Bree S. világa: január 2017

Too Much Book Tag

január 31, 2017
By Bree
0 Comments

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

január 21, 2017
By Bree
0 Comments

A világszerte méltán népszerű írónő új regénye olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak? Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjon minket a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté? Homokba dughatjuk-e a fejünket, vagy ezzel csak saját magunkat és gyermekeinket veszélyeztetjük? Lehet, hogy nem elég jól, nem elég okosan szeretjük őket, és így nem is tudjuk megvédeni őket se maguktól, se a világtól?

Kiadó: Athenaeum, Budapest, 2015

Oldalszám: 552. oldal

Hogy került a kezembe?

Az első könyvem Jodi Picoult-tól. A Facebookon egy molyos csoportban beszélt mindig drága barátnőm, Vivi Jodi könyveiről. Áradozott róla, így hát elolvastam. Két évvel ezelőtt. Egyszerűen imádtam, akkoriban ez volt az első olyan könyv, ami lelkileg megérintett.

Tavaly megkaptam ballagási ajándékként a barátnőmtől, így újraolvastam.

A történet nagyon jól van felépítve. Egyszerre lehetünk a jelenben, de múltban történt titkokra és fájdalmas dolgokra is fény derül. A brutális történet mellett a regényben szereplő románc egy kis enyhülést hoz a könyv színébe, de mégsem felejteti el a sok rosszat.

Ez a könyv valójában annak való, aki szeret elmélkedni a dolgokon, kivesézni azokat, megoldást találni a problémára. Annak szól, akik szeretik a kalandot, a nyomozást, a rejtélyt. Valójában csak ajánlani tudom, mert ellene nem tudok mit felhozni.

Ezt teszi egy jó könyv, igaz? Megváltoztat valamit az olvasóban. Hogy miután elolvastad már máshogyan nézz a világra.

Megrendítő volt, és ugyanolyan hatással volt rám, mint két évvel ezelőtt. Hogy történhetett ez? Miért tették ezt Peterrel? Miért nem tudták hagyni? Annyi, de annyi kérdés merül fel bennem. Kegyetlen egy olvasmány. És manapság egyre több Peterhez hasonló gyerek élhet így. Ki van mellettük? Ki vigyáz rájuk?

Nincsenek szavaim. Ha valamit, akkor ezt a könyvet kéne kötelezővé tenni az iskolákban! Azért, hogy legalább tudják, hogy az nem csupán „egy rossz szó” volt, nem „csak egy uzsonnásdoboz”. Talán felnyílna pár szem, hogy nem kell minden egyes percét megkeseríteni egy ártatlan gyereknek…..hiszen mit tett ellene? Ha nem bántott téged, akkor te miért bántod?

Azt kívánom, hogy bárcsak másképp érhetett volna véget ez az egész történet. Bárcsak tizenkilenc perc alatt más történt volna.

„A szeretet állítólag hegyeket mozgat meg, állítólag ez forgatja a világot, és ezen kívül más nem is kell nekünk, ahogy a Beatles mondja…”

Kedvenc karakter: Patrick

Értékelés:

Csakis!

Anthenaeum

Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

január 19, 2017
By Bree
0 Comments

Arlene 28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik. Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat. Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja…

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 352. oldal

Hogyan került a kezembe?

Már nagyon régóta vártam ezt a regényt, hiszen magyar író tollából van és Kitti eddigi regényeihez képest ez egy teljesen más műfajt mutat be. Nagyon örültem mikor karácsonyra megkaptam a könyvet a barátnőmtől.

Kész. Hullámvasút. A. Könyv.

Komolyan mondom még most is próbálom összeszedni a gondolataimat, mit is írhatnék róla. Lassan a húsz felé már sokat gondolkodtam a szerelem gondolatán. Vajon létezik az az igazán örökké tartó szerelem? Mi kell hozzá? Nem unják meg egymást az emberek? Hiszen annyi válás van a világon, annyi gyerek él külön a szüleitől. Létezik...vagy csak mese?

Imádtam.

