Dr. Cserjési Petra: Halott barátnők



Öt hulla. Egy tetthely. Egy közös pont. 
Vagy mégsem?

Egy átlagosnak induló napon, a szennyvíztelepen öt női holttestet találnak. Látszólag egyetlen közös ponttal: Lolával. Az ügy felgöngyölítését láthatatlan erők gátolják, így az lezáratlanul már-már a feledés homályába merül. 
Két év után, a váratlan helyről érkező bizonyítéknak köszönhetően, az ifjú nyomozónő új főnökétől kap egy esélyt, hogy utána járjon a rejtélynek. Vajon választ kap élete egyik legfontosabb kérdésre? Ki gyilkolta meg a legjobb barátnőit? 
Ahogy titokzatos segítőjével egyre mélyebbre ásnak, úgy derül ki, hogy mindenkinek vannak titkai, amiket elrejtene a világ elől és, hogy valójában senki sem egészen az, akinek látszik… 
Lesz, akinek fontosabb az igazság, mint a titkok megőrzése? Vagy mindenki a saját érdekeit helyezi előtérbe? Te mit tennél?

Dr. Cserjési Petra regényében egy szövevényes történeten kalauzolja keresztül az olvasót, amit a korrupció, megfélemlítés és a bűn itat át.

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak és az írónőnek!

Amikor megláttam molytársam, Niitaa értékelését a könyvről valahogy éreztem, hogy ez tetszeni fog. Aztán ez a borító *.* Hát nem csodálatos? Ránézel erre a könyvre és hívogat, hogy :Olvass el! Olvass el! 
Plusz ez a frappáns cím is. Iskolában pont hiányoztak a barátnőim, így egész nap csak olvastam, és hát...elég bizarr lehetett a többiek számára. 



    Amélia                          Abigél                      Aliz                         Asztrid                     Anna

Öt barátnő. Öt nő. Öt különböző személyiség. Meghaltak. Veszprémben, két éve. 
Ki ölte meg őket? Ki a gyilkos?

A történet igen ütősen kezdődik. E/2-ben beszél hozzánk az írónő, és egyben eléri azt a hatást, hogy teljes mértékben a könyvre koncentráljunk. Nem hagyott nyugodni addig, amíg meg nem tudtam ki tett ilyen szörnyű dolgot. A legjobb pedig azt volt, hogy semmi nem úgy történt, ahogy azt képzeltem. Egy teljesen egyedi könyvet olvashattam. 

Imádom a krimit. Már pár éve olvasok ilyen témájú könyveket, nézek sorozatokat. De ez a kötet! Felülmúlt mindent! 

Végre egy könyv, amiben nincs egy idegesítő karakter sem. Mindegyik tökéletesen fel volt építve. Simán eltudtam őket képzelni, összeálltak a fejemben a jelenetek és, mint egy film úgy forgott le a fejemben az egész. Lola teljes mértékben szimpatikus főszereplő volt. Egy határozott rendőr, aki jó abban, amit csinál. Az a precízitás, ügyesség, amit megtudhattunk a mű olvasása során csak újabb bizonyosságot ad abban, hogy ő tényleg egy jó rendőr. Aki a dolgát végzi. Azt, amire tanították, amire kiképezték. Viszont, akármennyi idő is telt el, akkor sem tudja elfelejteni barátnői veszteségét. Ki tudná? Főleg, ha megmagyarázhatatlan körülmények között haltak meg? Én sem tudnék nyugodtan aludni. Nemhogy Lola, aki, azt hiszem olyan személy, hogy nem igazán hagyná békén egy olyan ügy, amiért tehetne valamit. Nagyon megörültem, amikor végre kézbe vehette az ügyet. Főleg, mint kiderült, ezzel sokat nem is foglalkoztak az elmúlt két év során. 
Hm...érdekes.
Tetszettek a történetben szereplők nevei. Örültem, hogy nem a szokásosakat hallom, hanem egyedieket, különlegeseket. Cirill, Igor, Dárius. Plusz ezek az "A" betűs nevek is. Igazán trükkös választás, nagyon tetszett :)

A történet olvastatja magát, minél inkább haladunk előre annál több és több minden derül ki. Sosem tudod lerakni, vagy, ha sikerül is, akkor is a következő lépésen  fog járni az eszed. Bepillantást enged a rendőri életbe, olyan dolgokat tudtam meg, amikről álmodni sem mertem! 
Megdönti mindazt az elvet, amit felépítettem magamban.

Valójában elhihetünk-e bármit is a világon? Hogyan bízd rá az életed a társadra, ha attól félsz, ha nem figyelsz hátba szúr? Manapság már semmit sem ér a becsületesség? Pénzért bárkit meglehet venni?

Igor és Lola kis romantikus morzsái elrejtve a regény egy-egy jeleneteiben igen szívet melengetőek voltak, de a mű központjában az izgalom, a félelem, a kíváncsiság rejlik. 
Sosem laposodott el a történet, minden egyes mondatra figyelni kellett, nem volt benne semmi felesleges hablatyoslás. Már-már én is nyomozónak éreztem magam, és próbáltam kideríteni, vajon ki tehette. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen vége lesz. Hogy ennyire részletes lesz minden. Mégis maradt bennem egy kis félelem. Vajon a "csapat" ezekután tud új életet kezdeni?



Ez egy tökéletesen megírt történet! Egyedi cselekménnyel, karakterekkel, hihetetlen fordulatokkal. Látszik benne a sok munka, de egyszerűen nem tudok rá semmi rosszat mondani. Fenomenális! Engem teljesen megvett. Alig várom, hogy még több ilyet olvashassak az írónőtől! 

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 312 oldal

Kedvenc idézetek: 

"– Lola amíg te nem nyomoztál az ügyben, tudtam, nem is keresik igazán a gyilkost. Most, hogy itt vagy, neked szívesen elmondok mindent. Aliz feltámadásának a sebessége nem függ attól, megvan-e a tettes vagy nincs. Biztosan mások jobban alszanak attól, hogy egy gyilkos a rácsok mögött csücsül. Én attól tudnék egyáltalán aludni, ha a barátnőm ott feküdhetne mellettem. Amíg ezt nem tudja megoldani a rendőrség, inkább versenyzek majd nyugodtan. Egyelőre azt még nem vették el tőlem."

"– Ed Ward? Így hívták a pasast? Ezt nem mondjátok komolyan(…)"


"– … És azt meséltem már, amikor a két bátyám és én békákkal raktuk tele anyuék ruhásszekrényét? 
– Igen, már vagy háromszor. 
– Jó, ha nem, akkor most elmesélem."

Értékelés: 

Csakis ❤


You Might Also Like

2 megjegyzés