Kyle volt az első igaz szerelmem, az első minden értelemben. Aztán egy viharos augusztusi éjjelen ő meghalt, és vele halt az is, aki akkor voltam. Colton nem arra tanított meg, hogy hogyan éljek. Nem gyógyította meg a fájdalmam. Nem hozta rendbe. Arra tanított, hogyan viseljem el. Hogy hogyan éljem meg. És végül hogyan engedjem el. Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik.
A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot hordoz, magát hibáztatja a történtekért. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és mennyire fontos a megbocsátás.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 336 oldal
Fordította: Kovács Anna
Már hónapok óta állt ez a könyv a polcomon, abban a hitben, hogy én ezt már olvastam. Aztán mivel mostanában alig volt időm olvasni, gondoltam egy újraolvasós könyv nem árthat. Bármikor lerakhatom, tudom mi fog történni. Tehát én ezzel a tudattal kezdtem neki.
Aztán az első fejezetnél rájöttem, hogy ezt én még nem olvastam.
De nem baj, elkezdtem és onnantól nem volt visszaút. Lerakni már csak nem rakhattam le.
WOW. Még most is nehéz róla írnom. Mint azt már említettem tetszett. Mert a könyv első kétharmadát egyszerűen tökéletesnek mondanám. Minden egyes szó, mondat, cselekmény azt tükrözte, hogy ez egy jól megírt történet, fordulatokkal és izgalommal, szerelemmel vegyítve.
"…És most együtt tanuljuk a szerelmet. Engem nem érdekel mit mondanak mások. Szeretlek. Mindig szeretni foglak, nem számít, mi történik velünk a jövőben. Szeretlek most és mindörökre."
A fülszövegből elég sok mindent megtudhatunk. Ami némely esetben jó, némelyben rossz. Úgy éreztem, mintha a fülszöveg írója már elém tárta volna a történetet. Kyle meg fog halni. Persze, oké. Csak olyan rossz ezt megtudni előre nem? Mármint elolvasni milyen jól megvoltak, aztán hirtelen puff. Kyle meghal. Annyira szerettem az elejét, hogy amikor megtörtént, mintha a szívemet tépték volna ki. Olyan hirtelen jött és olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem tudtam fogni. Nem értettem, hogy miért akarta ezt az írónő. Őszintén, annyira szívesen olvastam volna még róluk. Nell és Kyle. Egy őszinte, határtalan szerelem. A tragédia után folyton az a kép járt a fejemben, ahogyan Nell láthatta Kyle-t az utolsó perceiben. Brutális és felfoghatatlan, mint egy rossz film, vagy egy átverés. Ha erre gondolok összeszorul a szívem.
Hogyan is léphetünk túl a veszteségen? Hogyan is fogadhatnánk el azt, hogy az a személy, aki eddig a mindennapjaink része volt most eltűnt mindörökre?
Colton a másik rejtély volt számomra. Mi az, hogy testvérek, de nem volt sosem képben? Hová tűnt Colton az ő életükben?
Abszolút nem volt titok, hogy Nell és Colton összejönnek-e a könyv végére, vagy sem. Az írónő már ezt is az első oldalon leírta. Mégis úgy érzem, hogy nem is az a lényeg, hogy egymásba szerettek. A lényeg az, hogy hogyan, miként jutottak el az elfogadásig. Hogyan birkózott meg mindkettő a saját démonaikkal.
Ahhoz, hogy ezt túléljék és tovább tudjanak lépni egymásra volt szükségük.
"Érezz. Gyászolj. Hagyd, hogy érezd a dühöt, amiért elvették tőled. Érezd az elvesztését. Érezd a bánatot és a hiányát. Ne akadályozd, hogy
kijöjjön, ne vagdosd magad, hogy leálljon, ne idd magad érzéketlenre.
Csak ülj és hagyd, hogy szétszakítson. Aztán állj fel és lélegezz. Egyszerre
egy levegővétel. Egyszerre egy nap. Kelj fel és törj darabokra. Sírj egy
ideig. Aztán hagyd abba és menj a dolgodra. Nem vagy rendben, de élsz és
egy nap helyre jössz."
A könyvet a vége felé kezdtem egy kicsit túl soknak érezni, mintha egy kicsit elveszítette volna az addigi hatását. Tudjátok, mint amikor mentek a hullámvasúton, felértek a legtetejére, tökéletes érzés, aztán meg hirtelen megváltozik a menetirány.
Érdekes történet. Nehéz olvasmány volt számomra. Érzelmes ember vagyok és nem szeretem, ha ártatlan emberek szenvednek, Kyle nem ezt érdemelte volna. Egyikük se érdemelte volna ezt. Örülök, hogy elolvastam, mert ez megint egy olyan könyv, amin érdemes merengeni és biztos nem utoljára vettem a kezembe.
Kedvenc karakter: Nell
Kedvenc részlet :
"– Miért nem vitatkozol velem, amikor ilyen szarokat mondok? Miért nem próbálsz meggyőzni arról, hogy értékes vagyok, meg ilyen baromságok?
– Sikerülne? – kérdem.
Összehúzza a szemét, és megrázza a fejét. Vállat vonok.
– Na, látod. Ezért. Elmondhatom, amit én látok. Elmondhatom, amit tudok rólad. Elmondhatom, hogyan érzek. Megmutathatom, ki vagy valójában. De, ha vitatkozom veled, azzal nem érek el semmit. Azt hiszem, mindkettőnket rengetegen próbáltak már meggyógyítani. Ez nem működik.
Csak magunkat gyógyíthatjuk meg. Hagyhatjuk gyógyulni magunkat."
Értékelés:
0 megjegyzés