Mia Kelly elit egyetemen végzett diplomás, klasszikus képzésben részesült zongorista, egy gyakorlatias gondolkozású anya és egy különc apa lánya. A diploma megszerzése után nem találja a helyét. Azon őrlődik, hogy üzleti végzettségével kezdjen-e valamit, vagy a zenében mélyedjen el, amit szenvedélyesen szeret.
Amikor édesapja váratlanul meghal, úgy határoz, hogy amíg ki nem találja, mihez kezdjen a saját életével, addig az apjáét folytatja. Ann Arbort New York Cityre cseréli, és átveszi apja kávézójának vezetését. A népszerű találkozóhely törzsközönségét fel nem fedezett helyi zenészek, művészek alkotják. Mia eddig távol tartotta magát az izgalmas és kiszámíthatatlan művészléttől, de a váratlan találkozás Will-lel, az édes, helyes, elragadó gitárossal, bepillantást enged neki ebbe a világba. Amikor a srác a barátja, majd a lakótársa lesz, Mia minden tőle telhetőt elkövet, hogy elnyomja a lelkében dúló szenvedélyt, amit iránta és a zene iránt érez, de apja öröksége lassanként megnyitja a szívét.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 336 oldal
Ez a könyv valóban édes volt. Néha annyira, hogy már soknak véltem.
Milyen lehet megtalálni önmagunkat? Milyen érzés csak hagyni, hogy a dolgok megtörténjenek? Milyen érzés szeretni? Mia folyamatos nyüglődésétől már téptem a hajam, de végül rájött az élet csodájára. Nagyon sokan küzdhetnek úgy, mint Mia. Folyamatosan a jövőn gondolkoznak, azon, hogy mi éri meg. A legkisebb dologból is hatalmas gondot csinálnak, és félnek lépni egyet előre. Na, ezt nagyon jól megmutatta a könyv. Magamra ismertem kicsit. Egy ilyen világban, ahol manapság mi élünk kevésbé becsülik meg a művészetek iránti rajongást. Persze Amerikától, mi elég messze állunk, de gondoljunk csak bele. Ki tudja mennyi elveszett tehetség van köztünk mégsem merik megpróbálni, mert nem látják benne az életet, a reményt. Ez sok mindenben függ azoktól az emberektől, akik körülvesznek minket.
Imádtam Jennyt. Próbált Miának segíteni abban, hogyan találja meg saját magát. Le akarta dönteni a falakat a lány körül, hogy végre tisztán lásson. Ellenben Will bátyja és Robert szinte lenézőnek gondolták ezt az egészet, pedig Willnek igazán volt tehetsége. Annyira rossz lehet, ha nem támogatnak. Akárhogy is gondoljátok, de szerintem nagyban függ egy álom megvalósítása attól, hogy kik állnak melletted.
Willbur :P egy kitartó, türelmes gitáros csávó, tele jó indulattal, zenész tehetséggel és szívből jövő szerelemmel. Mia pedig egy lány, aki keresett valamit az életében. Az út nagyon kanyargós volt, és néha belelépett pár mély gödörbe, de végre célhoz ért.
Viszont, azt nem tudom kihagyni, hogy néha letettem a könyvet Mia őrült hajlamai miatt. "Csak barátok vagyunk. Haver így, haver úgy" Basszus, itt van a pasi, aki szeret téged. Ne mááár!!!
Az egész keret, amire az írónő építette ezt a könyvet igazán varázslatos és ötletes. Érdemes elolvasni, kikapcsolódásnak nagyon jó :)
Örülök, hogy a művészetek, a zene, az írás is nagy szerepet kapott benne. A borító is szintén gyönyörű :)
Kedvenc idézet :
Kedvenc idézet :
"– Tudod, azt mondják, hogy akik együtt néztek szembe a halállal, azoknak egy életre összefonódik a sorsuk.
Felnevettem.
– Aranyos vagy, Will.
– Pedig az ellenállhatatlanra hajtottam – felelte pimasz vigyorral."
1 megjegyzés
Kíváncsi vagyok rá❤
VálaszTörlés