Na, de kezdjük a legelejéről. Bármennyire is tetszett, az elején kedvem lett volna lerakni a francba. Arlene-t teljesen önzőnek tituláltam, nem tetszett az, ahogy gondolkodik, nem tetszett az, hogy kihasználja Colint. Aztán ott volt Hayden, akit én is - mint Arlene- nem látva a rózsaszín ködtől azonnal szívembe zártam. Annyira bíztam a boldog végben, annyira bíztam a gyógyulásban. Elvakított a Hayden-féle szerelem és teljes mértékben nem értettem egyet Arlene-nel. Utáltam. Éreztem, hogy ott fogja hagyni szegény férfit, hogy ismét egyedül legyen, ő pedig vissza megy a drága Colinjához. Annyira rosszul jött át az egész, hogy majdnem leraktam. Szobatársam még előttem olvasta, és mikor átmentem és elmondtam neki a véleményem csak mérgesen nézett rám és azt mondta : Olvasd csak tovább, Brigi!

Persze, hogy tovább olvastam. Na és itt jött a fordulat! Minden megváltozott! De úgy komolyan MINDEN. Szerintem az egyik legfordulatosabb könyv, amit eddig olvastam. Szurovecz Kitti úgy megforgatta a kártyákat, ahogy csak lehetett. Az első csapás után vált számomra letehetetlenné. Onnantól kezdve csak olvastam és olvastam, rágtam a körmöm, idegeskedtem, gondolkodtam, agyaltam. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen vége lehet. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Nem ismertem még ezt a betegséget ezelőtt a regény előtt, valójában csak hallottam róla párszor.

Hayden vajon mire képes?

Két lelkileg sebesült ember szerelme és csatája. Ki fog nyerni?

A történet vége egyszerűen brutális és megrendítő. Hogy lehet így vége?- szoktuk mondani, mikor egy függővéges történetbe botlunk. Mi lehetett az írónőnek ezzel a véggel kapcsolatban a mondanivalója?

Valójában tetszett, mert így én írhattam meg magamnak a befejezést. Minden egyes olvasó máshogy képzeli el, hogy mi történt azután. Mi volt Colinnal, Arlene-nel és Haydennel. Mi történt azon a napon? A választ már csak saját magunktól várhatjuk.

Imádtam. Ez egy csodálatos történet, ami annyira szépen van megírva, hogy öröm volt olvasni a sorokat. A szerelemről szól, de mégis másképpen éltem meg, mint egy átlagos romantikus, love-storyt.

Egyedi történet, tele olyan mondanivalóval, amiket tudnia kellene mindenkinek!

Mi a szerelem?

– (...) Az, amikor bukfenceket vet a gyomrod, ha meglátod a másikat? Amikor egész nap a telefonod lesed, hogy bárcsak hívna már? Amikor a legfontosabb, hogy mindig tökéletesnek lásson, hogy ne vegye észre, hogy te is emberi lény vagy? Amikor álarcot hordasz, és egy percre sem veszed le, csak azért, hogy jobban szeressenek?

Kedvenc karakter: Colin

Értékelés:

erotika

Kristen Proby: Tarts velem!

január 12, 2017
By Bree
1 Comments

Amikor Natalie Conner békés reggeli sétájára indult, hogy fényképeket készítsen a parton, nem számított rá, hogy összetűzésbe keveredik egy szexi idegennel. És különben is, miből gondolja, hogy a lány őt akarja lefényképezni? Ki ez a férfi? Egy dolog azonban biztos: rendkívül vonzó és hihetetlenül romantikus – Natalie sebzett lelkének pedig most épp erre van szüksége.

Luke Williams csupán egy kis magányra vágyik, így a feléje szegezett újabb fényképezőgép látványától azonnal a lencse mögötti szépségnek esik. Amikor rájön, hogy a lánynak fogalma sincs róla, ki is ő, felébred benne a kíváncsiság, és a lány vonzereje a hatalmába keríti. Natalie pimaszsága az újdonság varázsával hat rá, ráadásul a lány teste szexre termett, és Luke nem tud betelni vele. Ám arra még nem áll készen, hogy elmondja neki, ki is ő valójában.

