Anne L. Green: Eltitkolt múlt; Elveszett jövő


Megszelídülhet ​egy vérbeli szívtipró?

„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”

De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá? 
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.

Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?


Köszönöm Anne L. Green a könyvpéldányt és egyben azt is, hogy ilyen csodálatos könyvek kerülnek ki a kezed alól. 
Eddig folyamatosan olvastam és sosem volt gond, hogy egy könyvvel túl gyorsan végzem. Na, itt ez volt a probléma. Annyira beszippantott, hogy muszáj voltam lassítani és letenni, mert nem akartam, hogy vége legyen. Csak olvastam és olvastam, majd észrevettem, hogy vészesen fogynak a lapok. 😱

Hihetetlen. De komolyan, a legőszintébben mondom. 
Az Elvesztett jövővel kezdeném. Ez egy előzmény, Lexie szemszögéből. A megpróbáltatásokról, a múltról. Az Eltitkolt múlt előtt olvastam, és úgy éreztem, hogy teljes képet kaphattam Mirandáról. Csupán 46 oldal, de lényegre törő, izgalmas és tartalmazza mindazon információkat, amikre szükségünk van. 

"Aztán egyszer csak kirántották a talpam alól a talajt, és odalett a hitem. Azon kaptam magam, hogy elvesztem önmagamat is."


Eltitkolt múlt. 
Elkezdtem bejelölni a fontosabb részeket, amik vagy megnevetettek, vagy szívbemarkolóak voltak, de igaz, ami igaz, hogy humorból sosem volt elég. Mindig volt a jelenetekben valami mosolyogtató, valami, ami enyhítette a rosszat, a feszültséget.

A maffia. A kegyetlenség magasfoka. Felmerülő téma még most is, és létező dolog. El sem tudom képzelni milyen érzés lehet az, hogy az életemet egyszer és mindenkorra elsöprik a föld alá és egy teljesen új személyként kell élnem. Nagyon jól látszott, hogy Lexienek ez mekkora csapás volt, és habár imádta Aident mégis hatalmas sebet ejtettek neki a történtek. Eltaszították a családjától, az otthonától, egy teljesen idegen világba egy kisgyerekkel. Hirtelen, pillanatok alatt anyává és felnőtt nővé kellett válnia. 


Mennyi idő kell, hogy újra megbízz valakiben? Hogy újra szeress valakit?

Alexander egy megsebzett férfi, akinek összetörték a szívét. Nem akar senkiben sem megbízni, nem akar kötöttséget. De persze, mi van akkor, mikor a legjobb barátod révbe ér, boldognak látod és te is olyan életet akarsz? A nőcsábász Alexander Cross feleséget és gyereket akar! Imádtam Matt vicceit ezzel a témával kapcsolatban. Nevettem és szinte láttam magam előtt, ahogy ez a két jó barát húzza-nyúzza egymást. A barátság, ami őket összeköti örök és törhetetlen.
" mint derült égből villámcsapás" --> Lexie szó szerint Alexbe "csapódott". Vicces szituáció az egész, nagyon tetszett az első találkozás, elképzelni sem tudtam volna jobbat. A szerelmük példamutató, ahogy a türelmük is. Teljesen megértettem Lexie kételyeit Alexszel kapcsolatban. Nem akarta, hogy Aidennek bármilyen bántódása essen. Mindent a kisfiú miatt tett, ő volt számára a legfontosabb. Lexie számomra egy határozott nőt jelentett, aki ennyi rossz után képes volt szembeszállni magával a gonosszal.

"– A nevem  Alexander Cross – pillantottam felé. Összehúzott szemmel méregetett, majd  a fejét hátravetve hangos hahotázásba kezdett. Ez most baromira meglepett .
– Ugye csak viccel?  – szólalt meg,  mikor  már levegőhöz jutott a jókedvű kacagástól.
– Nem én.  Miért, talán  hallott már rólam? – bár ennek a gondolata nem igazán tett boldoggá. Mosolyogva  megrázta a fejét. A gondterheltség most tűnt  el először az  arcáról, m ióta megismertem. Rendkívül szépnek, fiatalnak és bájosnak találtam ezt a nőt.
– Alexandra vagyok  – közölte, és újra jóízű  nevetésbe kezdett ."


Anne regényeiben nagy szerepet játszanak a kisgyerekeket. Aiden imádnivaló volt. A beszéde, a csintalanságai, a kis ártatlan kérdései. Örülök, hogy neki is lesz egy külön története, kíváncsian várom már! 😍



Ismét csak azt tudom mondani, hogy egy tökéletes regény.  Alex és Lexie kapcsolatáról szól, de megfordulnak a könyvben szintén ismert karakterek is, mint Matt, Amy, Adam, Cat. Beleláthatunk a két főszereplő fejébe, megtudjuk gondolataikat, szándékaikat. Egy csodálatos szerelmi történet a múlt elengedéséről, a bizalomról, az összetartásról egy kis humorral megspékelve.

"Aident vitte el valami élményparkba. Meg akarta tanítani neki a falmászás alapjait. Mikor hazaértek, Alex csupa seb és horzsolás volt, az arcán is éktelenkedett néhány sebhely. Mikor rémülten megkérdeztem, hogy mi történt, Aiden vállát rángatva annyit mondott : Alex megmutatta, hogyan nem szabad lejönni a falról”

Amit mindenféleképpen még megszerettem volna említeni, az a keret. Az út, hogy a "Ki is vagyok én?" kérdésből, hogy jutnak el mindketten a "Tudom, ki vagyok!" kijelentésig. Nagyon szimbolikus. 



Anne L. Green regényei a legjobbkor kerültek az életembe, és remélem még sok ilyen jó könyvben lesz részem tőle! 

Kiadó: Álomgyár kiadó
Oldalszám: 408 oldal
Kedvenc karakter: Aiden

Kedvenc idézetek:


"– Na végre – szaladgált fel-alá. – Azonnal el kell indulnunk a kórházba, már ötpercesek a fájásai. Úgy nézett ki, mint akit a kutya szájából húztak ki. Az inge lógott, a haja kócos, az egész külseje zilált volt. 
– Beviszlek benneteket– ajánlottam fel. 
– Inkább ne. Nincs itthon senki a gyerekekkel – közölte idegesen remegve. 
– Majd én maradok – tette hozzá Lexie. – Te csak vidd be őket. Ne hagyd őt ilyen állapotban vezetni – suttogta szánakozva felém. – Szerintem azt sem tudja, hol van. 
Majdnem elnevettem magam, amikor meg jelent Amy. 
– Mehetünk? – kérdezte jóval higgadtabban, mint Matt, miközben leballagott a lépcsőn. 
– Készen állok – felelte Matt teljesen szétzuhanva, még cipő sem volt a lábán. Rémült volt, és átgondolatlanul kapkodott."


"– Nagy gáz van – úgy hadart, hogy alig értettem –, nyakig úszom a vízben, ide tudnátok jönni? 
– Milyen vízben? – értetlenkedtem . 
– A magzatvízben – üvöltötte kétségbeesve. – Gyere már, te szerencsétlen! Szülni fogunk, nem érted!? – ordított pánikba esve."

"Mindenkiben él a vágy,hogy megtalálja azt a személyt,akiben maximálisan megbízhat, aki minden rezdülésünket ismeri, és nem csupán elfogad bennünket,de harmonizál is a lelkünkkel."

Értékelés
Egyértelmű. ❤

You Might Also Like

0 megjegyzés