmel akartam először megjelentetni, de amikor a kiadóban mindenki szemöldöke felszaladt a cím hallatán, rájöttem, talán nem ártana ezt átgondolni. Örülök, hogy így döntöttem, szeretem az Ördögi kísértést.

🎲 Egyszer beszéltük, hogy írás közben szeretsz zenét hallgatni. Az Ördögi kísértés írása közben miket hallgattál?

Hosszú lenne a lista, de általában az olvasóknak mindig súgok, olvasás közben mit hallgatok éppen. Beleírom a történetbe. Itt sem lesz ez másképpen.

🎲 Reggie egy veszélyes, de mindemellett szerethető karakter. Anne, téged mi vonz Reggieben?

A rosszasága mi más? :-D Az, hogy vele átléptem a komfortzónám. Akárhogy is alakul, neki sikerült rávenni engem, hogy átlépjek határokat és ezt én pokolian élveztem.

🎲 Milyen érzés volt egy kaszinó működését leírni?

Amikor egy olyan világot akarunk lefesteni, amibe nincs bepillantásunk, nehéz. Alapjaiban az egész olyan távol áll tőlem. Szerencsejáték… még lottózni sem lottózom soha. Bűn? A kiadó is megmondta, én egy angyal vagyok! :-D De nem ez a könyv volt a legnagyobb kihívás. Orvosnak lenni sokkal nehezebb volt, talán azért is voltam arra a könyvre olyan büszke. Szinte biztos, hogy egyszer bújok még orvos bőrébe. (szeretem a kihívásokat)

🎲 „Az élet egy játék.”- hangzik el a műben. Te is így gondolod? Híve vagy a szerencsejátékoknak?

Nem. Soha egyetlen percre sem gondoltam ezt. A barátaim szerint pont ez a baj velem. Túl komolyan veszem az életet. Eszem magam dolgokon és sajnos megfelelési kényszeres vagyok. Sokszor vágyom Reggie Reynolds lenni. Szeretnék időnként én is olyan laza lenni, mint Aiden vagy Reggie.

🎲 A bemutatón a résztvevők ismét ajándék novellát kapnak. Ez lesz az Elfojtott indulatok, Maya Cross története. Az olvasó-író találkozón viszont megemlítetted, hogy könyv is lesz belőle. Van esetleg valami infód, amit megoszthatsz velem és az olvasóiddal ezzel a témával kapcsolatban?

Igen! Én már el akartam engedni a Cross családot, de bevallom, örülök, hogy az olvasók rávettek erre a könyvre. A novella megírása után annyit mondott Judit, a szerkesztőm: „Ezt nem bírtad megfogni.” Nem. Nem bírtam. Így megírom a történetet egy teljes könyv formájában. Ősszel indul ugyan a Csábító-trilógia (ami a szívemcsücske), de jövő ősszel már a kezükben tarthatják az olvasók Maya és Ian történetét. Igazi humorbomba lesz. Ian karakterére csak annyit mondanék, tovább feszegetem a határaimat. Mit is várhatnánk egy tetovált motoros bandatagtól?

Ha felkeltette az érdeklődésedet az interjú a könyv iránt, akkor ->

Olvass ALG-t ;) Kövesd az írónőt!

Gyere el a premierre, csatlakozz egy jó hangulatú délutánhoz!

21.század

Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

április 21, 2018
By Bree
0 Comments

Két élet. Két szerelem. Egy választás.

Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is?

Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket.

Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.

Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.

Kiadó: 21. század
Oldalszám: 380 oldal

Köszönöm a 21.század kiadónak a recenziós példányt!

Ez a regény engem elbűvölt. Egyszerűen csodálatos, gyönyörű, de fájdalmas. Olyan szinten az érzelmekre épül, hogy azt leírni lehetetlen.

Már magában egy erőteljes kezdéssel indul a regény, hiszen 2001. szeptember 11-ei napba csöppen az olvasó, ami, habár mi nem amerikaiak vagyunk, nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem még mindig ráz a hideg, ha az eseményekre gondolok. Eköré a téma köré épített könyv...Vajon mit várhattam? Mi fog történni? Őszintén nem vártam semmit, inkább kíváncsi voltam. Annyira vonzott ez a könyv.

Lucy és Gabe ismerkedése sem a megszokott módon történik, sőt nagyon zavaros, viszont teljesen átadta a mű azon hangulatát, amibe éppen voltak. Mindketten a karrieristák életét akarták élni, szívüket-leküket adták a munkának. Pont ezért volt néha az, hogy útjaik szétváltak.

Vajon tényleg meg van írva a sorsunk? Akiknek találkozniuk kell, azok találkozni fognak egymással? Igaz ez? Vagy csak minden a véletlen műve?

Imádtam olvasni. Teljesen más volt, annyira művészi, annyira hangulatos, annyira szomorú. Egy olyan könyv, amit ezentúl mindenkinek csak ajánlani fogok, mert el kell olvasni. Át kell élni. Bele kell látni a dolgokba.