Natalie egyenes természet, aki nehezen viseli a hazugságokat és a titkokat. Mi lesz ennek az új kapcsolatnak a sorsa, amikor rájön, mit is rejteget Luke?

Kiadó : Könyvmolyképző

Oldalszám: 416. oldal

Hogyan került a kezembe?

Nagyon sokszor láttam ezt a könyvet a hírfolyamon, valójában számomra szerintem nagyon szép a borítója is, és még a fülszövege is nagyon jónak ígérkezett. Miért ne olvassam? Hiszen itt van ez a könyv, iskolaszünet van.

Ez az egész olyan kínos. Még sosem írtam igazán rossz értékelést egy könyvről. Most meg kell tennem.

Pedig őszintén megmondom azt hittem, hogy én leszek az, aki 5 csillagot fog adni erre a könyvre. Mindig elfogult vagyok és sokszor tetszik nekem az, ami másoknak nem.

Az első pár oldal még nem nem is volt vészes, még nevettem is.

Előre is elnézést kérek mindenkitől, akit megbántanék ezzel az értékeléssel, de szívből szóló.

Azt hiszem, hogy ez…most nem! Ez túl sok! Túl romantikus, túl hihetetlen! Túl kiszámítható! Túl…..túl tett mindenen!

na’on jó —> ki ír manapság ilyet?

Pedig ez egy olyan jó történet lehetne, de Nat annyira gyorsan beadja a derekát, hogy az már hihetetlen. Sőt! Ő az, aki majdnemhogy elsieti a dolgokat, kérdőre vonja a a pasit, aki lassítani akar.

Egy nap! Egy napja van a férfi mellett és már akarja, és nem tud gondolkodni a közelében?

Egy napja találkoztak és már gyönyörűm , bébi, csók meg minden ….

"– Te. – Csók. – Pedig. – Csók. – Gyönyörű. – Csók. – Vagy. –Csók."

ááááááááá miért? Miért kell ennyire elrontani az egészet? Annyira szépen fel lehetett volna vezetni az egészet, de minden egy dolog körül forgott az egész könyvben.

Nat nagyon idegesítő karakter, valahogy nem tudom megszeretni, és már nem is fogom, mert szerintem soha nem fogom újra kezembe venni ezt a könyvet!

Luke az a tipikus birtokló típusú pasi. Az enyém vagy -.-, Akarlak, itt és most! De ne akarj megismerni!

A könyv szerintem 75%-a - vagy ha nem több- szexből állt. Találkoztak, randiztak...szex. Féltékeny volt, kibékültek szex. Ésatöbbi. Hiányoltam a cselekményt, azt kívántam, hogy történjen már valami. Egy fordulat, egy esemény, egy kis izgalom. De nem! Tiszta habos-babos mese, olyasmi, amit már biztos olvastál, sőt szerintem már filmben is láttál, azzal a különbséggel, hogy ennek kőkemény része szex.

Imádom a Rubin pöttyös könyveket, nagyon, de ez most nálam nem nyerte el a díjat.

Értékelés:

Alexandra

Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

január 11, 2017
By Bree
0 Comments

Fülszöveg&Borító

Catherine élvezi a londoni szinglik gondtalan életét, mígnem az egyik éjszakai szórakozóhelyen megismerkedik Lee-vel. A férfi jó vágású, karizmatikus és titokzatos – elvarázsolja Catherine-t és a lány barátnőit is. Amikor azonban kiderül, hogy Lee valójában kiszámíthatatlan, manipulatív és erőszakos, már késő: Catherine egyedül marad a kétségbeejtő helyzetben, és senki sem hisz neki. Miközben fokozatosan tárul fel előtte Lee sötét oldala, egyre jobban belegabalyodik a lelki terror és a szexuális kiszolgáltatottság sűrű hálójába. Vajon van-e kiút, el lehet-e menekülni a férfi elől, aki mindenre képes, csak hogy birtokolja vágyainak tárgyát…

Megindító, ahogy végigkövethetjük egy fiatal nő tehetetlen vergődését, miközben vele együtt rettegünk. A rendőrségi elemzőként dolgozó szerző olyan hitelesen és valósághűen ábrázolja a családon belüli erőszakot és az ennek nyomán fellépő pszichés zavarokat, hogy szinte az olvasót is megbénítja a kilátástalanság érzése…

Kiadó: Alexandra, 2012

Oldalszám: 408 oldal

Hogyan került a kezembe?

