Szia, nekem a szüleim mindig engedték, hogy válasszak, mit akarok tanulni, milyen szakkörökre akarok járni, sőt egyetem után nagyon sokáig diplomás pultos voltam. Most már "fényben járó" lettem, de a munkám nem mondom, hogy elragadtat. Egyenlőre ugyan ez a kisebbik rossz, de keresem az utam folyamatosan. A pénz nem minden. De szükségeltetik a mindennapi élethez, és nagyon stresszessé tudja tenni a mindennapokat, amikor ki kell sakkozni, hogy mire mit és mennyit. Szerintem ez mindenkinél probléma, tök mindegy mennyit keres, az ember mindig többet akar szerintem. Na már most én még mindig képzem magam jobbra, néha balra, de eddig még nem találtam meg a számításom. Van idegenvezetői igazolványom, valutaváltó ügyintézői papírom, egy orosz-kínai BA diplomám, ezen túl beszélek még angolul és németül is. Van pultos és pultfőnöki tapasztalatom, gasztronómiai jártasságom, külföldi munkatapasztalatom, majdnem lett egy cukrász papírom, de abbahagytam, mert nem akartam végül cukrászként dolgozni a jövőben. Most programozni fogok elkezdeni megtanulni. Szerintem az ember ne nyugodjon bele, hogy dolgozni kell. Találjuk meg a nekünk megfelelő szakmát, amit örömmel csinálnánk életünk végéig akár. Na ennyit erről :D További szép napot!

Szia! Hú most nagyon jó témát választottál. Igazából azt gondolom, hogy ha valaki azt csinálja amit igazán szeret nem a pénz fog neki számítani. Saját bőrömön tapasztaltam, mikor egy olyan munkahelyen dolgoztam amit nem szerettem és a pénz sem volt túl jó, igaz már lejáróban volt a szerződésem, az egy nagyon rossz és motiválatlan időszak volt. Ellenben most sem keresek sokat, de azt és olyan munkakört látok el (kozmetikai tréner és lassan hatóanyag szakértőként), amit élvezek. Nekem a tanítás a sors feladatom, de nem mint tanár a hagyományos értelemben. Erre mindenkinek magának kell rájönni, ha nem tudja mit szeretne, vagy mi az a feladat ami neki jó lenne érdemes segítséget kérni. Például én számmisztikushoz mentem el, aki megerősített egy-két dologban. Ha valaki nem ennyire bátor vagy nem érdekli ennyire az ezo, annak egy jó életvezetési tanácsadót vagy coach-ot tudok javasolni, de mindenképpen az élet irányba fogja terelni vagy állítani és oda kerül(ünk) ahol lenni kell. Persze érdemes azt is megnézni, hogy mi az ami érdekel, mert ahhoz kapcsolódóan lesz meg a sors/élet feladat is.

A sárga csekk, vagy fehér, vagy elektronikus, nagy úr. Akkor is jön, amikor nincs semmilyen munkád. Mindegy, hogy a hiteled, vagy a rezsid miatt jönnek a csekkek, esetleg becsúszott egy-két büntetés mert rossz helyen parkoltál, vagy későn vetted észre a traffipaxot, ilyenkor mindegy, hogy mit szeretsz, vagy szeretnél csinálni.

Az ingyenes orvosi ellátás nem jelent egészséget. Hiába szajkózod, hogy az egészség mindennél fontosabb, a csekkek miatt teszed tönkre az egészségedet, utána pedig minden pénzedet orvosokra, gyógyszerekre költheted.

Addig van választásod, hogy mivel foglalkozzál, azzal, amit szeretsz, vagy azzal, ami jobban fizet, amíg az egészséged rendben, és nem te fizeted a csekkeket.

A legtöbbünk esetében arra, amit igazán szeretnénk csinálni, nincs fizetőképes kereslet, sem igény. A média igyekszik ezt oly módon cáfolni, hogy bemutatja, lám, a hülyeségre is van igény, de ez nem igaz. Komoly kitartás, gyakorlás, marketing és kreativitás nélkül, a hiányszakmákat kivéve a világ nem fogja megfizetni azt a munkát, amit kedvtelésből, szeretetből vagy elhivatottságból végzel.
Ha mégis van kereslet arra, amiben jó vagy, Magyarországon a támogatás helyett olyan engedélyekhez, feltételekhez, adókhoz kötik már az indulást is, hogy egy választásod marad:
Keresni egy jól fizető munkát.
Ha mellette marad még erőd azzal foglalkozni, amit szeretsz, ám nosza, de jól nézz utána, milyen rendelettel sújtanak le rád, ha netán még pénzt is kapnál érte.