R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 🎀 AJÁNLÓ 🎀

  • szeptember 02, 2018
  • By Brigitta Perger
  • 0 Comments

Kegyetlen ​titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában

1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik. 
Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a  lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna  játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni.  Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére. 

A történetet valós események ihlették. 
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

Oldalszám: 416 oldal


Pokoli mámor

R. Kelényi Angelika egy hihetetlenül tehetséges írónő. A mi közös utunk az Ártatlan sorozat első részével kezdődött és nem mondok újat azzal, hogy azóta is büszkén ajánlom mindenkinek a könyveit és többször forgatom regényeit. Nem is tudom elmondani mekkora megtiszteltetésnek vettem, hogy előolvashattam az új könyvét, ami Mennyei bűnök címen fog megjelenni októberben az Álomgyár kiadónál. 
Az írónő kilép a komfortzónájából és egy római kalandot vetít le könyvén keresztül. Az eddig szokásos hazai szereplőket, történelmet felváltja az idegen, ámbár titkos, új környezet.

Vajon mibe vágta a fejszéjét a történelmi regények királynője? 

A regény egy nagyon kemény történet kezdetét vezeti fel. A megszokott E/1 helyett E/3. személyben olvashatjuk, így a könyv főbb szereplőit megismerhetjük, könnyedén fel tudjuk venni a történet fonalát. Az írónő most sem hagyja nyugodni idegeinket, hiszen a fejezetek végét pont úgy vágja el, hogy azonnal tudni akarod a folytatást. Két szálon fut a történet, ami egyszer majd egybeér. De, hogy mikor? Októberben kiderül.  


A mű központi szála egy titok, aminek kiderítésére Marco Fiorét bízzák meg. Mégis, ez a titok nem hullik csak az ölünkbe. Sok-sok mindenen kell keresztülmennünk nekünk olvasónak is, hogy az ügy végére érjünk és megtudjunk minden információt. Ebben a könyvben az írónő hatalmas fejlődése is látszik. Érződik, hogy sokkal merészebben nyúl keményebb, ütősebb...némely esetben véresebb témákhoz. Nem fél kimutatni, hogy ő mire képes. A szereplők kidolgozottak, alapos háttértörténettel vannak ellátva, maga a cselekményszál felépítése is hibátlan. A karakterek abszolút nem gyenge jellemek, határozott, erős tulajdonságokkal vannak felruházva. A történések fokozatosan fenntartják az érdeklődést, olvasás közben egy cseppet sem unatkozik az ember. 

Ami nekem a legjobban tetszett ebben a könyvben azok a leírások. Az írónő gyönyörűen fogalmaz. Totálisan át tudja adni azt a hangulatot, érzést, ami az adott jelenetben történik. Annyira jól felöltözteti kívülről is a szituációt, hogy egyetlen botlást sem lehet felfedezni. Mindennek oka és következménye van. Zseniális. 

Lehengerlő, lebilincselő, lerakhatatlan.
Egyszerűen fantasztikus. ❤
Egy utánozhatatlan történet, ami nem ismer határokat. 

Kedvenc jelenetek/idézetek: 

" – Nincs lelkiismeret furdalásod? – nézett rá Valentini. – Mert nekem van. Kihasználjuk ezt a szerencsétlen nőt. 
Marco lehunyta a szemét, összeszorította a száját. Persze, hogy felébredt a lelkiismerete, de erősebb volt benne az öröm, hogy amint kimondta, máris talált egy alkalmasnak látszó nőszemélyt a feladatra. Mintha Isten pont így rendelte volna. 
–   Van… de nem sok – ingatta a fejét. – Ahogy az előbb is mondtam, nemigen történhetett volna vele szerencsésebb dolog, mint hogy mi találunk rá."

"A kétely mindig benne élt, noha próbálta elnyomni, próbált megfelelni atyja és tanítói elvárásának. Most azonban szinte fellélegzett. Nem kell megfelelnie senkinek. Senkinek az égvilágon, csupán önmagának."

"Ekkora ajándékot, mint az élete, nem szoktak csak úgy, emberbaráti szeretetből adni. Újra eszébe jutott az, amit folyton érzett, és amit Nellának is hangoztatott. A magafajtáknak semmi sincs ingyen. Semmi."

Értékelés: 

You Might Also Like

0 megjegyzés