Ruth Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe?
Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is –, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek.
Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye.
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 480 oldal
Fordította: Babits Péter
Szeretném megköszönni az Athenaeum kiadónak a recenziós példányt!
Pár évvel ezelőtt olvastam el az első Jodi Picoult könyvemet, a Tizenkilenc percet. Még most is emlékszem mekkora hatással volt rá. Több napig nem tudtam másba belekezdeni. A hatás, amit elért akkor..örökké bennem maradt.
Sok-sok könyvet olvasunk az életünk során.
Horrort, krimit, fantasyt, romantikusat esetleg pszichológiait.
Könyvek halomjai vannak a könyvtárakban, könyvesboltokban várva olvasóikat.
Vannak könyvek, amik megnevettetnek, amik szomorúvá tesznek. Vannak könyvek, amik tanítanak. Rádöbbentenek dolgokra. Olyan könyvek, amik megváltoztatják a felfogásod, az életed. Ami után, ha másnap felkelsz, már máshogy nézel a napra.
Jodi Picoult Apró csodák című könyve pont ilyen. A rasszizmust vette főtémaként, ami, ha belegondolunk egy globális probléma. Egy dolog, amiről beszélnünk kell.
Nem könnyű téma, nem volt könnyű olvasni. Megterheli az olvasót lelkileg. Legalábbis velem ez történt.
A történetet három szemszögből olvashatjuk. Turk, a dühös apa, Ruth, a nővér és Kennedy, az ügyvédnő szemszögéből. Emellett még a múlt és a jelen is váltja egymást. Akármilyen bonyolultnak hangzik nem az. Így jobban beleláthatunk szereplőink életébe, múltjába, döntéseikbe.
Turk és Brit elvesztették a gyermeküket. Fájdalmuk hatalmas mértékű, hiszen a gyermeket elveszíteni szerintem a világ egyik legfájdalmasabb dolga. Turk egyáltalán nem volt szimpatikus, gyűlöltem az elejétől fogva. Rég váltott már ki könyv ennyire haragos érzelmet belőlem. Szó szerint sikítottam volna. Be akarták húzni a csőbe Ruth-ot, egy ártatlan nőt, aki csak tette, amire utasították.
Féltem attól, hogy tán nyer a pénz, vagy a rang...vajon megéri-e a küzdelem Ruth-nak? A bíróság vajon hinni fog neki? Mi van, ha az egésznek semmi értelme? Mi lesz Edisonnal?
Imádtam az első betűtől az utolsóig. A részletezés, a precizítás, amivel Jodi dolgozik figyelemreméltó. Plusz, ahogy ezt a fordító átadta nekünk, hát le a kalappal! Az első negyven oldal annyira nehéz volt. Jó bevezetés, erőteljes kezdés. Minden mondatnak hatalmas súlya volt.
Belegondolva, az egész könyvnek hatalmas értéke és súlya van.
Én nem ítélek el senkit, de nem értem az embereket, hogy miért tesznek ilyet. Hiszen mind ugyanolyanok vagyunk. Gyűlölhetünk embereket a tetteik miatt, de egy egész réteget azért, mert egyszer valaki rosszat tett?
Izgalmas, kegyetlen, igazi. A valóság. Ezt mondanám rá. Felnyitotta a szemem olyan dolgokra, amiken nem gondolkodom el csak úgy nap, mint nap. Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia! Mindenkinek rá kellene döbbennie a tetteinek súlyára. Mindenkinek magába kellene néznie.
Vajon megéri...megéri gyűlölködni?
Megéri egymásra mutogatni?
Kérdezem én...Megéri?
Megdöbbentő idézetek egy része:
– Ruth – szólal meg gyengéd hangon. – A barátaid ellened fordulhatnak, de tudod, mi a jó abban, hogy van testvéred? Örökké tart.
– Nem, a lényeg az, hogy élhetsz Rómában úgy, mint a rómaiak, de ettől a császár még nem enged be a palotájába.
Belefáradtam, hogy az egyetlen fekete nővér vagyok a szülészeten. Belefáradtam, hogy úgy teszek, mintha nem számítana. Belefáradtam, pont.
Tudom persze, hogy a rasszizmus létezik, és a Turk Bauer-félék a zászlóvivői, de akkor sem ítélem meg az egész kosarat néhány rohadt gyümölcs miatt.
Értékelés:
Kötelező! Mindenkinek!
0 megjegyzés