A Pellengérre állított Írónő! Lázadnak a Karakterek! Aiden Cross #6

  • szeptember 17, 2018
  • By Brigitta Perger
  • 0 Comments

Következik a második felvonás. Stúdiónkat meglátogatta Aiden Cross, akit az Eltitkolt múltban ismerhettük meg, majd a nagy sikerű könyvnek hála egy egész több száz oldalas kapott. Amikor elvállalta, hogy teremtőjével beszél, még nem gondoltunk bele Anne L. Greennel, hogy egy ilyen jó délutánban lesz részünk.
Viszont nem is húzom tovább a szót! Hölgyeim és Uraim! Élőben Aiden Cross, a lázadó fiú!


Aiden: Szinte tudtam, hogy én se maradok ki a szórásból pedig lapítottam, hátha elfeledkezel rólam.
Anne: Hogy te? Lapítottál? Ne röhögtess! Aki olvasta az Elvarratlan szálakat, tudja, hogy te egy vérbeli lázadó vagy, és az ilyenek sosem maradnak ki SEMMIBŐL.
Aiden: Én lázadó? Nem tudom, miért, de mintha enyhe élt fedeztem volna fel a hangodban. Pedig… Olyan vagyok, amilyenek megalkottál. Tudod, hogy van az. A vér nem válik vízzé - incselkedett Aiden.
Anne: Hogyne, fogd csak rám nyugodtan.


Brigi: Beszéljünk fontosabb dolgokról. Aiden - fordultam hozzá. - Lenne mondanivalód Anne számára?
Aiden: Mondanivalóm? Sokkal inkább elszámolnivalónk van egymással. Tudod, mi fájt a legjobban? Az a golyó. Nem vagy normális! Majdnem meghaltam - mondta komoly hangon.
Anne: Ha valaki, akkor én tudtam, hogy túléled. De bevallom. Jólesett golyót ereszteni beléd - nevettet fel Anne. 
Aiden: Azt azért be kell ismernem, a Maffia doktorának lenni menő volt.



Anne: Nem féltél, hogy nem éled túl?
Aiden: Félni? Anne... odavoltál értem, tudtam, hogy vigyázol rám - kacsintott Aiden Annere.
Anne: Látod, erről beszélek! Egy percig sem tudsz komoly maradni. Ne flörtölj velem! Házas vagyok! - dörrent rá Anne.
Aiden: Na és! Mikor zavart az engem? Én is az vagyok - vont vállat Aiden.
Anne: Egy szörnyet teremtettem...de milyen jóképű szörnyet.
Aiden: Te mondtad, nem én - vigyorgott önelégült arckifejezéssel. - A te agyszüleményed vagyok. Egyébként pedig, hogy jót is mondjak, briliánsan beteg elmére vall, ahogy megmentetted az irhám. Ah, apropó Collins. Őt kedveltem. Miért kellett őt, elveszítenem?
Anne: Mert az élet nem mindig igazságos, Aiden. Sőt! Többnyire nem az... 
Aiden: Látom, Brigi már feszeng. Jelzi, hogy térjek a lényegre. De utálom ezeket a műsorokat, mindig sürgetik az embert.


Brigi: Valahogy úgy! Na, de térjünk a szerelmi életedre!
Aiden: Ne is idegesíts vele! Azt hittem, megfojtom a sorsom íróját. A szerelem és én? Nem lehetett volna ez egy sima krimi?
Anne: Nem.
Kínos csend.
Aiden: Miért nem? - erősködött Aiden.
Anne: Mert én nem úgy akartam, és biztosra veszem, ha megkérdezed az olvasókat, ők sem. Jól áll neked az érzelmi vívódás.
Aiden: Kitépted és megtiportad a szívem - méltatlankodott.
Anne: Szíved? Meglepő, hogy volt egyáltalán. Abban sem voltam biztos, hogy van. Tudnod kellett, milyen az, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt te szeretnéd.
Aiden: Szerencséd, hogy bírom a humorod - ingatta a fejét Aiden.
Brigi: Jöhet egy kis érzelmi rész. Anne, miért írtad meg Aiden sztorijtát?
Anne: Mert kíváncsi voltam, mi rejtőzik benne. Már kisfiúnak is olyan cuki volt - borzolta össze Aiden haját.

Aiden: Hé, ezt ne! Erre allergiás vagyok.
Anne: Szerinted nem tudom? - nevetett Anne. - Ismerlek, mint a rosszpénzt. Én viszont arra lennék kíváncsi, te miért vagy hálás nekem?
Aiden: Hálás? Mondom én, hogy jó a humora - kacagott. - De, hogy ne csak szekáljalak, két dologért tényleg hálás vagyok neked. Alexért és Lexie-ért. Ha ők nincsenek…
Anne: Akkor a nők egy gátlástalan maffiózó személyében ismerhetek volna meg téged.
Aiden: Imádtak volna - somolygott. 
Brigi: Pontosan...hisz tudjátok, a nők mindig a rossz fiúkhoz vonzódnak!

Nevettünk, kulisszatitkokról beszélgettünk, közben pedig megérkezett Reggie Reynolds is, de az már egy másik történet. Köszönöm, hogy itt voltatok!
Ha nektek lennétek Aidenhez kérdésetek, mi lenne az?

További interjúkért:

You Might Also Like

0 megjegyzés