"Sőt! Ez volt a legélvezetesebb része az írásnak!" - Interjú Carrie Cooper írónővel
- július 02, 2017
- By Bree
- 0 Comments
Június 18-án voltam az Álomgyár turné utolsó állomásán, Budapesten, ahol sok alkotóval találkozhattam. Köztük volt Carrie Cooper is, akinek könyve már régóta érdekelt. Mostanában rákattantam a krimikre, és az ő könyvét egy hosszú munka utáni délután kezdtem el, viszont egyhuzamban elolvastam. Imádtam! Értékelésemet ITT érheted el :)
Az írónő elfogadta felkérésemet és válaszolt pár kérdésemre. Fogadjátok sok szeretettel! :)
Mindig is írónő szerettél volna lenni? Mi a történeted? Fiatalabb (14-18 éves) korodban is kibontakozott az írói vénád, vagy olyankor még más terveid voltak a jövődre nézve?
Korábban fel sem merült bennem, hogy valaha írni fogok. Gyerekkoromban született néhány versem, volt naplóm, mindig is nagyon szerettem az irodalmat, imádtam olvasni, de igazából sosem éreztem késztetést, hogy a saját gondolataimat is papírra vessem. Gimnazista korom óra gyerekkel szerettem volna foglalkozni, és ezt a vágyamat váltottam valóra, ez lett a hivatásom.
Aztán a kislányom születése különleges változásokat hozott az életembe: mind érzelmileg, mind a hétköznapok valóságában egészen új élményekkel, tapasztalásokkal, felismerésekkel gazdagodtam, új kihívásokkal szembesültem. Ezek együttesen nyitottak ki egy kaput, és egyik esete azon kaptam magam, hogy ülök a gépem előtt, és csak úgy ömlik belőlem a szó. Mire észbe kaptam, már benne voltam egy szövevényes történetben, a szereplők életre keltek, az események pedig sodortak magukkal. Izgalmas kaland volt!
Van valami külön története, hogy ezt az álnevet választottad? Ha igen, elmesélnéd?
A névválasztásom mögött nincs semmilyen személyes, titkos tartalom. Igazából elég sokáig keresgéltünk a férjemmel megfelelő írói álnevet, de mindig óriási nevetésbe torkollt az ötletbörzénk. Amikor már a konyhában ülve a különböző eszközök neveit alakítgattuk át angolos, franciás, németes, na és persze skandináv változatban (a kedvencem a Hohenzollern Wasserboiler volt ), akkor már úgy éreztem, racionális, célirányos és mindenekelőtt komoly döntésre van szükség. Így lettem Cooper, mint Alice Cooper a rockénekes, ami a könyvem keményebb, izgalmas részét szimbolizálja, és Carrie, mint Carrie Bradshaw a Szex és New York-ból, ami természetesen az érzelmi, szerelmes részekre utal.
Milyen érzés volt a kezedben tartani életed első könyvét?
Fantasztikus! Abban a pillanatban föl sem fogtam, hogy az a szuper borítójú könyv, amit fogok, az az én történetemet rejti. És igazából ez még ma is hihetetlen számomra.
Mi a célod az írással?
A szemtanúval egyértelműen szórakoztatni szeretnék! Mindenki rengeteget dolgozik, ki van fáradva testileg, lelkileg, és talán ezzel a könyvvel egy kis kalandot, kikapcsolódást tudok lopni a hétköznapokba.
Beszéljünk A Szemtanúról. Hogy jött a történet? Sok írónőtől/írótól hallani, hogy mentek az utcán beugrott az ötlet, esetleg megálmodták a könyvüket. Neked, hogy történt?
Az írás, ahogy korábban említettem, hirtelen robbant ki belőlem, de Lili története már régóta a fejemben motoszkált. Amikor valamilyen agyilag passzív tevékenységet végeztem (pl bambán takarítás, mosogatás…), a képek egyszerűen beugrottak, és mint egy film, mindig pörögtek tovább. Amikor végül leírtam, bizonyos dolgok, események megváltoztak, mert a szereplők személyisége a gépre rögzítéstől sokkal jobban kirajzolódtak, élesebbé váltak, így egyes helyzetekben egészen másként reagáltak, mint ahogy azt eredetileg elképzeltem. Volt, akit eredetileg sokkal negatívabb figurának gondoltam, ám végül jóval szimpatikusabb karakter lett belőle.
Eléggé sok mindenre oda kellett figyelnem a könyv olvasása közben, volt, ahol tényleg elvesztettem a fonalat. Viszont a cselekményt így csak pörgősebbé, izgalmasabbá tetted. Nehéz volt ennyi-féle szálban írnod?
Nagyon örülök, hogy izgalmasnak, pörgősnek találtad A szemtanút!
Számomra teljesen átlátható volt a történet. Nem jegyzeteltem, nem voltak papírkák körülöttem, mert minden olyan nyilvánvaló volt, mintha velem történt volna, a részese lettem volna. Sőt! Ez volt a legélvezetesebb része az írásnak! Úgy összeilleszteni a szálakat, hogy minden tökéletesen passzoljon, mindenre legyen logikus magyarázat. Mint egy különleges kirakós játék.
Várható tőled A Szemtanú világában egy folytatás?
Ősszel, várhatóan októberben jelenik meg a folytatás, és terveim szerint ezzel még nem ér véget A szemtanú sorozat…
A következő részben Lili ismét bajba kerül, bár ezúttal maga ugrik fejest egy FBI-akcióba. Természetesen az első részben már megismert szereplőkkel is találkozhat az olvasó, na meg újabb izgalmakkal, fordulatokkal, és persze a szerelem is fontos mozgatórugója marad a könyvnek.
Mindig is érdekelt, hogy mi van azután, hogy véget ért egy könyv, befejeződött egy film. Akár jó, akár szomorú a vége, mindig az motoszkált bennem, hogy „De mi történik ezután?!” A happy endet követően tényleg boldogan élnek? Mi lesz velük a hétköznapokban? A szomorú befejezés után vajon hogyan boldogul a főhős? Hogyan fog túllépni a történteken? Az élet sem áll meg egy jó vagy egy rossz pillanatnál, hát én is folytattam. Ráadásul Lili olyan ügyesen kerül mindig minden baj kellős közepébe, hogy egyszerűen nem lehetett annyiban hagyni a történetét.
Köszönöm az interjút! Alig várom a folytatást *.*
0 megjegyzés