Két élet. Két szerelem. Egy választás.
Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is?
Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket.
Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.
Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.
Kiadó: 21. század
Oldalszám: 380 oldal
Köszönöm a 21.század kiadónak a recenziós példányt!
Ez a regény engem elbűvölt. Egyszerűen csodálatos, gyönyörű, de fájdalmas. Olyan szinten az érzelmekre épül, hogy azt leírni lehetetlen.
Már magában egy erőteljes kezdéssel indul a regény, hiszen 2001. szeptember 11-ei napba csöppen az olvasó, ami, habár mi nem amerikaiak vagyunk, nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem még mindig ráz a hideg, ha az eseményekre gondolok. Eköré a téma köré épített könyv...Vajon mit várhattam? Mi fog történni? Őszintén nem vártam semmit, inkább kíváncsi voltam. Annyira vonzott ez a könyv.
Lucy és Gabe ismerkedése sem a megszokott módon történik, sőt nagyon zavaros, viszont teljesen átadta a mű azon hangulatát, amibe éppen voltak. Mindketten a karrieristák életét akarták élni, szívüket-leküket adták a munkának. Pont ezért volt néha az, hogy útjaik szétváltak.
Vajon tényleg meg van írva a sorsunk? Akiknek találkozniuk kell, azok találkozni fognak egymással? Igaz ez? Vagy csak minden a véletlen műve?
Imádtam olvasni. Teljesen más volt, annyira művészi, annyira hangulatos, annyira szomorú. Egy olyan könyv, amit ezentúl mindenkinek csak ajánlani fogok, mert el kell olvasni. Át kell élni. Bele kell látni a dolgokba.
Tetszett a mű párhuzama. Gabe oldalán keresztül megláthatjuk milyen az, amikor kirekesztjük a külvilágot és a szenvedélyünknek élünk. A munka a legfontosabb számunkra, és ezzel kizárjuk életünk olyan személyeit, akik nem tudnak segítni az előrelépésünkben.
De...ezzel szemben ott van Lucy is, ahol egyrészt a társadalmi elfogadottságot, másrészt a az elszalasztott lehetőségeket látjuk. Az elkeseredést, a feladást, s a végén az elfogadást.
Az egész életünk az elvárások sorozata. Elvárják, hogy felnőtt, felelősségteljes emberré váljunk, hogy gyerekünk legyen, hogy sikeresek legyünk. De mi mit akarunk?
Miért nem látjuk a fától az erdőt? Mikor tudjuk meg, vajon jól döntöttünk-e az életben?
Mi lett volna, ha....
merészebbek vagyunk...
nem félünk...
egyszerűen nem gondolkodunk....csak élünk?
Mi lett volna, ha...
Egy gyönyörűen megfogalmazott regény jelent meg a 21. század kiadónál, egyedi írásstílussal, szívszorongató témával. A kedvencem lett. Újra akarom olvasni.
Kedvenc idézetek:
"Sokféle titok létezik. Az édes titkok, amelyeket sokáig majszolunk, mint a cukorkát, a kézigránátok, amelyek romba dönthetik az életünket, az izgalmasak, amelyek annál remekebbek, minél több emberrel osztjuk meg őket."
"(…) biztonságban voltam az ölelésed erejében és melegében.
(…) Megfeledkeztem a világról. Abban a pillanatban csak te léteztél."
”Minden szerelem olyan, mint egy bizonyos tűzfajta. Egyesek futótüzek: elsöprők, parancsolók, fenségesek és veszélyesek, és képesek megégetni, mielőtt még rájönnél, hogy elemésztett. Mások inkább kandallótüzek: nyugalmasak, barátságosak, egyenletesek és meleget adók. Voltak más példái is: a tábortűzkapcsolatok, a szikrázók – gondolom, ezen az egyéjszakás kalandokat értette –, de a futótűzre meg a kandallótűzre emlékszem legjobban."
"Furdalt a lelkiismeret, hogy az első csókunk akkor esett, amikor égett a város, szégyelltem, hogy éppen akkor elmerültem benned. De később megtudtam, hogy nem mi voltunk az egyetlenek. Suttogva vallották be az emberek, hogy szeretkeztek aznap. Gyermeket nemzettek. Eljegyezték egymást. Életükben először mondták egymásnak, hogy Szeretlek. Van valami a halálban, amitől az emberek élni akarnak. Mi is élni akartunk aznap, és nem hibáztatom magunkat ezért. Már nem."
"Veled már történt ilyesmi? Visszarepített az időben egy illat, ami rám emlékeztet?"
Értékelés:
0 megjegyzés