Bree S. világa

A Pellengérre állított Írónő! Lázadnak a Karakterek! Aiden Cross #6

szeptember 17, 2018
By Bree
0 Comments

Következik a második felvonás. Stúdiónkat meglátogatta Aiden Cross, akit az Eltitkolt múltban ismerhettük meg, majd a nagy sikerű könyvnek hála egy egész több száz oldalas kapott. Amikor elvállalta, hogy teremtőjével beszél, még nem gondoltunk bele Anne L. Greennel, hogy egy ilyen jó délutánban lesz részünk.

Viszont nem is húzom tovább a szót! Hölgyeim és Uraim! Élőben Aiden Cross, a lázadó fiú!

Aiden: Szinte tudtam, hogy én se maradok ki a szórásból pedig lapítottam, hátha elfeledkezel rólam.

Anne: Hogy te? Lapítottál? Ne röhögtess! Aki olvasta az Elvarratlan szálakat, tudja, hogy te egy vérbeli lázadó vagy, és az ilyenek sosem maradnak ki SEMMIBŐL.

Aiden: Én lázadó? Nem tudom, miért, de mintha enyhe élt fedeztem volna fel a hangodban. Pedig… Olyan vagyok, amilyenek megalkottál. Tudod, hogy van az. A vér nem válik vízzé - incselkedett Aiden.

Anne: Hogyne, fogd csak rám nyugodtan.

Brigi: Beszéljünk fontosabb dolgokról. Aiden - fordultam hozzá. - Lenne mondanivalód Anne számára?

Aiden: Mondanivalóm? Sokkal inkább elszámolnivalónk van egymással. Tudod, mi fájt a legjobban? Az a golyó. Nem vagy normális! Majdnem meghaltam - mondta komoly hangon.

Anne: Ha valaki, akkor én tudtam, hogy túléled. De bevallom. Jólesett golyót ereszteni beléd - nevettet fel Anne.

Aiden: Azt azért be kell ismernem, a Maffia doktorának lenni menő volt.

Anne: Nem féltél, hogy nem éled túl?

Aiden: Félni? Anne... odavoltál értem, tudtam, hogy vigyázol rám - kacsintott Aiden Annere.

Anne: Látod, erről beszélek! Egy percig sem tudsz komoly maradni. Ne flörtölj velem! Házas vagyok! - dörrent rá Anne.

Aiden: Na és! Mikor zavart az engem? Én is az vagyok - vont vállat Aiden.

Anne: Egy szörnyet teremtettem...de milyen jóképű szörnyet.

Aiden: Te mondtad, nem én - vigyorgott önelégült arckifejezéssel. - A te agyszüleményed vagyok. Egyébként pedig, hogy jót is mondjak, briliánsan beteg elmére vall, ahogy megmentetted az irhám. Ah, apropó Collins. Őt kedveltem. Miért kellett őt, elveszítenem?

Anne: Mert az élet nem mindig igazságos, Aiden. Sőt! Többnyire nem az...

Aiden: Látom, Brigi már feszeng. Jelzi, hogy térjek a lényegre. De utálom ezeket a műsorokat, mindig sürgetik az embert.

Brigi: Valahogy úgy! Na, de térjünk a szerelmi életedre!

Aiden: Ne is idegesíts vele! Azt hittem, megfojtom a sorsom íróját. A szerelem és én? Nem lehetett volna ez egy sima krimi?

Anne: Nem.

Kínos csend.

Aiden: Miért nem? - erősködött Aiden.

Anne: Mert én nem úgy akartam, és biztosra veszem, ha megkérdezed az olvasókat, ők sem. Jól áll neked az érzelmi vívódás.

Aiden: Kitépted és megtiportad a szívem - méltatlankodott.

Anne: Szíved? Meglepő, hogy volt egyáltalán. Abban sem voltam biztos, hogy van. Tudnod kellett, milyen az, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt te szeretnéd.

Aiden: Szerencséd, hogy bírom a humorod - ingatta a fejét Aiden.

Brigi: Jöhet egy kis érzelmi rész. Anne, miért írtad meg Aiden sztorijtát?

Anne: Mert kíváncsi voltam, mi rejtőzik benne. Már kisfiúnak is olyan cuki volt - borzolta össze Aiden haját.

Aiden: Hé, ezt ne! Erre allergiás vagyok.

Anne: Szerinted nem tudom? - nevetett Anne. - Ismerlek, mint a rosszpénzt. Én viszont arra lennék kíváncsi, te miért vagy hálás nekem?

Aiden: Hálás? Mondom én, hogy jó a humora - kacagott. - De, hogy ne csak szekáljalak, két dologért tényleg hálás vagyok neked. Alexért és Lexie-ért. Ha ők nincsenek…

Anne: Akkor a nők egy gátlástalan maffiózó személyében ismerhetek volna meg téged.

Aiden: Imádtak volna - somolygott.

Brigi: Pontosan...hisz tudjátok, a nők mindig a rossz fiúkhoz vonzódnak!

