Nincs veszélyesebb egy féltékeny asszonynál…
1610 áprilisában Fabricius Flóra és szerelme, a jóképű, de cseppet sem makulátlan múltú Lorenzo Mariani Párizsba érkezik.
Nem jószántukból utaznak, a biztos halál elől menekülnek a francia fővárosba.
Egy gyönyörű, nagyvilági hölgy segíti őket, akinek gyökerei a velencei Mariani házhoz kötődnek.
Flóra hamarosan megismeri a féltékenység, és az asszonyi cselszövés legmélyebb bugyrait.
Gyilkosság, vágy és gyűlölet kíséri minden léptét, és rájön, hogy még a Tuileriák palotájában sincs biztonságban.
R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet mesél el, mely szokás szerint nem nélkülözi a romantikát, a cselszövést és a korhű történelmi hátteret sem.
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 448 oldal
Köszönöm az Írónőnek és az Álomgyár kiadónak a recenzió lehetőségét!
Tavaly tavasszal megjelent R. Kelényi Angelika Ártatlan trilógiájának első része A grófnő árnyékában, amit drága bloggerinabarátném Barby erősen ajánlott. "Brigiii, ezt a regényt el kell olvasnod! Muszáj!" Körülbelül másfél éve, ha megkérdezte volna tőlem valaki, hogy ismerek-e sikeres magyar írókat, csak ráztam volna a fejem, hogy "Dehogy! Olvass Colleen Hoovert vagy Jodi Picoultot!" Ma már, ha valaki megkér, ajánljak pár könyvet neki, az biztos, hogy egy RKA könyv a listán landol.
A történelmi regények nálam tabukönyvek voltak, nem is keltette fel Angelika könyve előtt a figyelmemet egy ilyen témájú mű sem, na meg hát..én és a történelem soha nem értettük meg egymást, a kapcsolatunk csak kényszerből született meg, és az érettségi után meg is szakadt.
Viszont azt tudnotok kell, hogy mi ketten Barbival annyira összehangolódtunk, annyira jó barátság alakult ki közöttünk (a mai napig tartó), hogy, amikor áradozott erről a könyvről egyszerűen úgy éreztem, hogy kell nekem. Akarom. Akarom ezt a csejtei kalandot. Tudni akarom kicsoda ez a Lorenzo Mariani, ki is a titkos csuklyás idegen.
Egy nyári, meleg napon nekikezdtem a könyvnek, ami, nem mondok újat, már az első oldalaknál magába szippantott. ---> ÉRTÉKELÉSEM (Ártatlan 1.) ÉRTÉKELÉSEM (Ártatlan 2.)
Ősszel, amikor befejeztem a trilógia második részét...sosem felejtem el azt az érzést. Mosolyogtam, mint a vadalma! ÚRISTEN! Végre megtörtént, amire az első rész óta vártak az olvasók. Flóra és Mariani végre együtt. Alig győztem kivárni A párizsi nő megjelenését, amit azonnal el is kezdtem olvasni.
Mi történik a Velencei kalandok után?
Vajon megadatik-e a nyugodt, békés élet Flóráéknak?
Oh, te jó ég...Nehéz mondatokba foglalni egy olyan könyvet, aminek minden egyes szavát imádtam, amit először minél gyorsabban el akartam olvasni, aztán a vége felé már féltem elengedni.
A történettel haladunk tovább, elhagyjuk Velencét és a mesés Párizsba utazunk. Flórát immár tényleg egy felnőtt, érett nőként láthatjuk, aki erősen ragaszkodik tulajdonához. Imádtam az ő szemszögében lenni, és Mariani feleségeként gondolkodni. Tetszett, amikor megmutatja azon oldalát, amit eddig nem ismerhettünk, de mellette hiszékenysége sem múlik. Ebben teljesen magamra ismertem, mert én is végtelenül hiszek az emberek jóságában, és abban, hogy bárki képes megváltozni. Becsülöm a kitartását, a küzdelmét, a harcát, az életét. Flóra sosem akart hibátlan nő lenni. Ő csak Mariani számára akart tökéletes lenni.
Oh, Lorenzo Mariani! Életem szerelme! Mit is mondhatnék? Ez a regény Flóra érzelmei mellett Lorenzo szívébe is belelátást enged, ami személy szerint nálam a könyv legkedveltebb része. Egyszerre voltam izgatott, szomorú és kíváncsi. Olvasni akartam tovább, de közben becsuktam pár percre a könyvet és a könnyeim törölgettem. Féltem, de bizakodtam. Dühös voltam, de megértő. Egyszerűen káprázatos, hogy mennyi mindent ki tud hozni egy könyv olvasás közben az emberből!
Muszáj megemlítenem egy fontos karaktert, aki, azon kívül, hogy pozitív vagy negatív, valamiért annyira vonzott olvasás közben, hogy megkedveltem őt. Angelika annyira jól felépítette és olyan tulajdonságokkal ruházta fel, hogy szerintem egyszerűen képtelenség nem megszeretni. Olyan érzésem volt, mint a Bűnös örömök városában Favrettinél...vonzott, csábított a személye.
Na, de, hogy ki is ő? Kezdd el Te is a regényt és tudd meg!
Adele karaktere meg kell mondanom engem is átvert. Az írónő okosan forgatta szavait, észre sem vettem, már én is kelepcéjébe kerültem.
Sarah személyében én a régi, ártatlan Flórára ismertem, kinek még útjai kifürkészhetetlenek, de szíve tiszta, mint a frissen hullott hó.
A regény cselekménye izgalmas, lendületes, kalandos, mindemellett érzéki és szenvedélyes. Angelika nagyon ért ahhoz, hogy olvasóit pillanatok alatt kiragadja a megszokott hétköznapok monotolitásából és elrepítse egy rejtélyekkel teli világba. A párizsi nő méltó lezárása a sorozatnak. Egy igazán zseniális kötet, egy fergeteges olvasmány melyet vétek lenne kihagyni! Nem tudtam letenni! A történet rabjává váltam. ♡
3 könyv, 3 helyszín, két elbűvölő főszereplő, határtalan izgalmak és egy roppant tehetséges írónő!
Angelika trilógiája káprázatos lett! Igazi remekmű!
Egy különleges szerelmet követhetünk végig, a fellobbanó szikrától egészen a perzselő tűzig.
Egy különleges szerelmet követhetünk végig, a fellobbanó szikrától egészen a perzselő tűzig.
Bízom benne, hogy még sok-sok olvasót el fog varázsolni utánozhatatlan stílusával!
Kedvenc idézetek:
"A szerelem bolonddá teszi a férfiembert."
"Ő volt az egyetlen biztos pont az életembe már hosszú hónapok óta."
"A kígyók akkor is kígyók maradnak, ha egy időre angyalszárnyakat képzelnek magukra, és megpróbálnak annak megfelelően élni."
"(…) a szerelmet nem lehet eldönteni. Az vagy van, vagy nincs."
"Velencében megtanultam, hogy semmi sem az, mint aminek látszik, az álarcok mögött megbúvó emberekről soha nem tudhatom, jót vagy rosszat akarnak, és azt is, hogy a szerelem nem győz le mindent."
"– Jegyezd meg, Lorenzo Mariani, a feleséged vagyok, és nem egy vagyontárgyad, vagy a szolgád."
Értékelés:
Lorenzo Mariani :)
0 megjegyzés