R. Kelényi Angelika: Az ártatlan


1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.

Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?

Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek. 
Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.

R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet mesél el. Ahogy azt már megszokhattuk, írása nem nélkülözi a romantikát, a politikai cselszövést és a korhű történelmi háttér megjelenítését sem.

Kiadó: Álomgyár 
Oldalszám: 448 oldal

Elsősorban szeretném megköszönni az Álomgyár kiadónak és az írónőnek a recenziós példányt. Örülök, hogy vasárnap személyesen is megismerhettem őt. :)


"Micsoda istentelen gondolatok!"


Amikor elkezdtem ezt a regényt olvasni eszembe se jutott volna az, hogy ennyire tetszeni fog. Nagyon sok ajánlót hallottam róla, molyon 100%-os értékelése volt, több molytársam is imádta. Már értem miért! Ez valami hihetetlen jó volt!

Kezdjük az elejéről. Mit is kaphatunk ettől a könyvtől? Mi vár ránk, olvasókra?

Flóra a mű főszereplője útnak indul testvére, Dorottya megkeresésére. Át tudtam érezni félelmét. Atyja halála után már csak ő maradt neki. Nem is tudom, én hogy tudnám feldogozni, ha valamelyik testvérem nem adna hírt magáról, főleg egy olyan világban, amibe Flóráék éltek. Belegondolni is rossz, valószínűleg én is minden követ megmozgatnék a felkeresésükre. Flóra mindent egy lapra feltéve elindult Báthory Erzsébet udvarába. Vajon milyen tényekkel szembesül a palotában? Hová tűntek a cselédlányok? Vámpír áll a gyilkosságok mögött? Lehet hinni a szóbeszédnek?
Higgyétek el ebben a könyvben semmi sem lesz az, aminek látszik! Kísértett a történet álmomban és nappal is. Folyamatosan ekörül forogtak a gondolataim. Vajon ki a gyilkos? Mi lesz a következő lépés? Dorottya életben lehet?
Dolgoztam, így nem tudtam leülni és nyugodtan olvasni, de minden egyes délelőtt az foglalkoztatott vajon mit tudok majd meg a következő fejezetekben. Egyre csak fogytak a napok, lapok és a végén úgy éreztem mintha a világ felfordult volna! Garantáltan meglepetést okozott a tény a gyilkos kilétéről, a grófnőről, az emberekről. Elgondolkoztatott azon, hogy mennyire jól eltünteti a fekete foltokat egy emberről a híre, neve, szakmája. Mennyire sok az olyan ember, aki nem látja a fától az erdőt és nem veszi észre az igazi gonoszt. Plusz, hogy mennyire segít egy gondosan felépített múlt is ebben.

Erős karaktereket kaptunk, imádtam őket! A romantikus szál is nagyon jól fel volt építve. Egy ideig azt hittem, hogy idegesíteni fog a sok „kegyed”, de aztán a fejemben kirajzolódtak a jelenetek és olyan különlegesnek találtam. Éreztem a kifinomultságot, a tiszteletet a mondatokban. 
Érdekes volt ebbe a világba csöppenni, hihetetlen gyorsan magába szippantott a történet és komolyan mondom, tényleg nem hagyott nyugodni! :) 

Egy irtó izgalmas kaland, rejtély, romantika és egy kis ártatlanság...Krimi, vér, szenvedés. WOW!
Ugye Ti is késztetést éreztek, hogy elolvassátok?

Életem egyik legjobb és legizgalmasabb történelmi regénye lett *.* Nem szoktam ilyen műfajban olvasni, de azt hiszem itt az ideje!

Ne! Nem lehet így vége! Nem, nem és nem! Keresgélem a további oldalakat, de nem találom. Drága írónő, hova tűnt a többi oldal?:( Így nem lehet abbahagyni! :D

Kedvenc idézetek: 
"(…) az el nem csókolt csók."

"Arra sem hagyott időt, hogy egy pofonnal jutalmazzam sajátos módszerét, ráadásul volt nagyobb gondom is, mint a sértett büszkeségemen rágódni."

"Most nagyon úgy tűnt, minden mese csak a vágyat tükrözi, nem a valóságot, hisz pillanatnyilag az én mesémben a gonosz állt nyerésre, s a jó csupán a szenvedést kapja, nem éri meg, hogy megízlelje a győzelmi mámort…."

Értékelés: 

You Might Also Like

0 megjegyzés