Nevettünk, kulisszatitkokról beszélgettünk, közben pedig megérkezett Reggie Reynolds is, de az már egy másik történet. Köszönöm, hogy itt voltatok!

Ha nektek lennétek Aidenhez kérdésetek, mi lenne az?

További interjúkért:

Matt Johnson interjú

Alexander Cross interjú

Baráth Viktória: Az igazság nyomában 🎀 AJÁNLÓ 🎀

szeptember 04, 2018
By Bree
0 Comments

Perzselő hangulat a tárgyalóteremben

Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik...

Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében?

Baráth Viktória, a kétszeres Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának első része romantikában, szenvedélyben és izgalmas fordulatokban egyaránt bővelkedik. Betekintést nyerhetünk az igazságszolgáltatás lebilincselő világába, ahol az ellenségeink könnyen válnak barátokká, a barátaink pedig ellenségekké.

Oldalszám: 416 oldal

Kiadó: Álomgyár (2018)

Baráth Viktória egy fiatal, magyar írónő, akiben olyan tehetség lakozik, hogy azt elmondani nem lehet. Az igazság nyomában nem csak egy regény, hanem A KÖNYV. Az írónő legjobb könyve!

A borító eszméletlen szép lett. Tükrözi a könyv hangulatát, pontosságot és precízséget sugall. A nő rajta épp olyan kifinomult, mint ahogy Hannaht elképzelni lehetett. A helyszín pedig adott, hiszen az események magas százalékban folynak a bíróság kapuin belül.

Mint ahogy a fülszövegben is olvastátok főszereplőnk igencsak lekerült a ranglétrán, mint ügyész , ezért próbál minden lehetőséget megragadni a feljebbjutáshoz. Hannah Jones egy határozott, makacs nőszemély. Erős személyiség, magával szemben is hatalmas elvárásai vannak. Amikor megkapja ezt az ügyet gondolni sem merte volna, hogy mibe csöppent bele. Los Angeles sztárügyvédjét kell föld alá döngölnie.

Jason Wilburn tökéletes. Komolyan. Jóképű, okos, eszes és mindenre képes győzelme érdekében. Tipikusan az a személyiség, aki kétszer átgondol mindent és holtnyugodtan rombol le, úgy, hogy azt Te még fel sem fogtad. Csábító a titokzatossága, a belépője,a karaktere.

Mi történik, amikor két erős karakter egy ügy különböző oldalán találja magát?

Kinek van igaza, és ki az, aki hazudik?

A történet E/1 személyben Hannah szemszögéből van írva, ami azért jó, hiszen az olvasó csak az ügy egyik oldalába lát bele. Nem tudhatjuk mennyire jár előttünk az ügyvédünk, nem tudjuk mi vár ránk, ugyanolyan ellenfelek vagyunk Jason számára, mint Hannah.

Egy bírósági jelenetet szerintem nagyon nehéz lehet megírni, hiszen a filmekben, sorozatokban szinte pattognak a mondatok ügyvéd-tanú-ügyész-bíró között. Ezt Viki nagyon hitelesen át tudta adni. Le a kalappal előtte! Jobban belemélyedve a könyvbe szinte forgott az általam elképzelt film a fejemben. Imádtam olvasni.

A regény pörgős, visz magával a történet és nem enged el. Nem fogod tudni letenni, azt garantálom! Egy tökéletes kezdés a trilógia felavatásához. Szenvedélyes, indulatokkal teli jelenetek, egy precízen felépített bámulatos történet!

Kedvenc idézetek:

"– Ne haragudj, elkalandoztam egy kicsit – mentegetőzik. – Teljesen máson jár az agyam.

Na tessék. Az előbb mondta, hogy mennyire örül, hogy itt vagyok, most meg nem is érdekli. Mi lehet olyan fontos, amin most kell gondolkodnia?

– És min?

– Ezen – mondja, majd egy hirtelen mozdulattal közelebb hajol hozzám, és szabályosan letámad a csókjával."

"– (…) Nem tudod, hogy kivel kezdtél, de ígérem, hogy meg fogod ismerni a legrosszabb oldalamat."

"– Átgázolok embereket – mondja már nyugodtabb hangon. – Átverem őket, ha az kell ahhoz, hogy nyerjek, és utána nyugodtan alszom, mert tudom, hogy volt oka annak, amit tettem. De veled… – Elhallgat, mintha nem akarná kimondani azt, ami a fejében jár. – Azt hiszem, valahogy jóvá akarom tenni, ami történt köztünk. Tudom, hogy ez lehetetlen, de fogalmam sincs, mit kéne tennem, és jelenleg nincs jobb ötletem. Úgyhogy kérlek, szállj be abba a rohadt taxiba!"

Értékelés:

KELL A MÁSODIK RÉSZ!

AZ IGAZSÁG NYOMÁBAN - ELŐJEGYZÉS
KÖNYVPREMIER

NYEREMÉNYJÁTÉK!

Ajánlom!

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 🎀 AJÁNLÓ 🎀

szeptember 02, 2018
By Bree
0 Comments

Kegyetlen titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában

1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik.

Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni. Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére.

A történetet valós események ihlették.

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

Oldalszám: 416 oldal

Kiadó: Álomgyár 2018

Pokoli mámor

R. Kelényi Angelika egy hihetetlenül tehetséges írónő. A mi közös utunk az Ártatlan sorozat első részével kezdődött és nem mondok újat azzal, hogy azóta is büszkén ajánlom mindenkinek a könyveit és többször forgatom regényeit. Nem is tudom elmondani mekkora megtiszteltetésnek vettem, hogy előolvashattam az új könyvét, ami Mennyei bűnök címen fog megjelenni októberben az Álomgyár kiadónál.

Az írónő kilép a komfortzónájából és egy római kalandot vetít le könyvén keresztül. Az eddig szokásos hazai szereplőket, történelmet felváltja az idegen, ámbár titkos, új környezet.

Vajon mibe vágta a fejszéjét a történelmi regények királynője?

A regény egy nagyon kemény történet kezdetét vezeti fel. A megszokott E/1 helyett E/3. személyben olvashatjuk, így a könyv főbb szereplőit megismerhetjük, könnyedén fel tudjuk venni a történet fonalát. Az írónő most sem hagyja nyugodni idegeinket, hiszen a fejezetek végét pont úgy vágja el, hogy azonnal tudni akarod a folytatást. Két szálon fut a történet, ami egyszer majd egybeér. De, hogy mikor? Októberben kiderül.

A mű központi szála egy titok, aminek kiderítésére Marco Fiorét bízzák meg. Mégis, ez a titok nem hullik csak az ölünkbe. Sok-sok mindenen kell keresztülmennünk nekünk olvasónak is, hogy az ügy végére érjünk és megtudjunk minden információt. Ebben a könyvben az írónő hatalmas fejlődése is látszik. Érződik, hogy sokkal merészebben nyúl keményebb, ütősebb...némely esetben véresebb témákhoz. Nem fél kimutatni, hogy ő mire képes. A szereplők kidolgozottak, alapos háttértörténettel vannak ellátva, maga a cselekményszál felépítése is hibátlan. A karakterek abszolút nem gyenge jellemek, határozott, erős tulajdonságokkal vannak felruházva. A történések fokozatosan fenntartják az érdeklődést, olvasás közben egy cseppet sem unatkozik az ember.

Ami nekem a legjobban tetszett ebben a könyvben azok a leírások. Az írónő gyönyörűen fogalmaz. Totálisan át tudja adni azt a hangulatot, érzést, ami az adott jelenetben történik. Annyira jól felöltözteti kívülről is a szituációt, hogy egyetlen botlást sem lehet felfedezni. Mindennek oka és következménye van. Zseniális.

Lehengerlő, lebilincselő, lerakhatatlan.

Egyszerűen fantasztikus. ❤

Egy utánozhatatlan történet, ami nem ismer határokat.

Kedvenc jelenetek/idézetek:

" – Nincs lelkiismeret furdalásod? – nézett rá Valentini. – Mert nekem van. Kihasználjuk ezt a szerencsétlen nőt.

Marco lehunyta a szemét, összeszorította a száját. Persze, hogy felébredt a lelkiismerete, de erősebb volt benne az öröm, hogy amint kimondta, máris talált egy alkalmasnak látszó nőszemélyt a feladatra. Mintha Isten pont így rendelte volna.

– Van… de nem sok – ingatta a fejét. – Ahogy az előbb is mondtam, nemigen történhetett volna vele szerencsésebb dolog, mint hogy mi találunk rá."

"A kétely mindig benne élt, noha próbálta elnyomni, próbált megfelelni atyja és tanítói elvárásának. Most azonban szinte fellélegzett. Nem kell megfelelnie senkinek. Senkinek az égvilágon, csupán önmagának."

"Ekkora ajándékot, mint az élete, nem szoktak csak úgy, emberbaráti szeretetből adni. Újra eszébe jutott az, amit folyton érzett, és amit Nellának is hangoztatott. A magafajtáknak semmi sincs ingyen. Semmi."

Értékelés:

ELŐJEGYZÉS- MENNYEI BŰNÖK

KÖNYVPREMIER

Ajánlom!

LÉGGÖMBÖK- UTÁNAD Projekthét - Extrák!

július 26, 2018
By Bree
0 Comments

Sziasztok!

Eljött hát ez a hét is, ahol Hajdú-Antal Zsuzsanna két könyvére helyezzük a hangsúlyt. Tartsatok velünk és ismerjétek meg csodás magyar szerzőnk könyveit, tudjatok meg kulisszatitkokat, vagy csak nosztalgiázzatok!

EXTRÁK- KULISSZATITKOK!

TÉNY A LÉGGÖMBÖKRŐL, AMIT EDDIG NEM TUDTÁL!

1. A Léggömbök alapját az írónő hetedikes-nyolcadikos korában egy spirálfüzetbe kezdte el írni, később egy zajos, öreg írógépre váltott, a környezete nagy örömére. Az írása akkor még Amerikában játszódott, angol nevekkel.