Miután elolvastam a második pszichológiai thriller műfajú könyvemet, melynek értékelését ITT olvashatjátok, rájöttem, hogy tetszik ez a stílus nekem. Ne, ne higgyetek beteg embernek, de nagyon sokra mutathat rá egy ilyen könyv. Nem az a tipikus szerelmi, boldog történet, hanem ez tele van izgalommal és új dolgokkal, való életben történt esetekkel.

Molyon ajánlotta egy kedves lány és, amint módom volt rá el is kezdtem.

Drága Elizabeth Haynes! Minden tiszteletem az Öné, mert nem lehetett könnyen megírni ezt a könyvet.

Már az első két oldal hátba vágott. ÚRISTEN! Annyira részletes leírás, annyira megrendítő és fájdalmas...annyira durva volt! Úgy éreztem magam, mint egy játékban.

Ha kibírtad ezt a két oldalt, akkor olvasd csak tovább...ha nem? Csukd be a könyvet és adj magatoknak egy kis időt.

Catherine-t igazi túlélőnek mondanám! Komolyan. Annyira, hogy ha tehetném, akkor most azonnal megkeresném őt és megölelném! Mert nem adta fel, mert hitt magában.

Számomra ez nem mindennapi olvasmány, hanem egy durva és brutális könyv.

Imádtam a felépítését. A könyv E/1 személyben íródik Catherine szemszögéből, viszont két különböző évben. A Lee-vel kapcsolatos ismerkedős időben, és a pár évvel korábbi lelkileg összetört Catherine-nel. Mintha két különböző embert mutatna be.

Ellentétek tömkelege. Hogyan változhat meg így egy nő? Mi történhetett vele? Mik azok a hegek a karján? Mitől félhet?

Ez a könyv bizonyíték adott , arra a tényre, hogy milyen kreatív az ember. Mennyire okos, ha el akar érni valamit. Mennyire találékony és mennyire ügyes. Ügyes arra, hogy felépítse a saját maga tökéletes világát. Csodálatos külső, humor és egy biztos állás. Semmi folt a becsületén, se sehol. A foltokat más kapja meg ebben a történetben sajnos.

"Mérges voltam, de nem tudtam, igazából miért."

Cath igazából mindent elvesztett fokozatosan, minél közelebb került Lee-hez. Nem akarok spoilert írni, így inkább hanyagolom ezt a dolgot, de az írónő szerintem nagyon jól megmutatta a befolyásolás erejét a műben.

Stuart-ot nagyon megkedveltem, egy igazi mentőöv lett Cath számára. Ha ő nem lett volna, nem is tudom...egyszerűen elképzelni sem tudom mi történhetett volna.

Szeretném azt hinni, hogy ez csak egy könyv. Valótlan szereplőkkel...egy kitalált történettel, de ki tudja hányan éltek/ élnek így?

Szörnyű belegondolni.

Összességében nagyon tetszett, imádtam minden sorát. Megint egy olyan könyv, amiről órákig tudnék beszélgetni. nehéz is róla spoiler nélkül írni :)

Ha eddig haboztál, ne tedd! Vedd kezedbe és olvasásra fel!

A borítóról csak annyit mondanék, hogy TÖKÉLETES! Egyszerűen, röviden és tömören a könyv! Minden egyes részlete a könyv történetét tükrözi ! :) Imádom.

Kedvenc karakter: Stuart

Kedvenc részlet:

"A történteket nem változtathatjuk meg, de azt igen, ami ezután történik velünk."

