A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…
Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.
…ami jobban sül el, mint remélte.
Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.
Kiadó: Könyvmolyképző (2016)
Oldalszám: 440 oldal
Tavaly karácsonyra kaptam meg a könyvet, és pont itt volt az ideje az újraolvasásnak. Mert erről a könyvről írnom kell ide. Mert ez a könyv valami brutáljó.
Az egész történet tökéletes volt. Imádom ezt az igazi Rubin pöttyös hatást. Kiragad a valóságból, szórakoztat, megnevettet, mellette megmelengeti a szívedet.
Visszaemlékeztem a gimis évekre, a mindennapokra, a húzós vizsgákra. Az igaz amerikai filmek jutottak eszembe az iskoláról, arról az életről. Az élsportolók menő arcaival találkozni nap, mint nap...áh...ne is mondjátok.
Igazi hamupipőke történet...a lány, az iskolából, a szürke kisegér első látásra beleszeret a suli csodás, gyönyörű pasijába. Ám ő nem veszi észre. Jön a hős szexisten, és segít a csajnak menővé válni, hogy álmai férfija észrevegye.
Lehet már teljesen mindegy?
Mindkét főszereplő nehéz terhet visel, és ahogy a bizalom kibontakozik kettejük között úgy kerülnek egyre közelebb egymáshoz. Lassan már nem az a cél lebeg a szemük előtt, mint első alkalomkor.
De lehet ebből még valami?
Mi van a tervvel?
Imádtam az írónő stílusát, valami hihetetlen jól mutatta be a sportolók egyben laza és kemény oldalát. Garett és a többi srác szövege is eszméletlen volt. Dögös és írtó szexi. Pironkodó, de vagány. Maga a pasi karakterek is elképesztően lettek felvezetve. Garett egyszerre izgalmas, szókimondó, jófej és aranyos. Imádnivaló.
Hannaht is nagyon könnyen megszerettem, helyén volt az esze és a szíve is. Tetszett a kemény női karakter, aki kicsit megingatja Mr. Graham egóját.
A humoros megjegyzések csak emeltek a mű színvonalán, annyit nevettem, hogy néha a hasam is megfájdult. Viszont emellett voltak olyan részek, ahol megeredtek a könnyeim, még így, második olvasásra is. Ezzel bizonyítva, hogy ez igenis egy nagyon jó könyv, mert képes ugyanolyan hatást kiváltani az olvasása közben, mint első alkalommal.
Csodálatos, eszméletlen, elbűvölő. Kellett ez a könyv nekem. Nagyon. Annyira örülök, hogy a polcomon tudhatom és bármikor nekiállhatok olvasni. Garrett és Hannah szerelme egy fantasztikus történetbe van csomagolva, amit mindenkinek csak ajánlani tudok!
Kedvenc idézetek:
"A legjobb módja annak, hogy a rossz emlékeket elfelejtsük, ha jókkal helyettesítjük őket."
"– Viszont eddig egy seggfejnek tartottalak.
– Eddig? Tehát hajlandó vagy beismerni, hogy tévedtél?
– Nem, még mindig seggfej vagy – mosolyog – De legalább okos seggfej."
"Ha elegem van a világból, vagy fáj valami, csak leülök a zongorához vagy előveszem a gitárt, és tudom, hogy hamarosan megnyugszom. Ez a terápia mindig kéznél lesz, ameddig énekelni tudok."
"Hannah Wells nyilván nem ismer túl sok sportolót. Mi makacs fickók vagyunk, és ami a legfontosabb: soha de soha nem adjuk fel."
"– Mivel szolgálhatok?
– Magánórákkal.
– Bocs, de az nincs az étlapon – mosolygok negédesen. – Viszont isteni a pekándiós piténk."
"Fontos, hogy az ember azt csinálja, ami boldoggá teszi."
"Néha egyszer csak váratlanul feltűnik valaki melletted, és onnantól nem érted, hogy élhettél eddig nélküle."
"A suli bármelyik csaja a fél karját odaadná, hogy korrepetálhasson, erre ez? Úgy menekül előlem, mintha arra kértem volna, hogy közösen áldozzunk fel egy döglött macskát a sátánnak."
"– Csak úgy kíváncsiságból, amikor reggel felébredsz, mennyi ideig csodálod magad a tükörben? Egy vagy két órán át? – érdeklődik.
– Kettő – felelem vidáman.
– És pacsit is adsz magadnak?
– Hová gondolsz? – vigyorgok. – Csak megcsókolom mindkét bicepszemet, aztán a plafon felé fordulva megköszönöm a nagyembernek odafent, hogy ilyen tökéleteset teremtett."
Értékelés:
Csakis ❤
0 megjegyzés