2. A kézirat két évvel később Nívódíjat nyert a Diákfesztivál 2000 nevezetű rendezvényen, ahol kinyomtatták, és egy kislámpával megvilágított íróasztalnál bele lehetett olvasni. Ekkor még álmodni sem mert volna róla, hogy ebből tényleg könyv lesz sok-sok év múlva (de azért a szíve mélyén remélte).

3. Ahogy teltek az évek, újra visszatért a régi szöveghez, és számtalanszor újraírta. A fiatalkori olvasmányélményeiben megismert tökéletes külsejű és makulátlan jellemű hősök helyett a karakterek jobb-rosszabb hétköznapi döntéseit, hibáit és azok következményeit választotta központi témájának.

4. Az eredeti szöveg E/3-ban íródott, de a kiadás előtti években már E/1-ben, Dorka „hangján” szólal meg.

5. A Léggömbök folytatása, az Utánad című regény ötlete a Léggömbök kiadását követően merült fel, majd viszonylag gyorsan, három hónap alatt született meg. Azért ilyen gyorsan, mert az írónő állítása szerint mindig is továbbgondolta szeretett gyerekkori történetét.

TÉNY, AMIT NEM TUDTÁL A LÉGGÖMBÖK ÍRÓNŐJÉRŐL:

1. Tizenhét éve vegetáriánus. Imádja az állatokat, ezért mindig tart egyet (volt már kutyája, macskája, papagája, kanárija, de még patkánya és siklója is). Jelenleg egy diktátori hajlamú holland törpenyúl gazdája. A növényekkel nincs ilyen jóban, azokat előszeretettel felfalja.

2. Bár tanári végzettséggel és némi pedagógusi múlttal is rendelkezik, eddig összesen nyolc évet töltött multinál logisztikai területen. Jelenleg is nemzetközi munkakörnyezetben dolgozik, szállítmányozási területen; különös vonzódást érez a „nagy és rejtélyes” raktárépületek, eltévedt paletták és az autópálya szélén tömegesen alvó kamionok iránt.

3. Megszállottan képes írni; inkább ritkábban, de akkor kampányszerűen (akár napi tizennégy órákat is). Szeret átfogalmazni, újraírni, valamint a kiadóval közös szerkesztést is élvezi. Véleménye szerint egy szöveg sosem lehet „készen”, aminek az az árnyoldala, hogy nagyon nehezen engedi el a szereplőket és a történetet.

4. A magánéletében első pillantásra viszonylag zárkózott, de ha valakit a bizalmába avat, azzal szeret nagyokat nevetni. Örök gyerek, akinek folyton hullámvölgyei és hullámhegyei vannak; a monotonitást és a stagnálást hírből sem ismeri.

5. Szeret jönni-menni, új dolgokat tanulni (másfél év erejéig még a kínai nyelvvel is megpróbálkozott, amibe bele is tört a bicskája), de legszívesebben azzal tölti az idejét, hogy bármilyen vízparton lustálkodik. Mindig más érdekli, sosem tud megülni a fenekén, és reméli, hogy egyszer benő a feje lágya.

És azt is, hogy ez jó soká lesz majd…

KARAKTEREK, AKIK VÉGÜL NEM KERÜLTEK BE A KÖNYVEKBE:

1. Gellért Áron. A magas, sármos Keanu Reaves-hasonmás Matyi nagy riválisa lett volna, alaptalanul, csak Matyi szerint. Mivel a közös cselekményszálat elhagytam, Áron karaktere is törlésre került az évek során.

2. Tamás, kineziológus. Az eredeti tervek szerint Dorkát az Utánad végén 5 év múlva Tamás menyasszonyaként láttuk volna viszont, aki visszatekint korábbi életére, ez azonban a történet alakulása és bizonyos makacs szereplők jelenléte miatt meghiúsult.

3. Rédey Patrícia, Dorka 13 éves húga. Végül jobbnak láttam, ha Dorka sokszor nehezen kezelhető karaktere egyke.

4. Viktor. Minden tizenévesekről szóló könyvbe kell egy kisebbeket szadizó főgonosz, legalábbis tizensok éve így gondoltam. Viktor figurája már az elején hamvába holt, jók és rosszak helyett inkább a főszereplők váltak egyszerre "jóvá" és "rosszá".

5. Cerka és Lompos, Jani csapos kollégái. Említés szintjén megmaradtak, de jelentősebb saját jelenetet nem kaptak.

6. Vlad, Doma sötét multú haverja. Egyszerűen túl sok volt, jobbnak láttam, ha Dorkát saját démonai üldözik, így végül nem szabadítottam rá a teljes alvilágot.

További érdekességekért keresd a héten ->

Egyszer volt...

Mariann könyvtára

Kitablar

Írásaim tárháza

Anya olvas

Niitaabell világa

Ajánlom!