Értékelés:

család

Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

január 11, 2017
By Bree
0 Comments

Fülszöveg&Borító

Emily, a kissé különc lány kénytelen az apjához, és annak új családjához költözni. Nyolc évnyi távollét után beilleszkedni nem is olyan könnyű feladat számára, főleg, miután gyerekkori barátja, Matt mindent megtesz azért, hogy Emily ne érezhesse jól magát…

Kiadó : 1. Underground, Budapest, 2015

2. Magánkiadás, Budapest, 2010

Oldalszám : 1. 532. oldal

2. 506. oldal

Annyira nehéz ezt az értékelést megírnom. Hogy miért?

Mert ez a könyv egyszerűen brutális.

Szétszaggatja a lelked, összetöri a szíved és a végén ott hagy egyedül, magányosan, kérdésekkel tele, amikre nem kapunk választ.

Tele van érzelmekkel, olyan érzésekkel, amiket teljesen át lehet élni.

Annyira szépen és jól meg van írva ez a történet. Fájt, amit tettek Emilyvel. Meg kellett állnom és várnom egy keveset, mert annyira szíven ütött minden egyes gonosz tett.

Nehéz leírni mit is jelentett számomra. Talán azt, hogy nem minden úgy történik, hogy gondolnánk. Hogy ott van az érme rosszabbik oldala is. Ráébresztett mégjobban, hogy mennyire sérülékeny egy kisgyerek. Mennyire fontos figyelni és foglalkozni vele, törődni a lelkével. Szeretni és éreztetni vele, hogy szeretik.

Ez a könyv tele van fájdalommal, szomorúsággal, hazugsággal…de ott lapul benne az örökké tartó szerelem és az igazság, amely kezd utat törni magának.

Készítsd a zsebkendőt, mert sírni fogsz. A vége olyannyira hihetetlen, hogy elsőre talán el sem hiszed. Komolyan. Velem is ez történt.

Nem tudom, jó-e rá az a szó, hogy imádtam, de azt hiszem ez most nem idevaló. Inkább azt mondom, hogy ez a könyv életem legmegdöbbentőbb könyve. Nincsenek szavaim…még mindig annyira a hatása alatt vagyok.

Kedvenc karakter: Emily

Kedvenc részlet:

"Millió nőt hagyott el a szerelme, millió nő él magányosan, mégsem dőlt össze a világ. Az enyém sem fog!

Esküszöm!"

Értékelés:

barátnő

B. A. Paris: Zárt ajtók mögött

január 10, 2017
By Bree
0 Comments

Fülszöveg&Borító

Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és elegáns.

Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban.

És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.

Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.

Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?

Kiadó: Művelt Nép

Oldalszám: 320. oldal

Műfaj: pszichológiai thriller

Először is köszönöm a Művelt Nép kiadónak a recenziós példányt! Nagyon örülök, hogy nem ugrottam át ezt a könyvet és adtam egy esélyt neki.

A történetről:

Grace és Jack a tökéletes házaspár. Mindenük megvan, amire csak vágynak és már a babatéma is felhozatalra került. Egy eszméletlenül szép ház, igazi jó barátok. A határidőnapló telis tele van megbeszélt vacsorákkal, összejövetelekkel. Mi baj történhetne? Ki gondolná a mindig alapos, kifinomult, mosolygós Grace-ről, hogy egy pszichopata a férje?

Hát elmondom, hogy én nem tudtam, hogy mire számítsak. Imádtam a könyv elejét, ennyire még könyvnek az első pár oldala nem tetszett soha. Az előkészítés, hogy aztán majd lecsapjon...nagyon bejött. Komolyan, még Jacket is megkedveltem kicsit az elején! Szörnyülködtem is utána magamon, de annyira szépen voltak leírva az esküvő előtti részek, hogy nem tudtam másképp tenni.

