Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.
Kiadó: Twister Media
Fordította: Marczali Ferenc
Oldalszám: 368 oldal.
Fordította: Marczali Ferenc
Oldalszám: 368 oldal.
"– (…) mindenkivel történnek szörnyű dolgok, Brosey. Csak annyira leköti a figyelmünket a saját bajunk, hogy nem látjuk, mennyire szenved a másik."
Mit is mondhatnék? Mivel is kezdjem? Pár perce fejeztem be a könyvet és próbálom összeszedni a gondolataimat. Az élet nem habostorta. Minden egyes nap újabb és újabb akadályokat kell leküzdenünk, és a sok rossz mellett kevésbé látjuk meg az élet másik, jobb oldalát.
Ez a könyv egy igazán csodálatos olvasmány volt. Annyi, de annyi tanulságot hordoz magában, hogy az elképesztő.
Mi is az igaz szerelem? Te minden napban meglátod a jót és a szépet? Hiszel a sorsban?
Az első pár oldal elolvasása után azt hittem lerakom és nem olvasom tovább. Lehet, hogy maga a helyzet nem volt adott, hogy egy ilyen témájú könyvet olvassak. Aztán ma ismét nekifogtam, és rájöttem az emlékek miértjére. Egy hatalmas katasztrófa történik meg már a könyv elején, mellyel az írónő teljes mértékben okot ad arra, hogy miért vonulnak be a fiúk a hadseregbe. A hihetetlen, szívdöglesztő Ambrose Young tér csak haza életben. Mekkora fájdalom lehetett a fiúnak, mekkora súly nehezedett a vállára. Ő élte túl, de miért?
Bailey az egész mű legeslegjobb karaktere. Hős, a megmentő, a jó barát. Mert ez volt ő. Egy erős ember, és nem azért, mert tonnányi súlyt tud emelni. Nem. Hanem mert azzal a tudattal élt, hogy bármikor meghalhat, mégis nevetett, tetkót csináltatott és még jó pár őrültséget. Meglátta ebben a szörnyű világban a jót és megfogta. Bemutatott a halálnak, az orvosoknak és úgy próbálta leélni az életét, mintha nem lenne mi megakadályozza. Ez egy csodálatos dolog. Nagyban becsülöm az ő karakterét. Főleg, a könyv végén...Hát az szívszorító volt.
Fern szintén egy nagyon jól megírt karakter, egy példakép lehetne mindenki számára. Egy lány, aki eltűnt a sok szép között a gimiben, egy embert szeretett egész életében, és várt. Várt Ambrose Youngra. Átélt gyászt, fájdalmat, szomorúságot. Igenis szüksége van boldogságra! És igenis megérdemli!
Szerettem ezt a könyvet, mert valós a mondanivalója. Szomorú, mégis volt ami megmosolyogtatott. Hittem a boldog végben, és reménykedtem Bailey sikerében is. A szereplőket mind megkedveltem, kivéve Beckert. Szörnyű, amit Ritával tett, az ilyen ember nem férfi.
A megfogalmazása gyönyörű. A versek és az ötletes beszéd, ami Fern és Ambrose között zajlik nagyon tetszett.
Egy igazán egyedi, szívbemarkoló történet, a maga szépségével. Igazi érzelmi hullámvasút. A borító is nagyon talált! :)
Ajánlom!❤
Kedvenc karakterek: Bailey, Fern, Ambrose :)
Kedvenc idézetek:
Fern szintén egy nagyon jól megírt karakter, egy példakép lehetne mindenki számára. Egy lány, aki eltűnt a sok szép között a gimiben, egy embert szeretett egész életében, és várt. Várt Ambrose Youngra. Átélt gyászt, fájdalmat, szomorúságot. Igenis szüksége van boldogságra! És igenis megérdemli!
Szerettem ezt a könyvet, mert valós a mondanivalója. Szomorú, mégis volt ami megmosolyogtatott. Hittem a boldog végben, és reménykedtem Bailey sikerében is. A szereplőket mind megkedveltem, kivéve Beckert. Szörnyű, amit Ritával tett, az ilyen ember nem férfi.
A megfogalmazása gyönyörű. A versek és az ötletes beszéd, ami Fern és Ambrose között zajlik nagyon tetszett.
Egy igazán egyedi, szívbemarkoló történet, a maga szépségével. Igazi érzelmi hullámvasút. A borító is nagyon talált! :)
Ajánlom!❤
Kedvenc karakterek: Bailey, Fern, Ambrose :)
Kedvenc idézetek:
"– Semmi büszkeség nem maradt bennem, Ambrose – folytatta Bailey. – Az égvilágon semmi büszkeség. De úgy voltam vele, hogy vagy a büszkeségem, vagy az életem. Választanom kellett. És neked is választanod kell. Választhatod a büszkeséget, és itt maradhatsz, sütheted a muffinokat, amíg meg nem öregszel és el nem hízol, és teljesen el nem felejtenek az emberek. De dönthetsz úgy, hogy lemondasz a büszkeségről, és egy kevéske alázatosságért cserébe visszakapod az életedet."
"Azóta szeretlek, hogy Hamletet idéztél nekem, azóta, hogy azt írtad, jobban szereted az óriáskereket, mint a hullámvasutat, mert az életet nem szabad teljes sebességgel élni, hanem meg kell tanulni vágyakozni, és értékelni azt, amit a sorstól kapunk."
"Lehet, hogy van egy nagyobb cél, egy nagyobb terv, amihez mi csak egészen apró dolgokat tudunk hozzátenni. Mint például azok az ezerdarabos kirakók. Képtelenség egyetlen darabból megmondani, miként fog kinézni az egész kép. És nincs meg a doboz sem, hogy az alapján próbáljuk meg kirakni."
"És mi tűrünk. Hisszük, hogy van cél. Hisszük, hogy a világ több, mint amit látunk belőle. Hisszük, hogy tanulhatunk a veszteségeinkből, hiszünk a szeretet erejében, és hiszünk abban, hogy ott rejtőzik bennünk a szépség, amely csodálatosabb annál, mint amit a szem képes meglátni."
Értékelés:
Annyira igaz, annyira szép, annyira hihetetlen!