Helen Hoang: The Kiss Quotient - A szerelem egyenlete - BELEOLVASÓ

június 08, 2018
By Bree
0 Comments

A hónap közepén jelenik meg Helen Hoang első regénye a Szerelem egyenlete az Álomgyár kiadó gondozásában!

Értékelésemet már olvashattátok a blogon, de íme egy beleolvasó, egy aranyos részlet, amivel remélem sokatoknak megjön a kedve a regényhez.

A könyvet ITT tudjátok előrendelni.

"Stella figyelmét hirtelen a férfi bicepszén található fekete árnyék ragadta meg. Megfordult, hogy közelebbről is megvizsgálhassa. Kinyújtotta egyik kezét, hogy megtapintsa, de hirtelen mégis megállt, mielőtt hozzáért volna. Stella sosem érintette meg az embereket, csak ha előbb azok beleegyezésüket adták.

– Ez mi?

Michael rosszfiúsan egy lassú és széles mosolyra húzta száját, kivillantva tökéletes, csillogóan fehér fogait.

– A tetoválásom.

A lány megpróbált visszatartani egy önkéntelen nyelést, miközben forróság hullámzott át a testén. Sosem értette, mi a lényege egy tetoválásnak. Egészen idáig. Michael és a tetoválása a legizgatóbb dolog volt, amit egyáltalán el tudott képzelni.

Feljebb akarta gyűrni a póló ujját, de mivel hezitált a férfi karja fölött, az végül megragadta a lány kezét és a bőréhez nyomta. Egy elektromos kisülés futott végig az ujjbegyétől egészen a szívéig. Olyan tökéletesen nézett ki a férfi, mint a megmunkált márvány, de a bőre nem márványhideg, hanem puha és meleg volt, kemény, de egyben rugalmas és eleven.

– Hozzám érhetsz – mondta. – Bárhol.

Az invitálás izgatottá tette Stellát, de egyben meg is állította hevét egy pillanatra. Az érintés az egy annyira intim dolog. Nem értette, hogyan tudta ezt a férfi ilyen jól csinálni olyan emberekkel, akiket nem is ismert.

– Biztos vagy benne, hogy nem bánod? – kérdezte.

A rosszfiús mosoly újra feltűnt Michael arcán.

– Szeretem, ha megérintenek.

Amikor a lány továbbra is hezitált, végül ő maga húzta fel pólójának ujját és fedte fel a fekete mintát, ami a felkarjától a vállán át futott, majd eltűnt a póló takarásában. Igen terjedelmes tetoválás lehetett, hiszen Stella ennyiből magát a formát még körülbelül sem tudta kivenni. Mégis, mennyit takarhat be a testén?

A férfi izmainak feszülő domborulata elvonta Stella figyelmét a további vizsgálódástól. Még sosem érintett ilyen kerek és kemény testet, soha életében. Mindenhol meg akarta tapogatni. És az illata! Hogyhogy eddig észre sem vette?

– Van rajtad valami illatanyag? – kérdezte, miközben mélyen magába szívta ezt az illatot.

A férfi beleszippantott a levegőbe.

– Nem, miért?

A lány annyira közel hajolt, amennyire csak tudott, anélkül, hogy beletemetné arcát a férfi nyakába, és megpróbált még többet befogadni a bódító illatból.

– Nagyon, de nagyon jó illatod van. Mi ez?

Mégis honnan jöhetett ez az illat? Úgy tűnt, rajta volt a férfi egész testén. De épp csak leheletfinoman. Koncentráltabb mintára volt szüksége.

– Michael?

A férfi viccesen nézett.

– Stella, ez csak én vagyok.

– Neked van ilyen szagod?

– Úgy tűnik, igen. Még soha senki nem említette eddig.

– Azt akarom, hogy rajtam is ugyanez a szag legyen. Mindenhol. – Ahogy ezt kimondta, hirtelen zavarba jött, mert úgy érezte, esetleg valami helytelent mondott. Ez a kijelentés kicsit túl személyesnek és kicsit túl furának hangozhatott. Vajon észreveszi a férfi, hogy ő mennyire különc?

A férfi lehajolt, hogy a lány fülétől már csak egy leheletnyire legyen a szája, és belesuttogta:

– Egészen biztos vagy benne, hogy nem vagy jó a szexben?

– Ezt hogy érted?

– Úgy értem, hogy eddig nagyon is jónak tűnsz.

A lány ujjai megfeszültek a férfi karján, ahogy megpróbált ellenállni a vágynak, hogy testét az övének nyomja, mint egy rúdtáncos a rúdnak. Megvadította az érzés. Köszönőviszonyban sem volt egy sztriptíztáncossal, és Michaellel ellentétben, ő kifejezetten kerülte az érintéseket. De annyira szüksége volt a kontaktusra, hogy az már fájt.

– Még nem is csináltunk semmit – válaszolta.

– A beszélgetős rész mindenesetre nagyon jól megy.

– Már nem vagyok szűz, Michael. Tudom, hogy nincs a szexben beszélgetős rész.

Egy szikra táncolt át a férfi szemén.

– Ó... biztosíthatlak róla, hogy igenis van benne beszélgetős rész.