Erre lehet azt mondani, hogy TÚL JÓ volt az eleje...túlságosan gyorsan történt minden, de Grace annyira beleszeretett Jackbe, hogy nem lehetett mit tenni. Itt volt A Férfi, aki elfogadja őt és a Down- kóros testvérét, aki szereti és mindent meg akar adni neki....

Jack pedig nagyon jól játszotta el a szerepét. Pont ott volt, ahol lennie kellett, jó időpontban. Talált egy nőt, aki érzelmileg már annyira mélyen volt, hogy tudta - nála biztos nyerő lesz.

Valójában két részre lehetne osztani ezt a művet. Az esküvő előttire és az esküvő utánira.

A csodálatos rózsaszín köd....aztán meg a sötét valóság, amikor kiderül, hogy a férjed valójában egy mérgezett alma.

Grace-t nagyon sajnáltam. Egyszerűen...brutális amit átélt és hihetetlen, hogy a való életben is vannak ilyen terrorban tartott emberek. Én összeomlottam volna. Olvasás közben gondolkodtam, hogy mit lehetne tenni. Hiszen kell lenni valaminek! Valakinek... aki segítsen!

Faltam az oldalakat, izgultam Grace-ért és Milliért, de nagyon féltem attól, hogy rossz vége lesz. Nem akartak megoldódni a dolgok. Jack nem lett jobb, és minden nap egyre gyorsabban telt... egyre közelebb kerülünk a várva várthoz.

Kedvenc karakter: Milli és Esther

Kedvenc részlet: -

Szerinted mi lett a vége?

Egy igazán Tökéletes könyv. Játszik a gondolataiddal, rávezet arra, hogy TE is, mint olvasó a kiutat keresd! Kegyetlen, megdöbbentő és valóban sajnos valóságot tükröző. Vajon hányan élhetnek a valóságban így ? Miért nem veszik észre minél többen? Miért nem hisznek egy sérült nőnek? Annyi, de annyi kérdés.
Nagyon elgondolkodtató témát dolgoz fel, olyan módon, hogy az elolvasása után jobban odafigyelek mindenkire. Annyi olyan ember van a világban, aki nem néz a felszín alá és elfogadja, amit lát. Én nem akarok olyan lenni. Olyan akarok lenni, mint Esther.

Értékelés:

barátnő

Louise Jensen: A nővér

január 07, 2017
By Bree
0 Comments

Grace teljesen megváltozott a legjobb barátnője, Charlie halála óta. Kísértik az utolsó találkozásukkor mondott szavai, s miközben a válaszokat keresi, kinyitja Charlie régi emlékdobozát. Bizony sok mindent nem tudott a legközelebbi barátnőjéről

Amikor kutatni kezd a lány édesapja után, jelentkezik nála Anna, aki azt állítja, hogy Charlie testvére. Grace számára ez olyan, mintha új családtagra lelne, és Anna csakhamar fölöttébb otthonosan érzi magát Grace és a barátja, Dan házában.
Valami azonban nem stimmel. Eltűnnek dolgok, Dan furán viselkedik, Grace pedig biztos benne, hogy követik. Mindez csak az ő elméjének a szüleménye, vagy szörnyű veszélyben van, ahogy egyre közelebb kerül az igazság felderítéséhez Charlie-val és Dannel kapcsolatban?
Semmit nem tehetett volna, hogy megmentse Charlie-t… Vagy mégis?

Kiadó: Művelt Nép (2016)

Oldalszám: 442. oldal

Hogyan került a kezembe?

Már hónapok óta nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. Már a borítója magával ragadott. Egyszerűen csodálatos. Ez az élénk szín biztos mindenkinek felkelti az érdeklődését bármelyik polcon van is. Rejtélyes és egyben csodálatos. A nővér...Hmm...Miről szólhat?

Még sosem olvastam pszichológiai thrillert. Nem is nagyon találtam ilyen könyvet és nem is izgatta a fantáziámat milyen is lehet. Aztán jött ez a könyv! Ami mindent megváltoztatott. Komolyan, mindent!

A történetről:

Charlie és Grace legjobb barátnők. Charlie meghal. Grace pedig kiakarja deríteni miért. Mi történhetett? Mi lehetett az oka? Mit tett Charlie...?

