Lili Green megtapasztalta, hogy a sors egy váratlan fordulattal milyen könnyen a feje tetejére állíthatja az életét. A felkavaró kalandok után örömmel veti bele magát az erőszaktól és gengszterektől mentes, békés hétköznapokba. A nyugalom azonban nem tart sokáig: ezúttal Lili maga ugrik fejest egy FBI-akcióba, hogy segítsen megmenteni egy barátja életét. A megbízás nem mindennapi kihívások elé állítja: az éjszakai bárok erotikával túlfűtött világában kell elvegyülnie, majd a nyomok egy elit klub rejtett drogüzletéig vezetnek. A kezdetben sem egyszerű ügy egyre veszélyesebbé válik, és Lili – híven önmagához – pillanatok alatt ismét az események sűrűjében találja magát, az érzelmei pedig csak tovább csomózzák az amúgy is szövevényes szálakat.
Képes lesz Lili a tapasztalataira és az ösztöneire támaszkodva megállni a helyét egy olyan ügyben, amelynek sikerén egy jóbarátja élete múlik? Vajon a váratlan kalanddal a sors a szerelmesek pártjára áll, vagy végleg elszakítja őket egymástól?
Az Ügynök tűsarkúban a nagysikerű Lili Green-sorozat második epizódja, amely önálló regényként is letehetetlen olvasmány, tele izgalommal, fordulattal és szenvedéllyel. A sorozat első részéért (A szemtanú) Aranykönyv díjra jelölt Carrie Cooper ismét különleges kalandot ígér a romantikus krimik kedvelőinek.
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 603 oldal
Köszönöm a dedikált példányt a drága Írónőnek és az Álomgyár kiadónak!
Túl gyors voltam. Nagyon. Hogy lehet, hogy kedd este van, írom az értékelést a könyvről, holott vasárnap este kezdtem el?
Jó...ez nálam előfordul, de akkor is! Túl gyorsan olvastam, basszus! Miért lett ilyen gyorsan vége?
Lili történetét a Szemtanú végén nem éreztem lezártnak. Imádtam azt a történetet, tény és való, de egy olyan karakternek, mint Lili, valahogy túl egyszerű lett volna a szépséges happy end. Bíztam benne, hogy az írónő még pár ügybe belekeveri, ezzel teljes képet adva neki, és szíve választottjának Nikosznak. Véleményem szerint kellett ez a második rész. Nagyon is.
Amit legelőször le szeretnék írni, az az, hogy ez egy igazán különleges történet. De komolyan. Carrie Cooper annyira jól bánt a szavakkal, annyira át tudta adni az érzelmeket, még E/3 személyben is, hogy az kiemelkedő és megemlítendő. Szó szerint a hullámvasutak mélysége és magassága között én is azon kaptam magam, hogy Lili fájdalmától majd összeroppanok, a boldogságában viszont úszom. Remekül sikerült megírni. Nikosz és ő egy igazán nehéz kapcsolatba kezdtek bele, aminél sosem lehetett tudni mit hoz a holnap. Nem olvastam még ilyenfajta románcról. Ennyire mélyen táplált érzésekről és ennyi kitartásról. Csodálatos volt ennek a szerelemnek a felvezetése, a kis el-el ejtett mondatok, a tüzes csókok, az apró érintések. Keveset láttunk, mégis annál többet éreztünk. Briliáns.
De megéri? Megéri Rá várni? Hogyan tudnád elfelejteni azt az embert, aki életed legszebb pillanatait okozta?
Ez a mű ízig-vérig krimi kategóriába sorolható. FBI, drogok, a maffiai életmódhoz közeli elmebeteg emberek, akik szeretnének betörni a világba, meggazdagodni egy egész életre, és utána hátradőlni a kanapén, mint akik jól végezték dolgukat. Hah! Hát persze...ha ez ilyen könnyű lenne, akkor én is ezt csinálnám :D Na jó nem. Visszatérve, valóban az egész könyv olvasásán keresztül akciódús jelenetekkel találkozhattam, amik fokozták az izgalmakat. Ébren tartottak egész késő éjjelig, majd addig nem hagytak békén, míg a végére nem értem. Pörgött az agyam a következő fordulaton, de az írónő szintén okosan csavarta a szálakat, így véletlenül se találtam ki a következő lépést. A mű felépítése is dicséretre méltó, hiszen mindig a legfontosabb jeleneteket kaptam magam elé, kérdéseimre megkaptam a választ, majd ugorhattam bele fejest egy újabb bonyodalomba. Cseles ;)
Az első részből szerepet kapott Zac és John is. Valójában az írónő folytatta tovább, ahol befejezte. Bemutatást engedett a hétköznapokba, Lili életébe. Imádtam Phillippet és az ő humorát. Annyit nevettem a kis próbálkozásain. Igaz, hogy ő rántotta be Lilit ebbe az egészbe, de az, hogy ő ilyen laza karakter lett egyensúlyozta a keményebb részeket, így olvasás közben véletlenül sem unatkoztam. Tetszett az E/3, nehéz megírni, de gratulálok Carrie Cooper, mert sikerült!
Nem akartam befejezni. Sokáig akartam Lili Green világában lenni, de hajtott a kíváncsiságom és tudni akartam mit rejtenek a következő oldalak. Amikor elolvastam, azt éreztem, hogy úgy, mint Lili, én is megkaptam a valódi, tökéletes befejezést.
Szívszorító, izgalmas, csodálatos. Lili és Nikosz történetétől nehéz lesz megválnom. Imádtam olvasni, és tuti, hogy nem utoljára vettem kezembe!
Kedvenc idézetek:
"– Te tényleg az összes barátnőmet elcsábítottad?
(…)
– Én csak hagytam magam cicám. Nem tehetek róla, hogy ellenállhatatlan vagyok."
"– Jól figyeljetek, mert csak egyszer mondom el! Te ott fogsz meghalni, te pedig az ablaknál – adta ki a sokkoló parancsot Mark."
"Majdnem egy órával később Lili a lépcsőn igyekezett lefelé. Tudta, hogy túl sokáig volt távol, de egyszerűen nem tudták elengedni egymást. A hely hangulata és a szoba kínálta lehetőségek csak még jobban megnehezítették az elválást. Mielőtt kilépett volna a folyosóra, a lépcsőfordulóban még el kellett időznie egy kicsit, hogy valamennyire összeszedje magát. A boldogságtól folyamatosan mosolygó arcát és a felejthetetlen együttléttől még mindig bizsergő testét némiképp vissza kellett rendeznie nyugalmi állapotba. Alig hitte el, hogy az élet ismét úgy fonta a sorsukat, hogy keresztezték egymás útját."
"– Még jó, hogy anno a pincében azt mondta, hogy ha lehet, kerülöd a veszélyes helyzeteket. Ám ahogy ezt látom ennek pont az ellenkezője igaz, mert ha éppen nem leselkedik rád semmilyen veszély, hát fejest ugrasz a hozzád legközelebb állóba- mondta Nikosz…(…)"
"– Gondolom mivel sok helyen jársz rengeteg ismerősöd van.
– Vannak páran.
– És persze nők is vannak köztük, ugye?
– Igen, vannak nőismerőseim is – mosolygott rá a férfi.
– Úgy, mint Lili?
Nikosz Lili felé fordult és őszinte szeretettel nézett rá.
– Nem, nem olyanok, mint Lili.
– És ő mégis miben más, mint a többiek? – fúrt mélyebbre a témában rendületlenül Sophie.
– Abban, hogy ő fontos nekem – mondta a férfi és közben csak Lilit nézte."
Értékelés:
0 megjegyzés