A srác nem csak a pályán szeret játszani…
De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…
A srác nem csak a pályán szeret játszani…
Az egyetemista John Logan bármelyik lányt megkaphatja. A hokicsapat sztárjaként az élete csupa buli és csajozás, ám lefegyverző mosolya és laza stílusa valójában csak álca, amivel a diploma után rá váró évek miatti keserűségét leplezi. Szexi kalandja az elsőéves Grace Iversszel egy időre feledteti vele a gondokat, de egy meggondolatlan lépés miatt elveszíti a lányt, és utána kemény erőfeszítéseket kell tennie, hogy bebizonyítsa, megérdemel egy második esélyt.
De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…
A rosszul sikerült első év után Grace immár idősebben és érettebben tér vissza a Briar Egyetemre. Úgy érzi, végre sikerült elfelejtenie a nagyképű hokist, akinek majdnem odaadta a szüzességét. Már nem az a szende, csendes kislány, akit Logan annak idején megismert. Ha a srác azt hiszi, hogy ő is engedelmesen hanyatt vágódik neki, mint a többi csaj, hát nagyon téved. Ha vissza akarja kapni, küzdjön meg érte! Ezúttal Grace veszi kezébe az irányítást… és nem lesz szívbajos.
Az egyik legnépszerűbb New Adult-sorozat újabb szenvedélytől izzó része. Vesd bele magad!
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 352 oldal
OFF-Campus függőség után mondanom sem kell, hogy amint megkaparintottam a Baklövés című könyvet azonnal el kellett olvasnom.
Logan történetére mindig is kíváncsi voltam.
Vajon mi lesz vele? El tudja felejteni Hannaht? Lesz majd valaki, aki betör a férfi életébe és elvarázsolja?
Elle Kennedy ebben a történetben sem hagyja el a humor adta jó tulajdonságait. Könnyeztem, nevettem.
Magát a történetet veszem először figyelembe. Tetszett, hogy az írónő egy újabb problémát említ meg a könyvében, egy olyan témát, ami a szürke mindennapok közé férkőzik. Ez az alkoholizmus és a vele járó problémák. Elvált szülők gyerekeként nagyon együtt tudtam érezni Logannel. Szétszakadni, segíteni mert ő, az apám, és nem hagyhatom cserben. Sajnos nagyon mélyen át tudtam érezni. Feladni az álmokat értük...szépen lassan senkivé válni. Borzalmas lehet.
A központi probléma mellett felüdülést jelentett Grace listája, Logan próbálkozásai és a szépen lassan kialakuló románc. Az írónő stílusa körbeölelte a művet, a kedvelhető szereplők mellett nem félt megszerettetni velünk még pár jóvágású fiatalembert, ezzel beharagozva, hogy bizony nekik is szánt még jó kis storykat.
Összességében tényleg kikapcsolódást nyújtott. Megnevettetett, kiragadott a valóságból. Logan karaktere szerethető volt, vicces, imádnivaló, ravasz. Grace pedig egy kemény csaj, egy olyan női könyvkarakter, akit nem lehet csak úgy egy csettintésre kiugrasztani a bugyijából. Az a lista...még mindig megmosolyogtat. Szuper volt, dee...sajnos Garrettet nem tudta leelőzni. Nem tudott úgy megfogni, mint az első rész. Mentségemre mondom, hogy az egyik legjobb könyvsorozat, amin
- garantáltan nevetni fogtok
- letehetetlen lesz
- függőséget okoz :D
Kedvenc idézetek:
„– Lássuk csak! Étteremválasztás csillagos tízes. Modor… kinyitottad előttem a kocsiajtót, tehát tízes. Társalgási készség… kilences.
– Kilences? – csattan fel.
– Egy pontot levontam a hokitéma miatt. Az elég uncsi volt – eresztek meg egy huncut mosolyt.
Logan összehúzott szemmel néz rám.
– Vigyázz asszony! Túl messzire mész.
Ügyet sem vetek rá.
– Vonzalom? Tízes. Átölelted a vállamat, és megfogtad a kezemet, ami kellemes volt. Már csak egy dolog maradt: a búcsúcsók. Még nem tudtam pontozni, de jobb ha tudod, hogy alapból egy pont mínusszal indulsz, mert értékelésért nyaggatsz ahelyett, hogy nekiállnál.
– Ez most komoly? – csillant fel a szeme. – Büntetést kapok azért, mert úriemberként viselkedek?
– Mínusz két pont. Vigyázz, mert fogy az idő Johnny.”
„Nem akarok többé a jó kislány lenni.”
„-Ohm, figyelj… én… én még nem feküdtem le senkivel.
(…)
Már az is gáz, hogy kavarok vele, amikor tudom, hogy részemről nem lesz folytatás, de a szüzességét elvenni megbocsáthatatlan bűn lenne. A bérelt helyem a pokolban biztosabbnak tűnik, mint valaha.”
„– Ideje végre tiszta vizet önteni a pohárba. Beszéljünk meg mindent, és zárjuk le ezt a marhaságot egyszer és mindenkorra. – Mély lélegzetet vesz, majd egyenesen a szemembe néz. – Tényleg érzel irántam valamit?
A francba! Miért nem mentem egyenesen fel a szobámba?
Összeszorított foggal hátratolom a székemet.
– Jót dumáltunk, de most fel kell mennem, hogy felakasszam magam.”
„-Egyébként mi a frászt művelsz?Már vagy egy órája kaparászol abba a noteszbe.
-Szerelmes verset írok.
[…]
-Lenne egy kérdésem-szólal meg Garrett.
-Csak egy?-vonja fel a szemöldökét Tucker.-Mert nekem egy csomó.”
„Tudom, hogy függő. Tudom,hogy ez egy betegség. Mégsem tudom magam beleélni olyasvalakinek a helyzetébe, akit a legszorosabb kapocs egy üveg alkoholhoz fűz, amiért képes bármit és bárkit feláldozni.”
„Jó újra itthon lenni. Nem akarom lenyúlni Dorothy szövegét az Ózból, de tényleg nincs még egy ilyen hely.”
Értékelés:
0 megjegyzés