Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg...
Codyt óriási megrázkódtatás éri, amikor a legjobb barátnője, Meg öngyilkosságot követ el egy motelszobában. Mindent megosztott Meggel, és Meg is vele – hogy tehetett ilyet minden előzetes figyelmeztetés nélkül? Amikor Cody elutazik az egyetemi városba, ahol Meg tanult...
Mint tudjátok múlthét pénteken elindítottam egy kis húsvéti játékot. 17-en jelentkeztetek a játékra, és végre eljött a pillanat ahhoz, hogy kisorsoljuk a nyerteseket. Mindenekelőtt szeretném megköszönni az összes résztvevőnek, nagyon jó volt olvasni, hogy ki-hogyan ünnepli a Húsvétot....
Sziasztok! Immár a mai nappal sokaknak elkezdődött a párnapos szünet, amit mindenki saját maga módján használ ki. Ma takarítás és sütés-főzés közben elgondolkodtam azon, hogy nálunk a családban hogyan is telt el a húsvét. Mit szoktunk csinálni...de aztán...
Öt hulla. Egy tetthely. Egy közös pont. Vagy mégsem? Egy átlagosnak induló napon, a szennyvíztelepen öt női holttestet találnak. Látszólag egyetlen közös ponttal: Lolával. Az ügy felgöngyölítését láthatatlan erők gátolják, így az lezáratlanul már-már a feledés homályába merül. ...
E családi spirituális esettanulmány megosztásának több oka van. Először is egy önvallomás, mellyel főként édesanyáknak szól. Másrészt hasznos üzenetek csokra, mely segíthet abban, hogy más családok, ahol hasonló „problémával” küzdenek mint a szerző, ne kövessék el azokat a...
"Mindegyik könyv, történet egy-egy újabb megélt élet."- Interjú a Kitablar bloggerinájával
- április 08, 2017
- By Bree
- 5 Comments
Barbival tavaly nyár eleje óta vagyunk jóban. Egy Facebookos csoport által ismerkedtünk meg és azóta is nagyon jó barátnők vagyunk. Ő volt az, aki bevezetett a blogolás világába, a pesti élet rejtelmeibe, sok jó könyvet ajánlott és komolyan mondom nélküle nem tudom, hogy most írnéké-e a saját blogomra értékelést. Igazán pörgős lány, de nagyon jószívű, kedves és hát KÖNYVMOLY! Egy könyvmolyt csak szeretni lehet nem?
Páran már biztos ismeritek is :)
A mai bejegyzés róla szól :)
-Mióta vált részeddé az olvasás?
Igazából már olyan régen, hogy nem is emlékszem. Talán akkortól lehetne nálam számítani, amikor beiratkoztam a községi könyvtárba. Onnantól kezdve faltam a könyveket, mindig hatalmas kupacokkal tértem haza, és következő héten megint mentem, és vittem vissza, amiket kiolvastam, hogy hozzak haza újakat. Azóta ez a rajongás már magasabb fokra lépett, már saját magam is veszek könyvet, emlékszem az első előrendelésemre, mennyire izgultam az átvételkor. Aztán az első könyvfesztiválos és könyvhetes élményem, dedikálásom... És az az igazság, hogy azóta se untam meg a dolgot. 😀
-Mikor döntötted el, hogy blogolni fogsz? Hogy jött az ötlet?
Igazából a blogos karrierem nem a Kitablarral, vagyis a könyves oldalammal kezdődött. Előtte nagyjából másfél évvel nyitottam meg az első blogomat, egy történeteset. Akkori barátnőmmel döntöttük el, és ketten fogtunk neki a bloggerkedésnek, azóta ő már felhagyott vele, nekem meg az életem egyik legfőbb részévé lett. Nem is tudnám felsorolni, mi mindent köszönhetek ennek a "hobbynak". A Kitablart pedig azért nyitottam meg, mert egyszerűen imádok a könyvekről beszélni, bár ez a helyzet eléggé egyirányú dolognak tűnhet, mégis úgy érzem, főleg amikor más olvasók reagálnak az egyes értékelésekre, hogy ez rendesen kétirányú beszélgetés. Csak nem a szokványos módon.
-Mi a hobbid?

-Te is írsz?
Igen. Bár a fentebb említett történetes blogjaim egy része szünetel, annak ellenére, hogy nem publikálom, titokban a word doksik gyűlnek az asztalomon.
-Általában milyen műfajú könyveket olvasol?
Menthetetlenül romantikus lélek vagyok, így nem hátrány egy olvasmányomban, ha van benne szerelmi szál.
-Mit olvastál utoljára?
Hajdú.Antal Zsuzsanna: Léggömbök. :)
-Mit jelent számodra az olvasás?
Egy külön világot. Mindegyik egy-egy alternatív univerzum, ahova bármikor menekülhetek, ha nem akarok a zord valóságban élni. Mindegyik könyv, történet egy-egy újabb megélt élet.
-Jelenleg sok olvasnivaló könyv vár rád a polcodon?
Igen, elég nagy kupacokban állnak a kiolvasatlan könyvek, ezzel mindenképp kezdenem kéne valamit a közeljövőben...
-Tudod már milyen területen akarsz elhelyezkedni a jövőben?
Eléggé humán gondolkodású vagyok, szóval mindenképp valami hasonlóval szeretnék foglalkozni a jövőben, néztem már ki pár egyetemet, szakot. Remélem, sikerül majd valamelyikre bejutnom.
2016. augusztus 13 :)
Köszönöm az interjút! ❤
Megtört szívű lány Ádáz harcos Leendő hős Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán? TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A...
„- Mindig vitt téged, akárhova is ment. Te voltál a mindene. Annyira szeretett téged.” Ha lenne esélyem találkozni veled...látnád rajtam az egész eddig életem. A nélküled töltött napokat, hónapokat, éveket. Hiszen ismersz, mint a saját tenyeredet. Tudnád, hogy...
"Szerettem volna megmutatni, hogy mi minden történhet épp csak néhány lépésre az életünktől, a házban vagy az utcában, ahol élünk."- interjú Tóth Bertók Eszterrel
- április 06, 2017
- By Bree
- 0 Comments
Nemrég elolvastam egy ifjú szerző könyvét, az "Amolyan lépcsőházi szerelmes" című romantikus regényt az Álomgyár kiadó jóvoltából. A könyv egy különleges, egyedi módon mutatja be a szerelmet. Az értékelésemet itt olvashatjátok róla.
Eszter elvállalta, hogy válaszol pár kérdésemre, a mai bejegyzés róla és a könyvről szól.
Milyen
érzés volt, amikor a kezedben tarthattad életed első könyvét?
Amikor először a kezembe vettem, fel sem
fogtam, hogy a saját könyvemet szorongatom. Úgy lapozgattam, mint egy
könyvesboltban vásárolt kötetet. Aztán, mikor megszagoltam – ahogy minden új
szerzeményt –, tudatosult bennem, hogy „ez az én munkám, a könyv, amit annyira
szerettem volna már nyomtatásban látni”. Összeszorult a gyomrom, nagyon boldog
voltam.
Mindig
is írónő szerettél volna lenni?
Sokáig hivatásos néptáncos szerettem volna
lenni, de a térdem nem értett egyet a dologgal, így több mint tíz év tánc után
másik pályát választottam. A Pécsi Tudományegyetem Filmelmélet és filmtörténet
szakára jelentkeztem, ott kezdtem el úgy igazából írni, leginkább
filmkritikákat. Már akkor éreztem, hogy szeretem az írást, ezért a mesterképzés
után jelentkeztem Petőcz András szépíró kurzusára, ahol folyamatosan írtunk, s
meg is osztottuk egymással a műveket és a velük kapcsolatos véleményünket.
Tulajdonképpen ez a kurzus adta meg az utolsó lökést: rájöttem, hogy akkor
vagyok igazán önmagam, mikor írok.
Honnan
jött az ötlet, hogy ezt a szerelmet ilyen módon mutatod be a könyvben?
Magától értetődő volt, hogy nem csupán a
szerelemről akarok mesélni. Azért is lett a könyv amolyan szerelmes: bár egy
furcsa párkapcsolat alkotja a fő motívumot, fontos szerepet kap sok más személy
és tényező is. Például a kábítószer-függőség vagy a családon belüli erőszak. Szerettem
volna megmutatni, hogy mi minden történhet épp csak néhány lépésre az
életünktől, a házban vagy az utcában, ahol élünk. Ezek pedig meghatároznak
minket: hiszen minden apró dolog szerepet játszik abban, milyen emberek
leszünk, tudunk-e boldogan élni. Ezt szerettem volna megfogalmazni a könyvben.
A
szereplőid mind kitalált személyek vagy kötöd egy-egy emberhez az életedben?
Ha azt mondanám, hogy egytől egyig
kitalált szereplők, nem mondanék igazat. Létező személyek és emlékek ihlették a
karaktereket, de senkit sem emeltem át egy az egyben a valóságból. Inkább azt
mondanám: azokból az emberekből gyúrtam össze a hőseimet, akikkel életem során
találkoztam.
Nagyon
tetszik a könyv borítója. A te ötleted volt, vagy közös munka a kiadóval?
Közös munka volt. A kiadó grafikusa
találta a képet, s mikor elküldte nekem, azonnal tudtam, hogy ez az.
Sok időbe telt a regény megírása?
Körülbelül egy év alatt készült el, de közben volt egy többhónapos szünet. Mikor befejeztem Gerda részét, félretettem kicsit.
Várhatunk
még tőled műveket?
Igen. Nemrégiben kezdtem bele a második
regénybe, mely nem lesz kevésbé nehezen emészthető, mint az Amolyan lépcsőházi, szerelmes.
Számomra
a könyv egy igazán különleges történet volt. Egyedi. Te kinek ajánlanád
legfőképpen?
Erre a kérdésre nehéz válaszolni, hiszen
az a legnagyobb vágyam, hogy minél többen olvassák, ugyanakkor tisztában vagyok
vele, hogy ez egy olyan történet, melyet cseppet sem könnyű olvasni. Ezért
legfőképpen azoknak ajánlom, akik nem egy kimondottan romantikus történetre
vágynak, illetve azoknak az olvasóknak, akik szeretnének egy újabb példát látni
arra, mennyiféle szerelem van.
Köszönöm az interjút!