Baráth Viktória: Első tánc

  • szeptember 05, 2017
  • By Brigitta Perger
  • 0 Comments


Meddig érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?
Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka. 
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.
Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?
Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?
Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól. 
Egy történet szívvel-lélekkel.

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 422 oldal


Köszönöm a recenzió lehetőségét az Álomgyár kiadónak! 😊

Szóval…nem is tudom hol kezdjem. Nem szoktam negatív értékeléseket írni. Amikor kérdezgettem bloggertársaimat Baráth Viki könyvéről mindenki csak jót mondott róla.
Munka után úgy ültem le olvasni, hogy teljes mértékben biztos voltam abban, hogy imádni fogom. Csodaszép borító, nagyon jó fülszöveg. Első látásra szerelem. 

Figyelmeztetés!

ERŐSEN SPOILERES BEJEGYZÉS KÖVETKEZIK, SZÓVAL, HA MÉG NEM OLVASTAD A KÖNYVET, AKKOR CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD TOVÁBB!

Szóval kívülről annyira, de annyira csodálatos...aztán elkezdtem olvasni, és konkrétan a feje tetejére állt a világ. Megismerhettem Zoeyt, aki kap a családjától egy Franciaországi utazást, hogy kikapcsolódjon. Ő egy alapjában véve visszahúzódó, nem bulizós lány, kis szende. Tele álmokkal. Megvoltam róla győződve, hogy egy határozott, magabiztos lány. Az eleje még tetszett is a történetnek, csak nem sokkal pár oldal után elkezdett az egész lehetetlenné válni. Értem én, hogy egy könyvben minden megtörténhet, de Zoey viselkedése átlépett nálam egy határt, és akármennyire is akartam megszeretni, nem tudtam. Borzalmasan viselkedett. Felelőtlen volt, nem gondolkodott a tettein, olyan gyorsan ment bele minden dologba, hogy csak kapkodtam a fejem. Vegyük az elejétől.


Elfogadta egy idegen férfi pénzét, megszállt a fizetett lakosztályában. Részegre itta magát, aztán ehhez a nála több, mint 10 évvel idősebb, ismeretlen férfihez ment és lefeküdt vele. Megegyeznek egy laza kapcsolatban, aztán még ő akad ki, hogy a pasi szó nélkül otthagyta az utolsó napon. Mindenen megsértődött, mintha egy 16 éves tini lett volna.
Egyáltalán nem gondoltam volna a viselkedéséből, hogy elmúlt 20. Nem tudtam vele azonosulni, minden egyes lépése ellenkezett azzal, amit én tennék. Általában egy mű főszereplőjének példát kellene mutatnia az olvasónak, és sajnos ezt Zoey-nál nem vettem észre. Nem találtam meg a közös hangot vele, de tovább olvastam, hátha Zoey is rájön, hogy az életmód, amit választott nem jó.
Tilos. Tilos egy tanár-diák viszony. Még egy magániskolában is. Egyszerűen tiltott és kész. De, hogy az igazgató támogassa? Na nee. Mintha csak egy rossz vicc lett volna. Nem voltam képes felfogni. Aztán amikor Sean-nel összejött. Ott leesett az állam. Nem gondoltam, hogy lesz még min meglepődni, de volt. Vártam arra a pillanatra, amikor megfordul ez az egész és élvezni fogom a történetet. Hogy én is sodródom az árral, és a történet vége annyira jó lesz, hogy elfeledteti velem a sok rosszat. Hogy Zoey felnő, érett gondolkodású ember lesz. Megkaptam? Őszintén nem tudom. Hajszolta magát, nem tudott ellenállni, kereste a jót és a szenvedélyt. 


Én is kerestem, de helyette csak egy idegesítő lány nyavalygását, hisztijét kaptam. Jobb lett volna belelátni a művészetek világába, megismerni az életmódot, ahelyett, hogy alaposan leisszák magukat és buliznak.
Viszont, amit tényleg alaposan megmutat, azok a hibák. Fiatalkorunk hibái. Hogy ne legyünk elvakultak, ne csináljunk baromságokat a rózsaszín ködben. Jól gondoljuk meg kit engedünk a szívünkbe, és a legfontosabb, hogy megéri-e feladni a barátokat egy szerelemért.
Nagyon sajnálom, hogy nem lett éppen fényes kapcsolatom ezzel a könyvvel, mert tényleg jó reményeket fűztem hozzá. Lehet, hogy nem volt nekem való. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok az írónő másik könyvére is. Hátha az jobban illik az én stílusomhoz. 

Kedvenc idézetek: 

„A sarkon még egyszer hátrafordulok. Lehet, most látom utoljára. Az emlékezetembe akarom vésni a képet. Az alakját, az arcát a haját, az ajkait és azokat a csodás zöld szemeket. Nemsokára ez mind emlék lesz csupán.”

„Mikor fog végre elmúlni ez a szúró fájdalom a mellkasomban, ha rá gondolok?”

„Valamit kezdenem kell magammal! Hihetetlen sebességgel tudok nagyon-nagyon megkedvelni embereket.”

Értékelés: 

You Might Also Like

0 megjegyzés