Karakterek:
Charlie: valójában sajnálom, hogy így végződött. Nagyon jó barátnő volt és egyszerűen felfoghatatlan, hogy ez történt. Mint Grace és mint Dan életében fontos szerepet játszott a jelenléte. Igazán boldog lány volt. Szerettem a karakterét.

Grace: Brutális amin keresztül kellett mennie. Én nem bírtam volna. Hihetetlen volt számomra ez az egész, hogy miért kötődőtt Annához, de aztán rájöttem. Mert annyira hiányzott neki egy megértő lélek. Nagy trauma érte, de így is csak az lebegett előtte, hogy teljesítse Charlie kívánságát. Ki akarta deríteni a titkot.

Dan: az elején nagyon kedveltem, aztán utáltam, aztán minden világos lett számomra és megint megkedveltem. Valójában nagyon megérthető a viselkedése az egész helyzettel szemben. Benne volt az akarat, hogy segítsen Grace-nek és ez nagyon tetszett benne.

Anna: Tipikus gonosz. Az elejétől fogva éreztem, de nem gondoltam, hogy a végsőkig elmegy.

A múlt és a jelen idő váltja egymást a könyvben, aminek örültem, hiszen sok mindent megtudhattunk a lányok kiskorukról. Elmosolyogtatott az első csókról szóló jelenet, és igazából az összes kiskori jelenet, ami Grace és Charlie között történt.

A barátság egy olyan dolog az ember életében, ami egy idő után örökre szól. A lányoknál ez így volt. Ezért volt nehéz tudni, hogy az egészből az egyik fél már nincs jelen a valóságban.

Maga a történet felépítése és cselekménye...hát le a kalappal az írónő előtt engem teljesen levett a lábamról. Lehet, hogy az én hibám, de nem jöttem rá a végére. Voltak ötleteim, de pontosan sosem gondoltam volna ERRE a befejezésre!

Miről is szólt?

Valójában mindenről. Az életről. A szerelemről, a felelősségtudatról, a döntéseinkről. Rámutat arra, hogy a gyermekkorban történtek mennyire befolyásolják a felnőtt életet. A szülők felelősségére. Az emberi hibákra. Talán megtanít átgondolni a dolgokat és megbocsátani.

Eszméletlen egy könyv. Túl gyors lett a vége számomra, de a könyv maga akkora élményt nyújtott, hogy nincs szívem levonni pontot :)

"Jól nézz körül te is, nehogy kövessen egy piros autó..."

Kedvenc karakter: Grace

Kedvenc részlet:

"– Köszönöm! – Előrehajolok, a homlokunk egymáshoz ér. – Szeretlek, Dan!

– Én is szeretlek! Menj, fürödj meg. Majd én elintézem a vacsorát."

Értékelés:

Pages

Too Much Book Tag

Too Much Book Tag

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

Kristen Proby: Tarts velem!

Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

B. A. Paris: Zárt ajtók mögött

Szerinted mi lett a vége?

Louise Jensen: A nővér

Rendszeres olvasók

Üdvözöllek!

"Az élet olyan, akár egy történet. Kell, hogy legyen íve - kell, hogy legyenek célok, kihívások és egy méltó hős."
Steve Biddulph

Érdemes benézni

Népszerűek

Facebook

Instagram

Látogatók

Előző posztok

Archívum

Follow me

Socialize!

Pages

Too Much Book Tag

Szerinted mi lett a vége?

Rendszeres olvasók

Üdvözöllek!

"Az élet olyan, akár egy történet. Kell, hogy legyen íve - kell, hogy legyenek célok, kihívások és egy méltó hős."Steve Biddulph

Érdemes benézni

Népszerűek

Facebook

Instagram

Látogatók

Előző posztok

Archívum

Follow me

Socialize!

"Az élet olyan, akár egy történet. Kell, hogy legyen íve - kell, hogy legyenek célok, kihívások és egy méltó hős."
Steve Biddulph