Tetszett a mű párhuzama. Gabe oldalán keresztül megláthatjuk milyen az, amikor kirekesztjük a külvilágot és a szenvedélyünknek élünk. A munka a legfontosabb számunkra, és ezzel kizárjuk életünk olyan személyeit, akik nem tudnak segítni az előrelépésünkben.

De...ezzel szemben ott van Lucy is, ahol egyrészt a társadalmi elfogadottságot, másrészt a az elszalasztott lehetőségeket látjuk. Az elkeseredést, a feladást, s a végén az elfogadást.

Az egész életünk az elvárások sorozata. Elvárják, hogy felnőtt, felelősségteljes emberré váljunk, hogy gyerekünk legyen, hogy sikeresek legyünk. De mi mit akarunk?

Miért nem látjuk a fától az erdőt? Mikor tudjuk meg, vajon jól döntöttünk-e az életben?

Mi lett volna, ha....

merészebbek vagyunk...

nem félünk...

egyszerűen nem gondolkodunk....csak élünk?

Mi lett volna, ha...

Egy gyönyörűen megfogalmazott regény jelent meg a 21. század kiadónál, egyedi írásstílussal, szívszorongató témával. A kedvencem lett. Újra akarom olvasni.

Kedvenc idézetek:

"Sokféle titok létezik. Az édes titkok, amelyeket sokáig majszolunk, mint a cukorkát, a kézigránátok, amelyek romba dönthetik az életünket, az izgalmasak, amelyek annál remekebbek, minél több emberrel osztjuk meg őket."

"(…) biztonságban voltam az ölelésed erejében és melegében.

(…) Megfeledkeztem a világról. Abban a pillanatban csak te léteztél."

”Minden szerelem olyan, mint egy bizonyos tűzfajta. Egyesek futótüzek: elsöprők, parancsolók, fenségesek és veszélyesek, és képesek megégetni, mielőtt még rájönnél, hogy elemésztett. Mások inkább kandallótüzek: nyugalmasak, barátságosak, egyenletesek és meleget adók. Voltak más példái is: a tábortűzkapcsolatok, a szikrázók – gondolom, ezen az egyéjszakás kalandokat értette –, de a futótűzre meg a kandallótűzre emlékszem legjobban."

"Furdalt a lelkiismeret, hogy az első csókunk akkor esett, amikor égett a város, szégyelltem, hogy éppen akkor elmerültem benned. De később megtudtam, hogy nem mi voltunk az egyetlenek. Suttogva vallották be az emberek, hogy szeretkeztek aznap. Gyermeket nemzettek. Eljegyezték egymást. Életükben először mondták egymásnak, hogy Szeretlek. Van valami a halálban, amitől az emberek élni akarnak. Mi is élni akartunk aznap, és nem hibáztatom magunkat ezért. Már nem."

"Veled már történt ilyesmi? Visszarepített az időben egy illat, ami rám emlékeztet?"

Értékelés:

Ajánlom!

R. Kelényi Angelika: A párizsi nő (Az ártatlan 3.)

április 12, 2018
By Bree
0 Comments

Nincs veszélyesebb egy féltékeny asszonynál…

1610 áprilisában Fabricius Flóra és szerelme, a jóképű, de cseppet sem makulátlan múltú Lorenzo Mariani Párizsba érkezik.

Nem jószántukból utaznak, a biztos halál elől menekülnek a francia fővárosba.

Egy gyönyörű, nagyvilági hölgy segíti őket, akinek gyökerei a velencei Mariani házhoz kötődnek.

Flóra hamarosan megismeri a féltékenység, és az asszonyi cselszövés legmélyebb bugyrait.

Gyilkosság, vágy és gyűlölet kíséri minden léptét, és rájön, hogy még a Tuileriák palotájában sincs biztonságban.

R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet mesél el, mely szokás szerint nem nélkülözi a romantikát, a cselszövést és a korhű történelmi hátteret sem.

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 448 oldal

Köszönöm az Írónőnek és az Álomgyár kiadónak a recenzió lehetőségét!

Tavaly tavasszal megjelent R. Kelényi Angelika Ártatlan trilógiájának első része A grófnő árnyékában, amit drága bloggerinabarátném Barby erősen ajánlott. "Brigiii, ezt a regényt el kell olvasnod! Muszáj!" Körülbelül másfél éve, ha megkérdezte volna tőlem valaki, hogy ismerek-e sikeres magyar írókat, csak ráztam volna a fejem, hogy "Dehogy! Olvass Colleen Hoovert vagy Jodi Picoultot!" Ma már, ha valaki megkér, ajánljak pár könyvet neki, az biztos, hogy egy RKA könyv a listán landol.

A történelmi regények nálam tabukönyvek voltak, nem is keltette fel Angelika könyve előtt a figyelmemet egy ilyen témájú mű sem, na meg hát..én és a történelem soha nem értettük meg egymást, a kapcsolatunk csak kényszerből született meg, és az érettségi után meg is szakadt.

Viszont azt tudnotok kell, hogy mi ketten Barbival annyira összehangolódtunk, annyira jó barátság alakult ki közöttünk (a mai napig tartó), hogy, amikor áradozott erről a könyvről egyszerűen úgy éreztem, hogy kell nekem. Akarom. Akarom ezt a csejtei kalandot. Tudni akarom kicsoda ez a Lorenzo Mariani, ki is a titkos csuklyás idegen.

