Helen Hoang: The Kiss Quotient - A szerelem egyenlete - BELEOLVASÓ
- június 08, 2018
- By Bree
- 0 Comments
A hónap közepén jelenik meg Helen Hoang első regénye a Szerelem egyenlete az Álomgyár kiadó gondozásában!
Értékelésemet már olvashattátok a blogon, de íme egy beleolvasó, egy aranyos részlet, amivel remélem sokatoknak megjön a kedve a regényhez.
A könyvet ITT tudjátok előrendelni.
"Stella figyelmét hirtelen a férfi bicepszén található fekete árnyék ragadta meg. Megfordult, hogy közelebbről is megvizsgálhassa. Kinyújtotta egyik kezét, hogy megtapintsa, de hirtelen mégis megállt, mielőtt hozzáért volna. Stella sosem érintette meg az embereket, csak ha előbb azok beleegyezésüket adták.
– Ez mi?
Michael rosszfiúsan egy lassú és széles mosolyra húzta száját, kivillantva tökéletes, csillogóan fehér fogait.
– A tetoválásom.
A lány megpróbált visszatartani egy önkéntelen nyelést, miközben forróság hullámzott át a testén. Sosem értette, mi a lényege egy tetoválásnak. Egészen idáig. Michael és a tetoválása a legizgatóbb dolog volt, amit egyáltalán el tudott képzelni.
Feljebb akarta gyűrni a póló ujját, de mivel hezitált a férfi karja fölött, az végül megragadta a lány kezét és a bőréhez nyomta. Egy elektromos kisülés futott végig az ujjbegyétől egészen a szívéig. Olyan tökéletesen nézett ki a férfi, mint a megmunkált márvány, de a bőre nem márványhideg, hanem puha és meleg volt, kemény, de egyben rugalmas és eleven.
– Hozzám érhetsz – mondta. – Bárhol.
Az invitálás izgatottá tette Stellát, de egyben meg is állította hevét egy pillanatra. Az érintés az egy annyira intim dolog. Nem értette, hogyan tudta ezt a férfi ilyen jól csinálni olyan emberekkel, akiket nem is ismert.
– Biztos vagy benne, hogy nem bánod? – kérdezte.
A rosszfiús mosoly újra feltűnt Michael arcán.
– Szeretem, ha megérintenek.
Amikor a lány továbbra is hezitált, végül ő maga húzta fel pólójának ujját és fedte fel a fekete mintát, ami a felkarjától a vállán át futott, majd eltűnt a póló takarásában. Igen terjedelmes tetoválás lehetett, hiszen Stella ennyiből magát a formát még körülbelül sem tudta kivenni. Mégis, mennyit takarhat be a testén?
A férfi izmainak feszülő domborulata elvonta Stella figyelmét a további vizsgálódástól. Még sosem érintett ilyen kerek és kemény testet, soha életében. Mindenhol meg akarta tapogatni. És az illata! Hogyhogy eddig észre sem vette?
– Van rajtad valami illatanyag? – kérdezte, miközben mélyen magába szívta ezt az illatot.
A férfi beleszippantott a levegőbe.
– Nem, miért?
A lány annyira közel hajolt, amennyire csak tudott, anélkül, hogy beletemetné arcát a férfi nyakába, és megpróbált még többet befogadni a bódító illatból.
– Nagyon, de nagyon jó illatod van. Mi ez?
Mégis honnan jöhetett ez az illat? Úgy tűnt, rajta volt a férfi egész testén. De épp csak leheletfinoman. Koncentráltabb mintára volt szüksége.
– Michael?
A férfi viccesen nézett.
– Stella, ez csak én vagyok.
– Neked van ilyen szagod?
– Úgy tűnik, igen. Még soha senki nem említette eddig.
– Azt akarom, hogy rajtam is ugyanez a szag legyen. Mindenhol. – Ahogy ezt kimondta, hirtelen zavarba jött, mert úgy érezte, esetleg valami helytelent mondott. Ez a kijelentés kicsit túl személyesnek és kicsit túl furának hangozhatott. Vajon észreveszi a férfi, hogy ő mennyire különc?
A férfi lehajolt, hogy a lány fülétől már csak egy leheletnyire legyen a szája, és belesuttogta:
– Egészen biztos vagy benne, hogy nem vagy jó a szexben?
– Ezt hogy érted?
– Úgy értem, hogy eddig nagyon is jónak tűnsz.
A lány ujjai megfeszültek a férfi karján, ahogy megpróbált ellenállni a vágynak, hogy testét az övének nyomja, mint egy rúdtáncos a rúdnak. Megvadította az érzés. Köszönőviszonyban sem volt egy sztriptíztáncossal, és Michaellel ellentétben, ő kifejezetten kerülte az érintéseket. De annyira szüksége volt a kontaktusra, hogy az már fájt.
– Még nem is csináltunk semmit – válaszolta.
– A beszélgetős rész mindenesetre nagyon jól megy.
– Már nem vagyok szűz, Michael. Tudom, hogy nincs a szexben beszélgetős rész.
Egy szikra táncolt át a férfi szemén.
