"Szerettem volna megmutatni, hogy mi minden történhet épp csak néhány lépésre az életünktől, a házban vagy az utcában, ahol élünk."- interjú Tóth Bertók Eszterrel
- április 06, 2017
- By Bree
- 0 Comments
Nemrég elolvastam egy ifjú szerző könyvét, az "Amolyan lépcsőházi szerelmes" című romantikus regényt az Álomgyár kiadó jóvoltából. A könyv egy különleges, egyedi módon mutatja be a szerelmet. Az értékelésemet itt olvashatjátok róla.
Eszter elvállalta, hogy válaszol pár kérdésemre, a mai bejegyzés róla és a könyvről szól.
Milyen
érzés volt, amikor a kezedben tarthattad életed első könyvét?
Amikor először a kezembe vettem, fel sem
fogtam, hogy a saját könyvemet szorongatom. Úgy lapozgattam, mint egy
könyvesboltban vásárolt kötetet. Aztán, mikor megszagoltam – ahogy minden új
szerzeményt –, tudatosult bennem, hogy „ez az én munkám, a könyv, amit annyira
szerettem volna már nyomtatásban látni”. Összeszorult a gyomrom, nagyon boldog
voltam.
Mindig
is írónő szerettél volna lenni?
Sokáig hivatásos néptáncos szerettem volna
lenni, de a térdem nem értett egyet a dologgal, így több mint tíz év tánc után
másik pályát választottam. A Pécsi Tudományegyetem Filmelmélet és filmtörténet
szakára jelentkeztem, ott kezdtem el úgy igazából írni, leginkább
filmkritikákat. Már akkor éreztem, hogy szeretem az írást, ezért a mesterképzés
után jelentkeztem Petőcz András szépíró kurzusára, ahol folyamatosan írtunk, s
meg is osztottuk egymással a műveket és a velük kapcsolatos véleményünket.
Tulajdonképpen ez a kurzus adta meg az utolsó lökést: rájöttem, hogy akkor
vagyok igazán önmagam, mikor írok.
Honnan
jött az ötlet, hogy ezt a szerelmet ilyen módon mutatod be a könyvben?
Magától értetődő volt, hogy nem csupán a
szerelemről akarok mesélni. Azért is lett a könyv amolyan szerelmes: bár egy
furcsa párkapcsolat alkotja a fő motívumot, fontos szerepet kap sok más személy
és tényező is. Például a kábítószer-függőség vagy a családon belüli erőszak. Szerettem
volna megmutatni, hogy mi minden történhet épp csak néhány lépésre az
életünktől, a házban vagy az utcában, ahol élünk. Ezek pedig meghatároznak
minket: hiszen minden apró dolog szerepet játszik abban, milyen emberek
leszünk, tudunk-e boldogan élni. Ezt szerettem volna megfogalmazni a könyvben.
A
szereplőid mind kitalált személyek vagy kötöd egy-egy emberhez az életedben?
Ha azt mondanám, hogy egytől egyig
kitalált szereplők, nem mondanék igazat. Létező személyek és emlékek ihlették a
karaktereket, de senkit sem emeltem át egy az egyben a valóságból. Inkább azt
mondanám: azokból az emberekből gyúrtam össze a hőseimet, akikkel életem során
találkoztam.
Nagyon
tetszik a könyv borítója. A te ötleted volt, vagy közös munka a kiadóval?
Közös munka volt. A kiadó grafikusa
találta a képet, s mikor elküldte nekem, azonnal tudtam, hogy ez az.
Sok időbe telt a regény megírása?
Körülbelül egy év alatt készült el, de közben volt egy többhónapos szünet. Mikor befejeztem Gerda részét, félretettem kicsit.
Várhatunk
még tőled műveket?
Igen. Nemrégiben kezdtem bele a második
regénybe, mely nem lesz kevésbé nehezen emészthető, mint az Amolyan lépcsőházi, szerelmes.
Számomra
a könyv egy igazán különleges történet volt. Egyedi. Te kinek ajánlanád
legfőképpen?
Erre a kérdésre nehéz válaszolni, hiszen
az a legnagyobb vágyam, hogy minél többen olvassák, ugyanakkor tisztában vagyok
vele, hogy ez egy olyan történet, melyet cseppet sem könnyű olvasni. Ezért
legfőképpen azoknak ajánlom, akik nem egy kimondottan romantikus történetre
vágynak, illetve azoknak az olvasóknak, akik szeretnének egy újabb példát látni
arra, mennyiféle szerelem van.
Köszönöm az interjút!
0 megjegyzés