Két megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.
Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.
Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?
Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 496 oldal
Tudjátok én féltem Viki könyvétől, mert nem tudtam, hogy hogyan fog rám hatni. Vajon szeretni fogom? Tetszeni fog? Nekem való olvasmány lesz?
Aztán amint a kezembe vettem az előolvasási példányt és elkezdtem a regényt... komolyan mondom nem tudtam lerakni.
"Talán így vagy úgy, de mindannyian megtaláljuk a saját utunkat, még ha most úgy is érezzük, kilátástalan a helyzetünk. Sokszor küzdenünk kell érte, sokszor kerülünk közben a padlóra, de ha igazán fontos a kitűzött célunk, meg fogjuk találni a módját, hogy elérjük azt."
Biztosan ismered már Te is azt az érzést, amikor kicsúszik a kezed alól az irányítás. Amikor elveszíted a célt, ami eddig vezérelt. Amikor a tükörbe nézel, de aki visszanéz rád, már kicsit sem ismerős. Ahhoz, hogy egy tragédia után rájöjj arra, hogy ki is vagy, muszáj kiszakadnod a megszokott környezetedből. Látnod kell magad kívülről. Mi, emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját gondunkat hisszük a világ legnagyobb problémájának, mégsem teszünk ellene semmit.
Az írás művészet, alkotás, amit nem lehet megtanulni vagy bemagolni. Viszont a monoton hétköznapokban, a céltalan életben mi motivál? Mi ad ihletet?
Semmi.
Leilának kellett a váratlan út. Az új emberek, a környezet, a magány. Sok idő után először szív friss levegőt Rómában.
Én hiszek abban, hogyha távol vagyunk a megszokott helyünktől, akkor jövünk rá igazán arra, hogy mekkora erő lakozik bennünk.
Róma, Leila számára egy új irányt, egy új jeletőséget, egy második esélyt adott.
De mi is Leila titka? Mit fed a múlt sötét árnyéka? Miért van egy tehetséges nő körül hatalmas védőfal, melyet áttörni képtelenség?
Egy küzdelmekkel teli történetet olvastam, amiben néha apró darabokra összetört a szívem, néha pedig pillangók repkedtek a gyomromban. Igaz, fontos szerepet játszik a műben a szerelem, de úgy érzem a tanulság mégsem ezen alapszik. A regény szól döntésekről, hibákról, gátlásokról és vigaszról, de leginkább a talpraállásról.
Hogyan térj vissza a régi önmagadhoz?
Hogyan bocsáss meg magadnak?
Mert ez a fontos, nem igaz?
Mindannyian követünk el hibákat az életben, de az csak tőlünk függ, hogy a gödörben fetrengünk, vagy felállunk, a gödröt betemetjük és próbálunk a helyes úton továbblépni.
Róma a szenvedély, az egyéjszakás kalandok, a szabadság és a hatalom városa.
Leila és Raymond atya kapcsolata már a mű elején különleges. Jonathan felajánlja segítőkezét az írónőnek, de ebből persze Leila nem kér. Hiszen felnőtt nő, nem kell neki bébicsősz! Mégis...valami vonzza a pap személyiségében így lassacskán enged a kísértésnek. Először egy közös kávé, aztán egy kis séta...lassacskán pár mélyen elásott, fájdalmas titok is felszínre kerül.
Leilában utat törnek a régi érzések, a véres sebek gyógyulni kezdenek, de Rómában sem szól minden a fagyiról és a szabadságról.
Vajon begyógyulhat-e egy összetört szív?
Szerelmesnek lenni hatalmas bűn?
Tetszett ez a könyv, mindenestül. Róma, az idegenvezetés, az olasz életérzés érzékeltetése, a humoros jelenetek. Az írónő gyógyulási folyamata, a hatalmas jellemfejlődés.
Megszerettem Leila történetét, mert valós érzelmeket, nehéz, kacskaringós utakat tár fel, de megmutatja, hogy mindenhol, még a pokol legsötétebb bugyrában is ott lakozik a fény. Ha megtehetném azonnal rohannék a boltba, megvenném a könyvét, elolvasnám, elmennék Rómába és bejárnám azt az utat, amit ő is. Találkoznék Frannel, Raymond atyával, Evaval sőt még Fabioval is.
Ez a regény csodálatos volt. Az írónő levett a lábamról.
Humoros, tiltott...mégis lenyűgöző történet. Imádtam! ❤
Ajánlom Neked! Aki, egy egyedi történetet akarsz olvasni és tudni szeretnéd, hogy mit fog rejteni a római kalandod! ❤
Köszönöm Baráth Viktóriának, hogy azon szerencsések között lehetek, akik elsőként olvashatják el a művet, és az Álomgyár kiadónak, akik lehetővé tették a recenzió lehetőségét!
Értékelés:
Videó a könyvről:
Saját montázs:
