Szépséges, boldog vasárnapot mindenkinek!
Közös rovatunk hetedik témája egy szabad téma, ezért én ma három verset hoztam három különböző írótól. Őket egy nagyon jó közösségben ismertem meg. Ez a FIT.
Jó olvasást Mindenkinek, és köszönöm a megosztás lehetőségét az alkotóknak. :)
Horváth Richárd
Születendő Jóság
Mi rossz az mind tanult,
a jóság benne megfakult.
Születni csak jónak lehet,
rosszá csak az élet tehet.
Élni jó, ne érts félre,
senki előtt ne rogyj térdre.
Törekedjél mindig arra,
a szépet lásd egy pillanatba.
Vegyünk példát a gyerekekről,
tudnak tanítani a szeretetről.
Bőröd színe nem érdekli őket,
csak egy jó szót várnak tőled.
Nem foglalkoznak azzal,
hogy mit tettél magaddal.
Pirszinged van, vagy tetkód
részükről ez nem gond.
Miért leszel mérges,
ha a világról kérdez?
Ők így tanulnak erről,
erről a kerek rengetegről.
Példát vehetnénk róla,
hisz a legfontosabb dolga,
hogy szeressen és játsszon.
Megismerné az egész világot.
Ne kiabálj vele, s ne bántsad,
ne adj rossz embert a világnak.
Nem kell megsértődni ezen,
de csak rajtad múlik, hogy legyen.
Szivacs ként szívja magába
mind azt, mit mutat a családja.
Így, ha rosszat teszel,
te vagy, ki rosszra nevel.
Foghatod ezernyi másra,
de apa és anya az első barátja.
Jól csinálni tényleg nehéz,
mégis mindent, de mindent megér.
Nem azt mondom ezekkel,
más hibája mit te teszel,
csak arra szeretnék rámutatni,
hogy fájdalmat könnyű adni.
Hisz a fájdalom nem kell senkinek,
ezért oda adnánk bárkinek.
Szeretetet viszont nehéz kapni,
így ezt nehezebb tovább adni.
Akartál-e valaha hercegnő lenni,
hercegként a sárkánnyal szembemenni.
Vajon miért volt az olyan régen,
amikor még hittél a mesékben.
Az álmokat nem szabad elfeledni,
hisz azok segítenek tovább menni.
Egy meséből akkor lehet valóság,
ha a szívedben nem marad adósság.
Ne azt jelentse felnőtté válni,
hogy elfelejtünk gyermekként látni.
Van annyi sok gyönyörű csoda,
mire felnőttként nem figyelünk oda.
Öt évesen egy fakockának örülni,
húsz körül a piáért meg őrülni,
ötven fele szomorúan merengve,
mi minden van mit ma megtenne.
Ne habozz, ha lépni kell.
Ki elesett azt karold fel.
Tedd meg, mit meg kell tenned.
Szeresd, kit mások nem szeretnek.
versei---> A lélek bohóca
Budai József
Nem lehet
Azt mondtam, mától hallgatok,
pedig beszélni sem kezdtem.
Zárt ajkaim közül szótagok
gügyögték volna el hitem.
Azt mondtam, mától hallgatok,
pedig senki meg nem értett.
Nem lehet a gondolatot
úgy lenyelni, mint a mérget.
Nem lehet hallgatni, mikor
tudom, hogy ordítani kell.
Még akkor sem, ha halk hangom
egy íróasztal nyeli el.
versei---> Poet.hu
Mogyoróssy Richárd
Én így alkotok
Szálló por a szélbe kap
és álló torra süt a nap,
mert lábaim az égnek,
szemeik vele égnek.
Vakítom magam, ahogy ágaskodok,
míg lábaim csak kis ágas kardok,
míg látásomban csak fények vannak,
de sehol sincsen az árnya annak.
Nincs se szél, se por, se nap,
csak fuvallat, mely egyeseket felkap,
másokat a földnek szegez,
én meg nézem, hogy álljak ehhez.
Apró vagyok és páncélozott
a testem láthatatlan, álcázott,
az égnek meredek benne,
lábaim feltartom fel, elfele.
Én úgy látom a világ megy,
nem úgy áll itt, akár egy hegy,
mégis leragadt óriás is ő,
egy nagy, mozdíthatatlan kő.
Nézek rá fel, szemem kisül,
majd idővel szépen ki is hűl,
nem látom majd a féktelen vadat,
sem az árnyakat, sem az igazat.
Oda nézek, de nem látok,
égnek végtagjaim, ahol állok,
mert én önként a tűzbe tettem őket
és nem kérek magam fölé ernyőket.
Oldalra hőkölök, mikor meglátom,
mégis van, létezik, megtalálom,
még ha nincs is szerencsém,
mindent kipótol az elmém.
versei: Yuu Solk
>>> Vajon Anna kinek a versét hozta el ma? Katt és megtudod ;)<<<
Szálló por a szélbe kap
és álló torra süt a nap,
mert lábaim az égnek,
szemeik vele égnek.
Vakítom magam, ahogy ágaskodok,
míg lábaim csak kis ágas kardok,
míg látásomban csak fények vannak,
de sehol sincsen az árnya annak.
Nincs se szél, se por, se nap,
csak fuvallat, mely egyeseket felkap,
másokat a földnek szegez,
én meg nézem, hogy álljak ehhez.
Apró vagyok és páncélozott
a testem láthatatlan, álcázott,
az égnek meredek benne,
lábaim feltartom fel, elfele.
Én úgy látom a világ megy,
nem úgy áll itt, akár egy hegy,
mégis leragadt óriás is ő,
egy nagy, mozdíthatatlan kő.
Nézek rá fel, szemem kisül,
majd idővel szépen ki is hűl,
nem látom majd a féktelen vadat,
sem az árnyakat, sem az igazat.
Oda nézek, de nem látok,
égnek végtagjaim, ahol állok,
mert én önként a tűzbe tettem őket
és nem kérek magam fölé ernyőket.
Oldalra hőkölök, mikor meglátom,
mégis van, létezik, megtalálom,
még ha nincs is szerencsém,
mindent kipótol az elmém.
versei: Yuu Solk
>>> Vajon Anna kinek a versét hozta el ma? Katt és megtudod ;)<<<
Bree&Anna
0 megjegyzés