V. E. Schwab: A Darker Shade of Magic

A mágikus apokalipszis után több részre hasad az univerzum. Kell herceg egy különös utazó, egy antari, aki képes eljutni az egymástól elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér Londonba. Ezek a városok akkor sem különbözhetnének jobban, ha más-más földrészen lennének, de igazából nem földrajzi távolság van köztük, hanem dimenzióbeli.

A trilógia első kötetében Kell herceg Vörös London vidám színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke London bűnözés fertőzte sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért. Mágikus képességét sokan irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok között. Egyik útja során veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia fenyegetésével kell megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból származik, melyet védekezésképp elzártak a mindörökre az emberi létezés terei elől. Kell nem menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a küzdelemben: a Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.


Hűha!
Micsoda egy történet. Micsoda egy varázslatos könyv! Wow! Le vagyok nyűgözve. 
Igen, tessék. Ne ítélj a borító alapján! Komolyan! 

Megmondom őszintén, hogy ez a könyv tőlem igen messze állt. Valahogy nem jött át se a fülszövege, se a borítója. Olyan kis gonosz voltam, előítéletes, de a projekt kedvéért elolvastam. Hála a jó égnek! Ez nagyooon jó volt. 
A könyv főszereplője egy igen határozott, ámbár laza csávó. Egy antari, mágikus képességekkel rendelkező személy. Kellnek hívják, vicces karakter, de ugyanakkor sebezhető. Azonnal megszerettem. Van benne valami..talán a mágia miatt. :)
Kell képes a világok közötti átjárásra, és amolyan kapocs. Leveleket visz át egyik uralkodótól a másiknak. Ereklyéket gyűjt. Tudjátok...teszi, amit kell :)

A könyv helyszíne maga London, de valójában mégsem. Négy részre szakadt: Fehér London, Vörös London, Szürke London és a sötét Fekete London. Talán ez kicsit zűrzavarosnak tűnhet, de nem az, higgyétek el! Nagyon érthetőek a jelenetek, tisztán kivehető, hogy hol, melyik Londonban járunk a történet során.


Kell szeméből megérthetjük ezeket a világokat, megtudhatjuk az okát a szakadásnak. Valójában egy igazi utazásra hív minket a könyv. Én is jártam a világokat, láttam a különböző embereket, részt vehettem Rhy bálján. Minden annyira jól le volt írva, hogy az hihetetlen. A megfogalmazása egyedi, mindent elénk tár, filmszerűen láttam magam előtt a jeleneteket. Olyan tudjátok, mint amikor a fejedben építesz fel egy világot. Olyan mértékben, ahogy olvastam úgy épültek fel előttem a "Londonok". 
Már a könyv eleje is kérdéseket kelt fel bennünk. Bármi, ami kiderülhetne nem tud, mert az adott személy sosem tudja befejezni mondatának a végét. Őrjítő, de trükkös, hiszen olvastatja magát.
Kell múltja titokzatosságot rejt. Nem tudtam kideríteni valójában ő ki is lehet, úgy ahogy őt is foglalkoztatja ez a kérdés. Viszont a testvérisége Rhy-jal szemben példamutató. Megkönnyeztem azon a mindent eldöntő jeleneten. A düh, az akarat és a kitartás mire nem képes! 
Az összes karakter jól volt felépítve. Imádtam őket. Lina egy igen belevaló lány volt. Szeretem az ilyen női karaktereket. Asthor és Astrid is pont jó gonoszok voltak. Nem szeretem a brutális jeleneteket, mert vizuális típus vagyok, de azt hiszem ebben a történetben elkelt, és így adta át az igazi élményt.

Megint lehettem olyan szerencsés, hogy egy fantasyt olvashattam romantikával, vérrel, harccal és olyan meglepő lépésekkel, amikre számítani se mertem. Semelyik szálat nem túlozták el, minden úgy volt jó, ahogy annak kellett lennie.

Lehet túlságosan elfogult vagyok, de már egy napja kiolvastam és még mindig olyan érzés tölt el, hogy Igen, ez egy király könyv volt! Szóval nem tudok rá mást mondani. Tetszett a története, a nevek, a mágia világa. *.*

Kedvenc karakter: Kell ❤

Kedvenc idézetek:

"– Talán lehetne inkább álarcos mulatság. 
– Koncentrálj! 
– Vagy esetleg jelmezbál. Tudod, valami káprázatos fesztivál. 
– Gyerünk Rhy, figyelj oda! 
(…) -Többrétegű kosztümökkel, amiket sorra le lehet venni…- folytatta. 
Kell felsóhajtott. 
– Mind kezdhetnénk az éjszakát teljesen felöltözve, a végére pedig…"

"– Bocsánatodat kérem az általam okozott bármilyen esetleges kellemetlenségért! Nem voltam önmagam. 
– Sajnálom, hogy lábon lőttelek! – felelte Lina. – Én teljesen önmagam voltam. 
Rhy felvillantotta tökéletes mosolyát. 
– Ő tetszik nekem – fordult Kellhez. – Kölcsönkérhetem? 
– Megpróbálhatod – vonta fel Lina a fél szemöldökét. – De akkor ujjatlan herceg leszel, azt garantálom."

"– Nem fogok meghalni – közölte Lina. – Addig nem, amíg nem láttam. 
– Micsodát? 
A lány vigyora szélesebbé vált. 
– Mindent."

Értékelés: 
Borító: 4,5/5 pont
Szereplők: 5/5 pont
Történet: 5/5 pont
Írásstílus: 5/5 pont
Összhatás: 5/5 pont
Kedvencem lett: 5/5 pont

Kép forrása: Zenka blogja

You Might Also Like

0 megjegyzés