Második résztvevőm R. Kelényi Angelika, aki nagyon jó válaszokat adott a feltett kérdéseimre. Imádtam :D Nagyon sokat nevettem. :D
"Ha valaki szerelmes, nem szalad el, hanem küzd, ha valaki szerelmes, nem menekül, hanem örül, hogy a szerelmével lehet, még akkor is, ha az az ember nem teljesen az övé, vagy akár soha nem lehet az övé. Bármennyit kap is belőle, boldog, mert a kevés is több a semminél. Tudod, ki nem harcol a szerelméért? Tudod? Aki nem szeret eléggé ahhoz, hogy a másik fontosabb legyen neki önmagánál, aki nem adja oda magát teljesen, csak akkor, ha ugyanazt kapja vissza. Ha kevesebbet kap, kevesebbet ad. S akkor mit ér a szerelem, ha nincs benne áldozat, nincs benne önfeláldozás, teljes odaadás? Nincs súlya, olyan, akár egy tollpihe, az első szél elfújja – mondta halkan, elvette a kezét a lány álla alól és ráfújt. – Ennyi. Tollpihe a szélben. A semminél is kevesebb. Csak illúzió."
~ Szulejmán és a kolostor rabja
1. Hogy történt? Hogyan váltál íróvá?
Szerintem születni kell rá, az ember nem attól lesz író, hogy elhatározza. Lehet tanulással korrekt, jól csengő mondatokat írni, de soha nem lesz benne spiritusz. Én például még 10 regény után is nehezen mondom ki, hogy író vagyok, többnyire csak muszájból, „mostmitmondjak” alapon, mert azt gondolom, az íróvá válás egy fejlődési folyamat, egész életen át tart, és majd az utókor eldönti, hogy író voltam-e vagy egy nő, aki írt.
2. Szerinted mindenkiből lehet író?
Az előbb válaszoltam meg, bocsi. 😊 Bár valójában ma már bárkiből lehet író, jó író nem lehet akárki. Ahhoz alázat, tanulás, kitartás, szorgalom és némi tehetség is kell.
3. Íróként nehéz lehet kizárni a történeteidet az életedben. Nálad hogy van ez? Hagynak a karakterek élni?
Erőszakot teszek magamon. Kénytelen vagyok, hisz van egy kislányom, és civil munkám is, vagyis nem vehetik át az uralmat felettem. Bár szívesen hagynám időnként, van is egy-két karakterem, akiknek megadnám magam, de nem lehetséges.
4. Ha olvasok, akkor néha több könyvbe is belekezdek. Te tudsz egyszerre több könyvet írni?
Nem. Az olyan lenne, mintha két pasit szédítenék egyszerre, és időnként összekeverném őket. Dehogyis. 😊 Rettenetesen fárasztó és skizofrén helyzetet teremtene, már így is abnormális, ahogy a karaktereim bőrébe bújok, nincs szükségem még egy csapatra. 😊
5. Mi volt eddig a legfurcsább helyzet, amikor ihletet kaptál, és azonnal írnod kellett?
Nem volt ilyen, legalábbis furcsa helyzet nem volt. Egyébként sem hiszek az ihletben. Ha van mit írnom, írok, ha nincs, akkor is, csak lassabban. Évi két könyv esetében az ember nem várhat ihletre. Elég gyakorlatom van ahhoz, hogy ne ücsörögjek bambán a laptop előtt. 😊
6. Mi a szertartás? Fejezd be a mondatot! „Amikor én írok, akkor...”
jobb, ha mindenki meghúzza magát, mert ordítok, ha megzavarnak… (Szegény Kamilla már tudja 😊 )
7. Van olyan történeted, amit befejeztél, de nem tervezed megmutatni a világnak?
Nincs. 😊 Erre sincs időm.
8. Nehéz írni?
Nekem nem nehéz írni, leülni nehéz, elkezdeni nehéz időnként, de amikor belecsavarodok a történetbe, már haladok. Nehéz időt találni a kislányom mellett, nyugalmat…
9. Találtál már ki új szavakat írás közben?
Nem tudom… Lehet.
10. Az, hogy íróvá váltál sok új dolgot hozott az életedbe. Minek örülsz a legjobban?
Nem kérdés, a milliárdoknak, amit keresek vele… :DDDD
Az olvasóimnak, akiktől annyi szeretet kapok nap mint nap, hogy akkor is képesek boldoggá tenni, amikor épp semmi más okom a boldogságra. 😊
Köszönöm, hogy részt vettél ismételten a projektben! <3
0 megjegyzés