Egy csók egy pillanat.
De ezer csók élethosszig kitart.
Van egy fiú.
És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…
Kiadó: Twister Media
Oldalszám: 465 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Amikor a Twister Media kiadó megkeresett azzal a lehetőséggel, hogy előolvashatom Tillie Cole: Ezer csók című könyvét majd kiugrottam a bőrömből. Komolyan? A megjelenés előtt megkapom? Sosem gondoltam volna.
Képzeljétek el, hogy egy hónapja nem olvastam semmit. Életem egyik leghosszabb olvasási válságát éltem át, és ez a könyv segített nekem áttörni azt a falat, amit magam köré húztam.
Ezer csók...ezer élmény, ezer pillanat.
Lenyűgöző volt. Csodálatos és gyönyörű.
Nem is tudnám megmondani melyik a kedvenc részem, mert egyszerűen mindegyik oldalban volt valami, ami miatt úgy éreztem majd megszakad a szívem, vagy éppenséggel kiugrik a helyéről. A regény nagyon jól indul, egy átlagos nappal, amikor egy idegen kisfiú megismerkedik egy lánnyal és barátokká válnak. Örökké.
"– Rune – mondta komoly, határozott hangon –, a szomszédban laksz, viking vagy, és én egyszerűen imádom a vikingeket. Szerintem a legjobb barátoknak kellene lennünk."
Létezik ez? Az örökkön örökké tartó barátság? Szerelem? Manapság már csak mosolyognak ezen az emberek, de mégis...kivételek mindenhol vannak.
Poppy és Rune története egyedi, szívbemarkoló és valóságos. Egészen kiskoruktól fogva megpecsételődött a sorsuk. Bármi is történt ők együtt maradtak. Szakíthatta őket szét fal, ház, szülők vagy éppen egy hatalmas óceán...a két fél, csak egészként működött. Kötődhetünk-e valakihez ilyen mértékben? Érezhetjük-e fájdalmát, boldogságát mi is? Lehet-e ekkora szerelmet érezni? Egyszerűen képesek vagyunk teljes szívvel, odaadással szeretni?
Ez a könyv elgondolkodtat, megríkat, arcon csap.
Tanít. Hogy mire?
Hogy hogyan élj. Az idő fontosságára, a percek értelmére. Több száz okot ad, hogy miért légy minden nap boldog. Ráébreszt arra, hogy a hatalmas problémák annyira nem is nagyok.
Ez a regény tükröt mutat, éltet.
Ezernyi érzelmet kapsz olvasás közben, de nem tudod lerakni.
Rune és Poppy karakterét megismerve hatalmas erőhöz juthatsz. Kitartasz te is, és addig nem kezdenek el potyogni a könnyeid, míg Rune-nak sem.
"Arra emlékeztet minket, hogy egyetlen másodpercet se vesztegessünk el. Éljünk teljes, jó életet, szeressünk még jobban. Legyenek álmaink, igyekezzünk megvalósítani őket, keressük a kalandot… és ragadjuk meg a pillanatot."
Nehéz spoiler nélkül írni erről a könyvről, de nekem is hatalmas fordulat volt a regényben a mű főszála, ezért nem szeretném elmondani. Mert ezt át kell élni.
El kell olvasnia mindenkinek.
Készülj fel, hogy ez nem egy hétköznapi olvasmány.
Gyönyörű mondatokkal megfogalmazott csodálatos mű, tele mély érzésekkel, szívszaggató jelenetekkel.
Készülj fel, hogy a végén nem látsz majd a könnyeidtől, a szívedet pedig úgy érzed mintha megszakadt volna.
Tudd, hogy ez egy különleges történet!
Tudd, hogy nem utoljára veszed kezedbe!
Érezd magadénak minden egyes mondatát, tanulj Te is belőle.
Olvasd el!
Hálásan köszönöm a Twister Media kiadónak az előolvasás lehetőségét!
A könyvet ITT rendelheted elő!
Gyere a Könyvhétre és legyen mielőbb a kezedben!
Értékelés:
"and my heart totally burst."
Kedvenc idézetek:
"Minden napom legjobb része az volt, amikor veled lehettem. Te voltál minden mosolyom oka és eredője."
"– Én adok neked ezer csókot, Poppymin. Mind az ezret megkapod. Soha senki nem csókolhat meg téged, csak én."
"Miért legyek boldogtalan, amikor boldog is lehetek? Számomra ez egyértelmű választás."
"– Szabad nevetni – mondta pihetollpuha hangon. – Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?"
"Az emberek nem értették, hogy ennyi ideje vagyunk együtt, és még mindig az enyém. Csak tizenöt évesek vagyunk, de attól a naptól kezdve, hogy nyolcévesen megcsókoltam a cseresznyevirág-ligetben, egyikünknek sem volt más az életében. Én egyszerűen észre sem vettem más lányokat. Csak Poppyt láttam. Az én világomban csak ő létezett."