– Ó... biztosíthatlak róla, hogy igenis van benne beszélgetős rész.
Jaj, kérlek, istenem, ne legyen beszélgetős rész! Ha van, akkor Stella akár fel is hagyhatott minden reménnyel.
– Eddig legalábbis így volt.
A férfi oldalra simította Stella haját és futó csókot lehelt a füle mögé. Az egész olyan gyorsan történt, hogy mire Stella teste felocsúdott volna, hogy megdermedjen, a férfi már rég visszahajolt. Amikor a lány látta, hogy nem fog újra megismétlődni a gyengédség, izmai újra elernyedtek. De nagyon is tudatában maradt a helynek, ahol a csók nyoma forrósodott.
Anélkül, hogy a lány bőréhez hozzáért volna, Michael az ujjaival a haját fésülte. A lassú, gondos mozdulatok a feje tetejétől a nyakán át egészen a hátáig tartottak. Ezek egyrészt megnyugtatták, másrészt valami nyugtalansággal töltötték el Stellát.
– Úgy gondolom, meg kellene csókolnod – mondta a férfi rekedtes hangon.
A lány szíve nagyot dobbant, és érezte, hogy pánik kezd eluralkodni rajta. Gyalázatosan csókolt. Béna próbálkozásai, biztosra vehető, hogy mindkettőjüket zavarba hozzák majd.
– A szádon?
Az említett szájsarkai erre felíveltek.
– Ahol csak akarsz. De igen, a száj az jó szokott lenni kiindulásnak.
– Talán megmoshatnám előtte a fogam. Esetleg gyorsan...
A férfi hüvelykujját a lány szájára tette, hogy elnémítsa, de közben gyengéden tekintett rá. De ez az érintés is, mint az előbbi, már rég elillant, mire a lány felfoghatta volna.
– Próbáljunk inkább valami mást. Meg akarod nézni a tetoválásomat?
Stella mentális fogaskerekei lelkesen váltottak át a félelemből egyenesen az izgatottságba.
– Igen, szeretném.
Michael egy mosollyal, ami egyrészt felszabadult volt, másrészt önmarcangolás jeleit is tükrözte, áthúzta fején a fehér pólót és odahajította a csap mellé.
Stella szája elkerekedett, szeme tágra nyílt, hogy felfalja a látványt. A férfi széles, kidolgozott mellkasának egész bal felét betakarta egy száját üvöltésre nyitó, óriási sárkány feje. Válla és karja adta a tetovált lény karmainak egyikét. A sárkány testének részletgazdag pikkelyei a férfi hasán keresztben haladtak, amíg el nem tűntek a farmerja mélyében.
– Az egész testeden van – jegyezte meg a lány.
– Igen. Itt. – Michael megfogta a lány jobb kezét, hogy a szíve fölé, a mintára nyomja. – Érzed?
– Biztos nem zavar? – Amikor a férfi megrázta a fejét, Stella alsó ajkát beharapva, próbálkozásképp a bal kezét is odahelyezte a mellkasára.
Az első érintései félénkek voltak, de felbátorodtak, amikor látta, hogy a férfit tényleg nem zavarja a dolog. Kezét erősen odanyomva futtatta át ujjait a férfi kemény mellkasán, miközben élvezte Michael kidolgozott izmainak keménységét és sima bőrének puhaságát. Bármennyire próbálta, nem tudott különbséget felfedezni a tetovált és a tetoválatlan bőrfelület tapintása között. Lenyűgöző!
Ujjai lefutottak a férfi kockás hasizmain, majd halkan számolni kezdett.
– Öt. Hat. Hét. Nyolc. – Ujjai elérték a farmer derékvonalát. A hasizmok megfeszültek és beremegtek, ahogy a férfi levegőt vett.
– Nem volt elég egy sima hatos hasizomzat? Muszáj volt egészen nyolcig elmenned? – kérdezte Stella.
Michael a szemét forgatva elmosolyodott.
– Jól értem, hogy te most akkor panaszkodsz?
– Nincs okom semmi panaszra. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy tetszenek a tetoválások.
– Ezek szerint akkor tetszenek?
Stella úgy gondolta, hogy ez elég egyértelmű kell hogy legyen, így nem adott választ a kérdésre. Ráadásul egyre nehezebb volt koncentrálnia. Michael tökéletes, sportos testének és az extrém méretű sárkánynak a látványa, és a férfi bőrének forró tapintása, varázslatos illata már száz százalékban leterhelte az érzékszerveit.
– Levehetem a szemüvegedet? Látsz nélküle rendesen?
A lány nyelt egyet és bólintott.
– Közellátó vagyok, tehát nem fogom látni a távoli dolgokat, de az most nem lesz baj, hiszen...
A férfi levette Stella szemüvegét. A lány hallotta a fém csöppnyi kattanását, ahogy az a gránitpultra ért. A hotel lakosztálya és minden körülötte puha köddé változott. Csak a férfi látszódott élesen. Ahogy érezte és érintette a testét, valahogy mégis meg- nyugodott ebben az elmosódottságban.
