Eilidh Lawson élete válságban van. A többéves sikertelen, meddőség elleni kezelések, egy hűtlen férj és egy nyomasztóan rátelepedő család a tűrőképessége határára sodorja. Összeomlik, és elmenekül az egyetlen helyre, amelyről úgy gondolja, hogy ott vigaszt lelhet – gyermekkora helyszínére, a Felföldre. Miközben összetört élete darabjait próbálja ismét egymás mellé illeszteni, találkozik gyerekkori barátjával, Jamie McAnenával, aki egyedül neveli a kislányát, Maisie‑t. Miután Maisie anyja Londonba ment, hogy karriert csináljon, és Jamie édesanyja, Elizabeth jobblétre szenderült, Jamie belenyugodott, hogy kéttagú család lesznek.
De néha nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek látszik. A sors különös útjai minden vonakodásuk ellenére újra meg újra összehozzák Eilidh-t és Jamie‑t. Mert amikor minden elveszni látszik, a segítség a legváratlanabb helyekről jöhet.
Kiadó: GABÓ
Oldalszám: 328 oldal
Ez a könyv összetört...apró darabokra szedte a lelkem. Nem is tudom, mivel kezdjem az értékelésemet. Annyi, de annyi gondolat kavarodik a fejemben. Az anyaság egy nő életében nagyon fontos dolog. Főleg olyanok számára, mint Eilidh. Ő egy olyan nő volt, aki szeretett volna egy kisbabát. Egy pici gyermeket, akiben látja egy részét. Egy igazi családot szeretett volna. De nem adatott meg neki a lehetőség...és szépen lassan testileg és lelkileg is összezuhant. A folyamatos "Sajnáljuk, de nem sikerült" mondatok után nem is tudom én mit kezdtem volna magammal. Amióta a húgom megszületett és édesanyám jobb keze lettem, belecsöppentem én is egy ártatlan kis teremtés mindennapjaiba, és megtudtam, hogy ennél jobb dolog nem is lehet a világon. Eilidhnek miért nem sikerült? Miért volt vele ilyen gonosz a sors? Miért?
Micsoda család az, aki nem tudja mi az a tapintalatlanság? Egyszerűen undorítóak voltak, már elnézést. Hogy veheti ennyire valaki semmibe a saját gyermekének az érzéseit? Eilidh szülei már az első perctől fogva nem tetszettek, aztán jött a kishúga...onnantól kezdve alig vártam, hogy túl jussak azokon a részeken, amikben szerepeltek. Borzalmas emberek. A sajnálatos dolog, hogy tényleg vannak ilyenek a valóvilágban is! :(
Eilidh számára a legjobb dolog volt a környezetváltozás. Újra elkezdett élni, nem kergette magát hiú ábrándokba, fel akarta építeni az életét. Nem akarta feladni a küzdelmet!
Megértettem az elköteleződés iránti vívódását is, és saját gondolatai olyanok voltak számomra, mintha kést döftek volna a szívembe.
Micsoda család az, aki nem tudja mi az a tapintalatlanság? Egyszerűen undorítóak voltak, már elnézést. Hogy veheti ennyire valaki semmibe a saját gyermekének az érzéseit? Eilidh szülei már az első perctől fogva nem tetszettek, aztán jött a kishúga...onnantól kezdve alig vártam, hogy túl jussak azokon a részeken, amikben szerepeltek. Borzalmas emberek. A sajnálatos dolog, hogy tényleg vannak ilyenek a valóvilágban is! :(
Eilidh számára a legjobb dolog volt a környezetváltozás. Újra elkezdett élni, nem kergette magát hiú ábrándokba, fel akarta építeni az életét. Nem akarta feladni a küzdelmet!
Megértettem az elköteleződés iránti vívódását is, és saját gondolatai olyanok voltak számomra, mintha kést döftek volna a szívembe.
"Mert ki akarna engem? Ki akarna olyan nőt, akinek nem lehet gyereke?"
"Felmondtam. Minden energiámat a célomra akartam összpontosítani, az egyetlen dologra, ami számított. Négy alkalommal akarták a babánkat belém ültetni – ők embriónak hívták, én a kisbabánknak. Négy alkalommal nem sikerült."
Az ilyen részeknél folyamatosan meg kellett állnom, leraknom egy pár percre a könyvet és próbáltam eltüntetni azt a fájdalmas érzést. Annyira jól átadta az érzelmeket! Már az első húsz oldal után a földre tiport. Hihetetlen.
"Most csak ketten vagyunk, mivel három évvel ezelőtt váratlanul meghalt az anyám. Azóta még közelebb kerültünk egymáshoz. Ő az én életem.
De amikor Maisie már ágyban van és a tűz parázslik csak ülök a kandalló előtt a kezemben egy pohár whiskyvel, a zsarátnokot bámulva, és belül jeges ürességet érzek, magányt, amely lassan beszivárog csontjaimba."
Jamie és a kis Maisie azonnal a szívembe lopták magukat. Nagyon szépen ábrázolta az írónő a folyamatot, ahogyan Jamie lassan rájön, hogy mire, kire van szüksége. A kötődés, ami apa és lánya között kialakult egészen figyelemreméltó.
Elizabeth. Egy anya, egy nagymama, egy szellem. Sok olyan történetet hallottam már, hogy a kisgyerekek látják az angyalokat. Itt pont ez történik. Néhol nevettem, néha komoly arccal olvastam az Elizabeth szemszögéből íródott jeleneteket.
A barátokra úgy ahogy Eilidh-nek, nekem is szükségem volt, ahhoz, hogy kirántsanak a mélyből. A sok mélyenszántó gondolat mellett legyen egy kis lazaság, egy kis nevetés.
Nagyon örülök, hogy moly.hu oldalon ráleltem drága @Bitten értékelésére, hogy ennek hatására kivettem a könyvtárból. Úgy érzem a lehető legjobb döntés volt. Érdekes, szívszorító történet. Darabokra szed, aztán összerak és egy boldog befejezéssel köszön el tőled. Viszont mellette elgondolkoztat..talán olyan dolgokról, amik eddig eszedbe sem jutottak.
Mert mindig akad egy második esély, mindig lesz egy második lehetőség! Csak sose adjátok fel! És a legfontosabb, hogy mindig lesz, ki vigyázni fog rátok! Teszem azt, családtag, egy jó barát, a szerelmed, vagy egy árnyék a sarokban...akkor se vagy egyedül.
Értékelés:
0 megjegyzés