Jaj, kérlek, istenem, ne legyen beszélgetős rész! Ha van, akkor Stella akár fel is hagyhatott minden reménnyel.

– Eddig legalábbis így volt.

A férfi oldalra simította Stella haját és futó csókot lehelt a füle mögé. Az egész olyan gyorsan történt, hogy mire Stella teste felocsúdott volna, hogy megdermedjen, a férfi már rég visszahajolt. Amikor a lány látta, hogy nem fog újra megismétlődni a gyengédség, izmai újra elernyedtek. De nagyon is tudatában maradt a helynek, ahol a csók nyoma forrósodott.

Anélkül, hogy a lány bőréhez hozzáért volna, Michael az ujjaival a haját fésülte. A lassú, gondos mozdulatok a feje tetejétől a nyakán át egészen a hátáig tartottak. Ezek egyrészt megnyugtatták, másrészt valami nyugtalansággal töltötték el Stellát.

– Úgy gondolom, meg kellene csókolnod – mondta a férfi rekedtes hangon.

A lány szíve nagyot dobbant, és érezte, hogy pánik kezd eluralkodni rajta. Gyalázatosan csókolt. Béna próbálkozásai, biztosra vehető, hogy mindkettőjüket zavarba hozzák majd.

– A szádon?

Az említett szájsarkai erre felíveltek.

– Ahol csak akarsz. De igen, a száj az jó szokott lenni kiindulásnak.

– Talán megmoshatnám előtte a fogam. Esetleg gyorsan...

A férfi hüvelykujját a lány szájára tette, hogy elnémítsa, de közben gyengéden tekintett rá. De ez az érintés is, mint az előbbi, már rég elillant, mire a lány felfoghatta volna.

– Próbáljunk inkább valami mást. Meg akarod nézni a tetoválásomat?

Stella mentális fogaskerekei lelkesen váltottak át a félelemből egyenesen az izgatottságba.

– Igen, szeretném.

Michael egy mosollyal, ami egyrészt felszabadult volt, másrészt önmarcangolás jeleit is tükrözte, áthúzta fején a fehér pólót és odahajította a csap mellé.

Stella szája elkerekedett, szeme tágra nyílt, hogy felfalja a látványt. A férfi széles, kidolgozott mellkasának egész bal felét betakarta egy száját üvöltésre nyitó, óriási sárkány feje. Válla és karja adta a tetovált lény karmainak egyikét. A sárkány testének részletgazdag pikkelyei a férfi hasán keresztben haladtak, amíg el nem tűntek a farmerja mélyében.

– Az egész testeden van – jegyezte meg a lány.

– Igen. Itt. – Michael megfogta a lány jobb kezét, hogy a szíve fölé, a mintára nyomja. – Érzed?

– Biztos nem zavar? – Amikor a férfi megrázta a fejét, Stella alsó ajkát beharapva, próbálkozásképp a bal kezét is odahelyezte a mellkasára.

Az első érintései félénkek voltak, de felbátorodtak, amikor látta, hogy a férfit tényleg nem zavarja a dolog. Kezét erősen odanyomva futtatta át ujjait a férfi kemény mellkasán, miközben élvezte Michael kidolgozott izmainak keménységét és sima bőrének puhaságát. Bármennyire próbálta, nem tudott különbséget felfedezni a tetovált és a tetoválatlan bőrfelület tapintása között. Lenyűgöző!

Ujjai lefutottak a férfi kockás hasizmain, majd halkan számolni kezdett.

– Öt. Hat. Hét. Nyolc. – Ujjai elérték a farmer derékvonalát. A hasizmok megfeszültek és beremegtek, ahogy a férfi levegőt vett.

– Nem volt elég egy sima hatos hasizomzat? Muszáj volt egészen nyolcig elmenned? – kérdezte Stella.

Michael a szemét forgatva elmosolyodott.

– Jól értem, hogy te most akkor panaszkodsz?

– Nincs okom semmi panaszra. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy tetszenek a tetoválások.

– Ezek szerint akkor tetszenek?

Stella úgy gondolta, hogy ez elég egyértelmű kell hogy legyen, így nem adott választ a kérdésre. Ráadásul egyre nehezebb volt koncentrálnia. Michael tökéletes, sportos testének és az extrém méretű sárkánynak a látványa, és a férfi bőrének forró tapintása, varázslatos illata már száz százalékban leterhelte az érzékszerveit.

– Levehetem a szemüvegedet? Látsz nélküle rendesen?

A lány nyelt egyet és bólintott.

– Közellátó vagyok, tehát nem fogom látni a távoli dolgokat, de az most nem lesz baj, hiszen...

A férfi levette Stella szemüvegét. A lány hallotta a fém csöppnyi kattanását, ahogy az a gránitpultra ért. A hotel lakosztálya és minden körülötte puha köddé változott. Csak a férfi látszódott élesen. Ahogy érezte és érintette a testét, valahogy mégis meg- nyugodott ebben az elmosódottságban.

– Lehet, hogy könnyebb lenne megcsókolnod, ha előbb a karodat a nyakam köré fonnád – javasolta Michael.

Stella ujjai megrebbentek, ahogy érintése a férfi tökéletes hasizmain és kemény mellkasán átaraszolt. Amikor a karja végre megpihent a férfi nyaka körül, így szólt:

– Készen állok.

– Közelebb.

A lány közelebb araszolt.

– Még közelebb.

Megint közelebb araszolt, de megállt, mielőtt a testük összeért volna.

– Stella, gyere közelebb!

Végre megértette, és elhelyezkedett úgy, hogy most már szinte mindenhol összeérjen a testük. Csak szoknyájának és blúzának vékonyka anyaga választotta el őket egymástól. Az idegei pattanásig feszültek, a pánik kerülgette, de a férfi nem siettette. Csak állt nyugodtan s nézett rá türelmes, meleg pillantásával. És mit tesz isten, ettől jobb lett. Stellának sikerült megnyugodnia.

– Minden rendben van? – kérdezte a férfi.

A lány lábujjhegyre emelkedett olyan magasra, hogy testük tökéletesen illeszkedjen egymáshoz. Szíve valami őrült ritmusra kalapált a férfi szegycsontja fölött, de még érezte, hogy nem vesztette el az uralmat saját teste felett. Mert ugye azért Michael tudta, miről van szó, így átadta neki a vezetés lehetőségét.

– Minden rendben.

Amikor a férfi óvatosan Stella köré fonta karjait, teste forrósága átsütött a blúza anyagán és felmelegítette bőrét. Ez az elvárásoktól teljesen mentes, de biztos ölelés a lelke mélyéig elért, testében nyugalommá olvadt szét és olyan csomókat oldott fel, amikről azt sem tudta, hogy ott vannak. Lehet, hogy tényleg minden teljesen rendben volt most?

Bármikor szívesen fizetett volna újra Michael eszkortszolgáltatásaiért, ha az ezt az ölelést takarja. Egyszerűen mennyei volt. Mélyen belefúrta fejét a férfi nyakába és csak szívta magába őt. Engedte a kezét kalandozni a forró bőrén, és próbált még közelebb bújni. Bárcsak egy picit erősebben ölelné... Hirtelen Stella valami kemény kitüremkedő nyomást érzett a hasfalán, így elhúzta a fejét.

– Ne is foglalkozz vele – mondta a férfi.

– De hát még csak nem is csókolóztunk, meg semmi. Mégis hogyan lehetséges, hogy te...?

A férfi sűrű szempillái alól kereste a lány tekintetét. Kezét a válláról a hátára csúsztatta. Tenyerének forrósága áthatolt Stella ruháján, amitől a testén az összes pihe-puha szőrszál égnek állt.

– Minden tánchoz ketten kellenek, Stella. Neked bejön, amit érzel rajtam. Nekem bejön, amit érzek rajtad.

Ez egy teljesen új megközelítés volt Stella számára. Számára az intim közelség jobbára egy egyirányú utca volt. A férfiak élvezték – valamelyest. Ő meg nem. Ezt itt most viszont élvezte. Bátornak és őrültnek érezte magát tőle. Tekintetét nem tudta levenni a férfi szájáról és ereiben egy egészen új érzés lüktetett: a kíváncsisággal telt várakozás.

– Megmutatod, hogyan kell jól csókolni?

– Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt te még nem tudod.

– Pedig tényleg nem.

A férfi szája csak centikre volt az övétől, de Stella bármennyire is meg akarta csókolni, nem bírta rávenni magát a mozdulatra. Még sosem kezdeményezett csókot. Ezelőtt a férfiak csak úgy... rávetették magukat.

– Megmondhatom én, hogy te hol csókolj meg? – kérdezte suttogva.

Michael szája széles mosolyra húzódott.

– Igen.

– A... a... halántékomon.

Mielőtt csókot nyomott volna bal halántékára, a férfi lehelete először még felforrósította a lány fülét, amitől a kis bizsergés a fülétől a nyakáig futott.

– És most hol? – Minden egyes szó egy puha érintés volt a bőrén, olyan közel voltak.

– Az arcomon.

Ahogy a férfi lejjebb hajolt, orra hegyét nem emelte fel egyetlen pillanatra sem a lány bőréről. Az arccsontja alatti mélyedésbe csókolt.

– És most? – kérdezte, de ajkát nem emelte fel.

Ez már nagyon közel volt. Stella lélegzete akadozott.

– A... a szám sarka.

– Biztos vagy benne? Az már majdnem egy igazi csók ám. Stellát valami szenvedélyes türelmetlenség járta át, beletúrt Michael hajába, egy helyben tartotta őt, majd csukott szájjal megcsókolta a férfi száját. Az érzékiség villámcsapása egyenesen a melléig hasított. Egy pillanatnyi meglepődött hezitálás után újra megcsókolta. Ekkor már a férfi vette át a vezetést és megmutatta, mit is lehet kihozni egy hosszú csókból.

Szóval ilyen a csókolózás! Hát ez isteni."

Ajánlom!

Az Írói Élet Rejtelmei - Budai Lotti

június 07, 2018
By Bree
0 Comments

Budai Lotti a történelmi regények koronázatlan királynője. Eddig négy könyvét olvashatjuk, de biztos forrásból tudom, hogy van még pár történet a tarsolyában. A mai nap róla szól :)

1. Hogy történt? Hogyan váltál íróvá?

Mindig is rajongtam a történelmi regényekért, kamaszkorom óta ezer oldalával faltam őket. Aztán egy nap nem találtam a könyvet, amit olvasni szerettem volna. Gondoltam, miért ne próbálhatnám meg. És bár az első nekifutásommal nem voltam elégedett, éreztem, hogy azért jobb annál, minthogy feladjam. Így némi tudatosabb átgondolás és alaposabb előkészületek után született meg a második történetem, amit már ki is adtak.

2. Szerinted mindenkiből lehet író?

Én sosem szerettem túlmisztifikálni az írói létet. Szerintem sok olvasással és némi képzelőerővel, sok olyan emberből válhatna író, aki nem is gondolna rá.

3. Íróként nehéz lehet kizárni a történeteidet az életedben. Nálad hogy van ez? Hagynak a karakterek élni?

Lehet ebből a szempontból (is) szerencsés vagyok, de én, ha felállok a géptől, elengedem a történetet és visszakapcsolok az író-üzemmódból.:)

4. Ha olvasok, akkor néha több könyvbe is belekezdek. Te tudsz egyszerre több könyvet írni?

Eddig még nem próbáltam, de nem valószínű, hogy menne. Nehéz lenne átkapcsolni egyik történetből a másikba, még a keveredés sem lenne kizárt.:)

5. Mi volt eddig a legfurcsább helyzet, amikor ihletet kaptál, és azonnal írnod kellett?

Rómában, a San Carlo alle Quatro Fontane templom kriptájában, ahol egy nagyon izgalmas sztorira bukkantam.:)

6. Mi a szertartás? Fejezd be a mondatot! „Amikor én írok, akkor...”

Amikor én írok, akkor teljes csönd van körülöttem, és főleg, rend.:)

7. Van olyan történeted, amit befejeztél, de nem tervezed megmutatni a világnak?

Még nincs.:)

8. Nehéz írni?

Csak elkezdeni, de azt akár nap, mint nap.

9. Találtál már ki új szavakat írás közben?

Nem teljesen új szó, de egyszer egy mesekönyvet írtam a barátnőm kisfiának, amiben megalkottam a sinkófákat, kis manószerű meselényeket, akiknek a szórakozása, hogy ellopnak ezt azt.

10. Az, hogy íróvá váltál sok új dolgot hozott az életedbe. Minek örülsz a legjobban?

A pozitív olvasói visszajelzéseknek, különösen, amikor valaki arról számol be, hogy egy nehéz, nyűgökkel teli nap után, milyen jó kikapcsolódást nyújtott neki a könyvem.

Köszönöm, hogy részt vettél az interjúsorozatban :)

BUDAI LOTTI FACEBOOK OLDALA

BUDAI LOTTI KÖNYVEI

Pages

A Pellengérre állított Írónő! Lázadnak a Karakterek! Aiden Cross #6

Baráth Viktória: Az igazság nyomában 🎀 AJÁNLÓ 🎀

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 🎀 AJÁNLÓ 🎀

LÉGGÖMBÖK- UTÁNAD Projekthét - Extrák!

Helen Hoang: The Kiss Quotient - A szerelem egyenlete - BELEOLVASÓ

Az Írói Élet Rejtelmei - Budai Lotti

Rendszeres olvasók

Üdvözöllek!

"Az élet olyan, akár egy történet. Kell, hogy legyen íve - kell, hogy legyenek célok, kihívások és egy méltó hős."
Steve Biddulph

Érdemes benézni

Népszerűek

Facebook

Instagram

Látogatók

Előző posztok

Archívum

Follow me

Socialize!

Pages

A Pellengérre állított Írónő! Lázadnak a Karakterek! Aiden Cross #6

Baráth Viktória: Az igazság nyomában 🎀 AJÁNLÓ 🎀

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 🎀 AJÁNLÓ 🎀

LÉGGÖMBÖK- UTÁNAD Projekthét - Extrák!

Helen Hoang: The Kiss Quotient - A szerelem egyenlete - BELEOLVASÓ

Az Írói Élet Rejtelmei - Budai Lotti

Rendszeres olvasók

Üdvözöllek!

"Az élet olyan, akár egy történet. Kell, hogy legyen íve - kell, hogy legyenek célok, kihívások és egy méltó hős."Steve Biddulph

Érdemes benézni

Népszerűek

Facebook

Instagram

Látogatók

Előző posztok

Archívum

Follow me

Socialize!

"Az élet olyan, akár egy történet. Kell, hogy legyen íve - kell, hogy legyenek célok, kihívások és egy méltó hős."
Steve Biddulph