– Lehet, hogy könnyebb lenne megcsókolnod, ha előbb a karodat a nyakam köré fonnád – javasolta Michael.
Stella ujjai megrebbentek, ahogy érintése a férfi tökéletes hasizmain és kemény mellkasán átaraszolt. Amikor a karja végre megpihent a férfi nyaka körül, így szólt:
– Készen állok.
– Közelebb.
A lány közelebb araszolt.
– Még közelebb.
Megint közelebb araszolt, de megállt, mielőtt a testük összeért volna.
– Stella, gyere közelebb!
Végre megértette, és elhelyezkedett úgy, hogy most már szinte mindenhol összeérjen a testük. Csak szoknyájának és blúzának vékonyka anyaga választotta el őket egymástól. Az idegei pattanásig feszültek, a pánik kerülgette, de a férfi nem siettette. Csak állt nyugodtan s nézett rá türelmes, meleg pillantásával. És mit tesz isten, ettől jobb lett. Stellának sikerült megnyugodnia.
– Minden rendben van? – kérdezte a férfi.
A lány lábujjhegyre emelkedett olyan magasra, hogy testük tökéletesen illeszkedjen egymáshoz. Szíve valami őrült ritmusra kalapált a férfi szegycsontja fölött, de még érezte, hogy nem vesztette el az uralmat saját teste felett. Mert ugye azért Michael tudta, miről van szó, így átadta neki a vezetés lehetőségét.
– Minden rendben.
Amikor a férfi óvatosan Stella köré fonta karjait, teste forrósága átsütött a blúza anyagán és felmelegítette bőrét. Ez az elvárásoktól teljesen mentes, de biztos ölelés a lelke mélyéig elért, testében nyugalommá olvadt szét és olyan csomókat oldott fel, amikről azt sem tudta, hogy ott vannak. Lehet, hogy tényleg minden teljesen rendben volt most?
Bármikor szívesen fizetett volna újra Michael eszkortszolgáltatásaiért, ha az ezt az ölelést takarja. Egyszerűen mennyei volt. Mélyen belefúrta fejét a férfi nyakába és csak szívta magába őt. Engedte a kezét kalandozni a forró bőrén, és próbált még közelebb bújni. Bárcsak egy picit erősebben ölelné... Hirtelen Stella valami kemény kitüremkedő nyomást érzett a hasfalán, így elhúzta a fejét.
– Ne is foglalkozz vele – mondta a férfi.
– De hát még csak nem is csókolóztunk, meg semmi. Mégis hogyan lehetséges, hogy te...?
A férfi sűrű szempillái alól kereste a lány tekintetét. Kezét a válláról a hátára csúsztatta. Tenyerének forrósága áthatolt Stella ruháján, amitől a testén az összes pihe-puha szőrszál égnek állt.
– Minden tánchoz ketten kellenek, Stella. Neked bejön, amit érzel rajtam. Nekem bejön, amit érzek rajtad.
Ez egy teljesen új megközelítés volt Stella számára. Számára az intim közelség jobbára egy egyirányú utca volt. A férfiak élvezték – valamelyest. Ő meg nem. Ezt itt most viszont élvezte. Bátornak és őrültnek érezte magát tőle. Tekintetét nem tudta levenni a férfi szájáról és ereiben egy egészen új érzés lüktetett: a kíváncsisággal telt várakozás.
– Megmutatod, hogyan kell jól csókolni?
– Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt te még nem tudod.
– Pedig tényleg nem.
A férfi szája csak centikre volt az övétől, de Stella bármennyire is meg akarta csókolni, nem bírta rávenni magát a mozdulatra. Még sosem kezdeményezett csókot. Ezelőtt a férfiak csak úgy... rávetették magukat.
– Megmondhatom én, hogy te hol csókolj meg? – kérdezte suttogva.
Michael szája széles mosolyra húzódott.
– Igen.
– A... a... halántékomon.
Mielőtt csókot nyomott volna bal halántékára, a férfi lehelete először még felforrósította a lány fülét, amitől a kis bizsergés a fülétől a nyakáig futott.
– És most hol? – Minden egyes szó egy puha érintés volt a bőrén, olyan közel voltak.
– Az arcomon.
Ahogy a férfi lejjebb hajolt, orra hegyét nem emelte fel egyetlen pillanatra sem a lány bőréről. Az arccsontja alatti mélyedésbe csókolt.
– És most? – kérdezte, de ajkát nem emelte fel.
Ez már nagyon közel volt. Stella lélegzete akadozott.
– A... a szám sarka.
– Biztos vagy benne? Az már majdnem egy igazi csók ám. Stellát valami szenvedélyes türelmetlenség járta át, beletúrt Michael hajába, egy helyben tartotta őt, majd csukott szájjal megcsókolta a férfi száját. Az érzékiség villámcsapása egyenesen a melléig hasított. Egy pillanatnyi meglepődött hezitálás után újra megcsókolta. Ekkor már a férfi vette át a vezetést és megmutatta, mit is lehet kihozni egy hosszú csókból.
Szóval ilyen a csókolózás! Hát ez isteni."
