Te megérdemelnéd a második esélyt?
Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út
Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog.
Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?
Julia Lewis Thomson valódi mélységekbe és magasságokba röpíti olvasóját. A szerző hisz abban, hogy kockázatokat kell vállalnunk ahhoz, hogy megtalálhassuk a boldogságot, amihez olykor fel kell égetnünk a hidakat magunk mögött, illetve meg kell bocsátanunk magunknak és a szeretteinknek.
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 248 oldal
Először is nagyon szépen köszönöm az Írónőnek és az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt! :)
"Tisztában vagyok vele, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem őket, ahogy arra is van esély, hogy ők veszítenek el engem, de az életet így kell elfogadni, mert egy szerencsejáték, tele kockázattal."
A könyvet karácsonykor kezdtem el, de sokszor leraktam, újrakezdtem. Nem találtuk a közös hangot...bíztam benne, hogy csak a hangulatom miatt.
Bajban vagyok, mert nem nyerte el úgy a tetszésemet, ahogy gondoltam. Ez a regény megtanított arra, hogy már meg kell válogatnom a könyveket, amiket olvasok, mert így 20 éves elmúlva már másképp látom a világot, és lehet egy-egy adott szituáció teljesen más reakciót vált ki belőlem most. Például Anna személyisége. Itt rá is térnék az első problémámra. Nem tetszett. Nem tudtam vele azonosulni. Egy idő után a karakter kezdett ellenségessé válni számomra. Néha-néha megláttam magam benne, de aztán a hozzáállása a dolgokhoz, a sok ellentmondásos viselkedése árnyékot vetett a kapcsolatunkra.
Egy ember elvesztése az egyik legfájdalmasabb érzés a világon. Én is, és szerintem egy oldalát a gyásznak mindenki ismeri. Kilábalni nem könnyű a veszteségből, Annának sem volt az. Felépített magában egy elméletet, hogy, akit ő szeretni mer, azt előbb utóbb elveszíti. Félt, rettegett attól az érzéstől, ami számára a gyógyulást garantálta volna. Próbáltam Anna szemével látni a világot, megismerni őt és megérteni, hogy miért mit tesz. Sajnos a türelem nem az én asztalom, és akármennyire is akartam megkedvelni a főszereplőlányunkat..nem ment. Egy idő után azt vettem észre, hogy egy pozitív lépése után öt rossz követte egymást. Éreztem a sorok között azt a vágyat, hogy ő meg akar gyógyulni és jól akar lenni, de ez nálam tettekben nemigazán nyilvánult meg.
Andrist és Maximot imádtam. Belopták magukat a szívembe, viszont Csabival és Tamással nem tudok kibékülni. Anna helyében nem kezdtem volna a főnökömmel, aki még házas is volt. Saját bőrömön tapasztaltam mekkora felfordulást kelt a tipikus 3.személy felbukkanása, és tudom, hogy a könyvben nem, de alapjáraton az ilyen dolog családokat, sőt embereket tesz tönkre.
Ami viszont nekem meglepetést okozott, az a történet második fele. A lapok egyre gyorsabban fogytak, mert a történet elkezdett egy kis pozitív irányba tartani. :) Gondolni sem mertem volna, hogy az írónő ezt az életet szánja Annáéknak. Azt hittem ebből már nem lehet jó véget írni. :)
Kemény téma, érdekes történet, kell hozzá egy nyíltság, hogy az üzenetet, a tanulságot megértsd benne! :)
Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, SŐT, alig várom, hogy Maxim történetét is a kezembe vehessem.
Kedvenc idézetek:
"Egyeseknek évekbe telik, míg rájönnek, hogy a fájdalomban nem dagonyázni kell, hanem felállni, szembenézni vele és túljutni rajta, mert az élet csak így mehet tovább. De csak akkor megy tovább, ha a szívünkre hallgatunk, és nem engedjük, hogy mások irányítsanak az általunk választott úton."
"Többek által válunk azzá, akik jelenleg vagyunk. Első lélegzetvételünktől kezdve befolyásolnak minket az események, az élmények, de főképp az emberek, különösképpen a családunk."
"– Engem arra neveltek, hogy mindent magam intézzek, és soha ne kérjek segítséget.
– Ne kérd, fogadd el!
– Nem tudom, hogy kell – suttogtam.
– Megtanítalak, csak ne harcolj tovább ellenem!"
"– Ha engem kérdezel, azt mondanám, hogy csak szeretni akar. Te nem így gondolod?
– De miért szeret? Miért szeretne engem bárki is?
– Önmagadért."
Értékelés:
