A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…
Oldalszám: 392 oldal
Hogy került a kezembe?
Az első "rázós" könyvem, és azt hiszem, hogy nem az utolsó. Én, én csak jót hallottam erről a könyvről. Nem olvastam fülszöveget, semmit sem. Tudtam, hogy megrendítő lesz. Sok véleményt láttam már róla neten. De hogy ennyire! Na azt végképp nem gondoltam volna.
Egyszerűen fantasztikus. Még most is a könnyeimet törölgetem és, ha arra gondolok, hogy mi történt megint elkap a sírás. Testvérszerelem. Létezik? Nem létezik? Elítéled vagy sem?
Vannak-e valós határai a szerelemnek?
Hogyan is lehetne nézni ezt a könyvet. Az a helyzet, hogy én ennél a témánál teljesen pártatlan vagyok, viszont ez a könyv, teljesen úgy adta át a dolgokat, hogy akartam a boldog befejezést. Bíztam abban, hogy lesz egy megoldás. A végtelenségig az utolsó oldalakra bíztam magam.
Annyira szépen megvoltak írva a fejezetek, jót akartam Mayának, Lochie-nek, és mindenkinek. Én magam is éreztem a fájdalmat, a sok kínlódást, tudtam milyen lehet gyerekeket nevelni, anya nélkül lenni, elveszve a világban.
Két fiatal, akik végre megtalálták egymást, megtalálták a kirakós másik felét, az élet értelmét.
"Azt hiszed, senki nem ért meg téged, mondanám szívem szerint, de tévedsz. Én megértelek. Nem vagy egyedül."
Aztán a világ ellenük fordult. Kegyetlenül, borzalmasan. A szívem darabokra szakadt.
"Valami eltört bennem."Lochan élete, és minden, amit megtudtunk róla egyszerűen borzasztó. Hihetetlen, hogy mit tud tenni egy átlagos fiúból a válás, a környezetváltozás, a harag, a felelősség.
Az írónő teljesen abba a hitbe rengetett, hogy jó vége lesz. A jövő fokozatos építése, a növekvő feszültség, a hirtelen boldogság. Felkészített a tetőpontra, ahol aztán minden romba dőlt.
"Nem akarom, hogy Kit szégyenkezzen miattam. Nem akarom, hogy meggyűlöljön, annak ellenére, hogy néha mintha én is gyűlölném őt."Mi lett volna, ha....?
Feltenném a kérdést, és várhatom a választ. Az a gond, ezzel a mondatkezdéssel, hogy már teljesen mindegy. Mert megtörtént. Bárhogy is próbálom a fejemben jóra megírni, a történet végét akkor is az írónő írta, és megváltoztatni nem tudom. Bárcsak tudnám!
Azt kell, hogy mondjam ez egy lélekszaggató történet. Nem mondom, hogy tetszett, mert nem a jó szó erre a könyvre. Inkább azt mondom, hogy minden egyes szava megérte. Az írónő stílusa, a témafeldolgozás, a szereplők...egyszerűen minden.
Nincsenek szavaim.
A címe teljesen tökéletes. Kimondhatatlan...és a borító.Tükröz mindent.
"A család a legfontosabb a világon."
"Ők az életem. Nélkülük egyedül lennék a földön."
Ez a könyv gyilkol. Megöl teljesen.
3 megjegyzés
Imádom <3
VálaszTörlésÉn is olvastam a könyvet és nagyon megrendítőnek éreztem. Az nagyon tetszett benne, hogy nem a testiség oldaláról közelíti meg, hanem a lélek útján. És ez az ami nagyon borzasztó. Sokszor feltettem én is magamnak a kérdést: mi lett volna ha ez a két fiatal egy normális családban nő fel? Vajon akkor is egymásba szeretnek? Nem hiszem. Jómagam éreztem, hogy nem lesz boldog a vége. mert egy ilyen történet sajnos nem érhet jó véget. Ha együtt is maradhatnak, a társadalom kiközösítette volna őket, nem lett volna nyugalmuk sehol. A vége nagyon megrendítő: Lochan megadja az újrakezdés lehetőségét a többieknek, magának pedig a szabadságot. Örülök, hogy elolvastam, mert tényleg elgondolkodtatóan és szépen volt megírva! Örülök, hogy te is olvastad és hoztál róla véleményt!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy ezt leírtad. :) nagyon igazak szavaid Tekla :) én abban bíztam, hogy kiderül mégsem testvérek...de ennek nagyon kevés esélye volt. Nagyon nehéz könyv, kell hozzá egy adag erő. :)
Törlés