Egy nyári, meleg napon nekikezdtem a könyvnek, ami, nem mondok újat, már az első oldalaknál magába szippantott. ---> ÉRTÉKELÉSEM (Ártatlan 1.) ÉRTÉKELÉSEM (Ártatlan 2.)

Ősszel, amikor befejeztem a trilógia második részét...sosem felejtem el azt az érzést. Mosolyogtam, mint a vadalma! ÚRISTEN! Végre megtörtént, amire az első rész óta vártak az olvasók. Flóra és Mariani végre együtt. Alig győztem kivárni A párizsi nő megjelenését, amit azonnal el is kezdtem olvasni.

Mi történik a Velencei kalandok után?

Vajon megadatik-e a nyugodt, békés élet Flóráéknak?

Oh, te jó ég...Nehéz mondatokba foglalni egy olyan könyvet, aminek minden egyes szavát imádtam, amit először minél gyorsabban el akartam olvasni, aztán a vége felé már féltem elengedni.

A történettel haladunk tovább, elhagyjuk Velencét és a mesés Párizsba utazunk. Flórát immár tényleg egy felnőtt, érett nőként láthatjuk, aki erősen ragaszkodik tulajdonához. Imádtam az ő szemszögében lenni, és Mariani feleségeként gondolkodni. Tetszett, amikor megmutatja azon oldalát, amit eddig nem ismerhettünk, de mellette hiszékenysége sem múlik. Ebben teljesen magamra ismertem, mert én is végtelenül hiszek az emberek jóságában, és abban, hogy bárki képes megváltozni. Becsülöm a kitartását, a küzdelmét, a harcát, az életét. Flóra sosem akart hibátlan nő lenni. Ő csak Mariani számára akart tökéletes lenni.

Oh, Lorenzo Mariani! Életem szerelme! Mit is mondhatnék? Ez a regény Flóra érzelmei mellett Lorenzo szívébe is belelátást enged, ami személy szerint nálam a könyv legkedveltebb része. Egyszerre voltam izgatott, szomorú és kíváncsi. Olvasni akartam tovább, de közben becsuktam pár percre a könyvet és a könnyeim törölgettem. Féltem, de bizakodtam. Dühös voltam, de megértő. Egyszerűen káprázatos, hogy mennyi mindent ki tud hozni egy könyv olvasás közben az emberből!

Muszáj megemlítenem egy fontos karaktert, aki, azon kívül, hogy pozitív vagy negatív, valamiért annyira vonzott olvasás közben, hogy megkedveltem őt. Angelika annyira jól felépítette és olyan tulajdonságokkal ruházta fel, hogy szerintem egyszerűen képtelenség nem megszeretni. Olyan érzésem volt, mint a Bűnös örömök városában Favrettinél...vonzott, csábított a személye.

Na, de, hogy ki is ő? Kezdd el Te is a regényt és tudd meg!

Adele karaktere meg kell mondanom engem is átvert. Az írónő okosan forgatta szavait, észre sem vettem, már én is kelepcéjébe kerültem.

Sarah személyében én a régi, ártatlan Flórára ismertem, kinek még útjai kifürkészhetetlenek, de szíve tiszta, mint a frissen hullott hó.

A regény cselekménye izgalmas, lendületes, kalandos, mindemellett érzéki és szenvedélyes. Angelika nagyon ért ahhoz, hogy olvasóit pillanatok alatt kiragadja a megszokott hétköznapok monotolitásából és elrepítse egy rejtélyekkel teli világba. A párizsi nő méltó lezárása a sorozatnak. Egy igazán zseniális kötet, egy fergeteges olvasmány melyet vétek lenne kihagyni! Nem tudtam letenni! A történet rabjává váltam. ♡

3 könyv, 3 helyszín, két elbűvölő főszereplő, határtalan izgalmak és egy roppant tehetséges írónő!

Angelika trilógiája káprázatos lett! Igazi remekmű!
Egy különleges szerelmet követhetünk végig, a fellobbanó szikrától egészen a perzselő tűzig.

Bízom benne, hogy még sok-sok olvasót el fog varázsolni utánozhatatlan stílusával!

Kedvenc idézetek:

"A szerelem bolonddá teszi a férfiembert."

"Ő volt az egyetlen biztos pont az életembe már hosszú hónapok óta."

"A kígyók akkor is kígyók maradnak, ha egy időre angyalszárnyakat képzelnek magukra, és megpróbálnak annak megfelelően élni."

"(…) a szerelmet nem lehet eldönteni. Az vagy van, vagy nincs."

"Velencében megtanultam, hogy semmi sem az, mint aminek látszik, az álarcok mögött megbúvó emberekről soha nem tudhatom, jót vagy rosszat akarnak, és azt is, hogy a szerelem nem győz le mindent."

"– Jegyezd meg, Lorenzo Mariani, a feleséged vagyok, és nem egy vagyontárgyad, vagy a szolgád."

Értékelés: