Interjúsorozatom harmadik résztvevője Jandácsik Pál! Még egyszer köszönöm, hogy részvételeddel támogatod a projektet! :)
"– Min gondolkozol?
– Csak a jövőn. Szerinted mit hozhat?
– Különlegességet. A jövő tele van meglepetésekkel, mint egy kibontatlan ajándék. Tudod, hogy mit szeretek egy ajándékban, amikor megkapom? Kibontani. A kibontás öröme, a várakozás feszültsége, ez a varázsa."
1. Hogy történt? Hogyan váltál íróvá?
Az Athenaeum kiadó Gyöngyhalász szerzőválogató piknikjén debütáltam 2015-ben, mint szerző (bár korábban is jelentek meg rövidebb írásaim, illetve magánkiadással is próbálkoztam). A 2016-ban megjelent Állatok maszkabálja az első igazán nagy lépés az írói életemben, hiszen hagyományos, országos kiadásban jelent meg.
2. Szerinted mindenkiből lehet író?
Ha kitartó, alázatos és rugalmas. Véleményem szerint az „íróság” nem egy konkrét állapot, hanem egy folyamat. Nyitottan kell gondolkodnod, érzékenynek kell lenned a világ problémáira. Ha szemellenzőt veszel fel, akkor elsiklasz fontos dolgok felett. Ha csak magadból akarsz építkezni, egy idő után elfogy az alapanyagod. Könnyű íróvá válni, de „jó íróvá” építeni magad már sokkal nehezebb. Sok írástechnikai dolgot el lehet sajátítani tanulás, gyakorlás révén, de néhány dologra születni kell – ami nem feltétlenül az íráshoz kötődik: képes vagy-e elfogadni más embereket, és ez által más szemszögeket? Általános népbetegség, hogy az olvasók a karaktereket az íróval azonosítják. Természetesen vannak szereplők, akik egyfajta írói szócsőként funkcionálnak, de nem mindenki. Az élet túl rövid ahhoz, hogy mindent megtapasztaljunk; szerencsére valamit sosem fogunk – de a karaktereknek hitelesen kell beszélniük ezekről az élményekről is. Szerintem ez az igazi bravúr: jól leírni valamit, amiről nincs saját tapasztalatod. Semminek sem kell igazinak lennie. De ha az illúzió megvan, azt jelenti, jó munkát végeztél.
3. Íróként nehéz lehet kizárni a történeteidet az életedben. Nálad hogy van ez? Hagynak a karakterek élni?
Nem a karakterek nem hagynak élni, hanem egy történet, amit el kell mesélnem, le kell írnom – máskülönben megfojt.
4. Ha olvasok, akkor néha több könyvbe is belekezdek. Te tudsz egyszerre több könyvet írni?
Én csak egyszerre egy könyvet tudok olvasni, mert szeretek elmerülni a világában. Ugyanez a helyzet az írással is. Nem tudom megosztani a figyelmem – rossz pasi szokás. :D
5. Mi volt eddig a legfurcsább helyzet, amikor ihletet kaptál, és azonnal írnod kellett?
Az azonnali írás nem mindig jön össze. Csak gépen írok, csak egyedül, amikor senki sem zavar – általában éjszaka, így addig érlelem az ötleteimet. Az ihlet sokszor előzmény nélkül érkezik a legfurcsább szituációkban, amelyeknek általában semmi közük magához a történethez (fürdőkádban, munkahelyre menet stb.) Egy kerti munka alatt fogalmazódott meg bennem a gondolat: mi lenne, ha Halloweenkor az állatok emberi arcokat viselnének? Ebből született meg az Állatok maszkabálja.
6. Mi a szertartás? Fejezd be a mondatot! „Amikor én írok, akkor...”
…jobb, ha nem b*szogatsz. :D”
7. Van olyan történeted, amit befejeztél, de nem tervezed megmutatni a világnak?
Nincs.
8. Nehéz írni?
Aki nem ír, annak bizonyára. :D
9. Találtál már ki új szavakat írás közben?
Szeretek kutatómunkát végezni és egyes témák mögé tudományosabb hátteret pakolni. Ha áltudományoskodom, a hitelesség miatt muszáj nem létező fogalmakkal is dobálóznom.
10. Az, hogy íróvá váltál sok új dolgot hozott az életedbe. Minek örülsz a legjobban?
Annak, hogy a történeteim által sok érdekes emberrel megismerkedem.
0 megjegyzés